A múlt szerdán jelentették be hivatalosan, hogy Argeº megye egyik legnagyobb sertésfarmján a 20 157 egyedet számláló állományt meg kell semmisíteni. A Slobozia településen található Agro Consulting Chiriac Kft. farmjáról van szó. A sertéspestis „betörése” erre a farmra azért is meglepő, mert az igen szigorú egészségvédelmi rendszerrel rendelkezik, amelyet még a sertéspestisjárvány romániai „be­köszöntése” előtt fejlesztet­tek ki. Védekezés ide, védekezés oda, hazai viszonylatban a sertéspestis a jelek szerint szedi a maga áldozatait, ugyanakkor kártérítés ide vagy oda, a sertéshús ára vészesen megemelkedhet… Pontos, naprakész adatokat a sertéspestis „térképére” vonatkozóan nemigen lehet közölni, mert szinte óránként változik a helyzet. Azt viszont tudni, hogy október elején 25 megye több mint 300 helységében mutatták ki, a gócok száma pedig mindenképp meghaladja az 1500-at. Továbbá a hivatalos adatok szerint október elejéig mintegy 450 000 megbetegedett sertést kellett kiirtani, és 2046 vaddisznó esetében volt kimutatható a sertéspestis. (Ezek között voltak utólag megtalált tetemek is, a többit pedig kilőtték.) Amúgy a sertéspestist országunkban első ízben 2017. július 31-én jegyezték Szatmár megye területén. Azt követően igen változatos fejlemények következtek be: egyes megyékben sikerült felszámolni a gócokat, másokban viszont gócok keletkeztek, voltak periódusok, amikor a járvány terjedése úgymond alábbhagyott, s olyanok is, amikor újólag „begerjedt”. Az utóbbi 2-3 hónapban a gócok száma gyarapodott, és sertéspestises-megbetegedéseket jegyeztek megyénk szomszédságában is, például az elmúlt hónapban Kovászna megyében. 1000-rel több vaddisznót lőnek ki… Nyomatékolandó az is, hogy a romániai kedvezőtlen, illetve aggasztó helyzetre újólag felfigyelt az Európai Bizottság is, felszólítva a hazai hatóságokat, hogy hathatósabb és eredményesebb intézkedéseket foganatosítsanak a sertéspestis felszámolása érdekében, s azokat egy dokumentumban rögzítsék le, amelyet október 1-éjig nyújtsanak be a brüsszeli testületnek. Erre viszont nem került sor, feltételezhetően annak okán is, hogy időközben beütött egy másik „vész”, a kormányválság is. Az Európai Bizottság ténylegesen lépett is: a múlt csütörtökön kiterjesztette azon romániai zónákat, amelyekben tilos az Unión belüli sertéshús-kereskedés. Ez azt jelenti, hogy újabb négy megye – Krassó-Szörény, Fehér, Szeben és Neamț – került fel a tiltó listára, azaz a vörös térképre. Ilyenképpen csak négy olyan megye van, amelyek esetében nem tilos az export, köztük lévén Hargita megye is, továbbá Suceava, Maros és Kolozs. A sertéspestis elleni küzdelem keretében október 24-én megjelent az erdőgazdálkodási és vízügyi miniszternek ama 2019/120-as rendelete, amely értelmében a 2019–2020-as vadászati idényben kilőhető vaddisznók számát 1064 egyeddel megemelték, ebből 36 „jutott” Hargita megyének. Az október 26-án, azaz a múlt szombaton hatályba lépett rendelet értelmében 30 napon belül, azaz november 25-ig puskavégre kell kerülnie annak a több mint 1000 vaddisznónak. Amennyiben a helyzet romolna, illetve továbbterjed a sertéspestis az is megtörténhet, hogy betiltják nem csupán a sertéshús, hanem az abból készült termékek exportját is. Ennek különösebb jelentősége a lakosság ellátása szempontjából nincs, sőt lehet, hogy jó is lenne. A feldolgozóágazat szempontjából súlyos következményekkel járhat egyrészt annak okán, hogy egyesek nem fogják tudni kihasználni teljes termelési kapacitásukat, másrészt pedig annak okán, hogy az exportőrök elesnek a nyereségtől, tudva azt, hogy külföldön az árak szempontjából előnyösebbek az értékesítési lehetőségek. Ugyanakkor a sertésállomány további csökkenése a tőkehús hazai árának erőteljes felsrófolásához is vezethet, pontosabban szükségszerűen ahhoz fog vezetni. Kína a „fogaskérdés” Amúgy a sertéspestis megjelenése és terjedése köztudott, hogy nem romániai „sajátosság”, az Európa, sőt világszerte is megmutatkozott, illetve éreztette hatását, igaz, voltak, vannak kivételek is, ugyanakkor voltak olyan országok, ahol a járványt sikerült érdemlegesen leküzdeni. Jelenleg – amint már arról lapunkban is többször beszámoltunk – a legdrámaibb, a legkritikusabb a helyzet Kínában, Vietnamban és a Fülöp-szigeteken. Ne feledjük el, hogy Kína a világ legnagyobb sertéstenyésztője, de egyben a világ legnagyobb sertéshúsfogyasztója is. Ezért mindaz, ami Kínában bekövetkezett, az befolyásolja a világpiac alakulását is. Így például az 500 milliós kínai sertésállományból 200 millió állat pusztulhat el, azaz világviszonylatban minden ötödik sertés. Emiatt az élőállat ára megugrott, s azt világszerte megérezték, megérzik. Igaz, hogy számos ország nem exportálhat a Távol-keletre, köztük például Magyarország sem. (Különben