borús égbolt
A reggeli órák értéke
Nem vagyok egy korán kelő típus – a hétköznapokon kívül, amikor nincs más választásom. Bárhogyan is próbálkozom azzal, hogy időbe nyugovóra térjek, akadályokba ütközöm. Ez