Magyarországon még nem mutattak ki házi sertésben sertéspestist, legalábbis a Nemzeti Élelmiszerlánc Biztonsági Hivatal szerint nem, de fertőzött vaddisznótetemet találtak, s a kilőtt vaddisznók esetében is kimutatták a megbetegedést.) Ilyenképpen azt sem túlzás állítani, hogy a sertéshús ára alakulásának a szálai messzire nyúlnak, nyúlhatnak, el egészen Kínáig. Nem azért, mert onnan jön a hús, mert oda megy a hús. Ez pedig azt jelenti, hogy az európai piacokon exponenciális árnövekedésre lehet számítani, lévén, hogy a megelőző esztendőhöz viszonyítva a termelés alig 0,3%-kal gyarapodott, míg az export a becslések szerint 12%-kal fokozódott. A rendelkezésünkre álló hivatalos adatok szerint az esztendő első négy hónapja során az Európai Unió tagállamaiból kivitt sertéshúsmennyiségnek 43%-a Kínában landolt, ugyanakkor a Vietnamba irányuló export 2018 azonos időszakához viszonyítva megduplázódott. Félhivatalos adatok szerint az év eleje óta Európában a hasított sertéshús ára 35%-kal emelkedett meg, s jelenleg az 1,82 euró/kilogramm. Ez nem a kiskereskedelmi átlagár, mert például a nagy nemzetközi üzletláncokban a tarja kilogrammonkénti ára meghaladhatja a 4 eurót is. A maga nemében érdekes, hogy a vágósertés termelői ára és a sertéshús fogyasztói ára közt a drágulás tekintetében az arányok jelentős mértékben eltértek. Ez jobbára azzal magyarázható, hogy a feldolgozóipar visszafogottabban viszonyult, azaz az árrést szűkítette, pontosabban a nyereségét, hogy áruik továbbra is megfelelő keresletnek örvendjenek. Így például Magyarországon január és augusztus között a vágósertés ára 35,3%-kal emelkedett, a sertéshús átlagos fogyasztói ára viszont „csak” 10,4%-kal. A dolgok ilyenszerű alakulása miatt okkal feltételezhető, hogy az elkövetkező időszakokban bekövetkezhet egy jelentősebb arányú áremelkedés, mindenekelőtt azokban az országokban, ahol a sertéshúsellátásban jelentősebb arányt képvisel az import. Amúgy ez a tendencia jó néhány uniós tagállamban már megmutatkozott az év elejétől eltelt hónapok során. Az import az úr… Jó 5-6 évvel ezelőtt az országunkban forgalmazott sertéshús 70%-át az importból származók tették ki, de a farmok terebélyesedésének és az európai alapoknak köszönhetően ez az arány 2016–2017 táján 55%-ra csökkent. A sertéspestis következtében pedig szinte ugrásszerűen megemelkedett, s jelenleg az meghaladja a 80%-ot, legalábbis ezt állította a minap Gheorghe Caruz, az ország egyik legtekintélyesebb sertéstenyésztője, a Romániai Sertéshús Termelők Egyesületének (APCPR) egykori elnöke. Az érdekvédelmi szervezetektől származó értesülések szerint országunkban 100 kilogrammnyi hasított sertéshús ára 192 euró körül van, ami jóval magasabb, mint az európai átlagár, s akárcsak a franciaországi, a nagy-britanniai vagy a hollandiai átlagár. A hivatalos statisztika szerint ugyan létezik egy árdrágulási tendencia, de az nem minősíthető sem iramosnak, sem erőteljesnek. Az Országos Statisztikai Intézetnek a szeptember hónapra vonatkozó jelentésben például az szerepelt, hogy a sertéshús kiskereskedelmi ára 9 hónap viszonylatában 5,33%-kal drágult. Ezek szerint feleannyi százalékkal, mint Magyarországon. Ez azért is érdekes, mert Románia viszonylag jelentős mennyiségű húst importált az anyaországból, azt pedig nem nagyon hisszük, hogy a „felebaráti szeretet” jegyében a határon túlról olcsóbban taksálták volna a Romániába induló portékát. Az import kapcsán utalhatnánk arra is, hogy már a múlt esztendőben 1 milliárd eurót meghaladó értékben került behozatalra sertéshús Spanyolországból (onnan a legtöbb), Németországból, Magyarországról, Hollandiából, Lengyelországból stb. (Azt megelőzően Kína volt a listavezető, de mint ismeretes az ázsiai ország exportőrből, importőrré vált, s azóta bekövetkezett egy árrobbanás is.) Ilyen körülmények között megkockáztatható az, hogy a hazai piacon forgalmazott sertéshús és húskészítmények ára végső során nem itt helyben dől el, hanem az árképzés a beszállítók „előjoga”. Amúgy az Élelmiszeripari Szakszervezetek Föderációjának (FSIA) elnöke, Dragoș Frumosu az elkövetkező hetek, hónapok során legalább 15%-os árdrágulásra számít, a Romániai Sertéshústermelők Egyesületének elnöke, Ioan Ladoși viszont nem kívánt jóslatokba bocsátkozni, a Romániai Szarvasmarha, Juh- és Sertéstenyésztők és Exportőrök Egyesületének (ACEBOP) igazgatója, dr. Mary Pană 10%-os drágulással számol. Olvastunk olyan szakvéleményt is, miszerint „annyi biztos, hogy egy-két hónap alatt jelentős drágulás nem következhet be, legtöbb 1-2 lejjel emelkedik a hús ára”. Szerény meglátásunk szerint nem mindegy, hogy 1 lejjel vagy 2 lejjel, másrészt pedig az a két lej a jelenlegi kilónkénti átlagárhoz képest körülbelül 10-11%-os áremelkedést jelent.

Hecser Zoltán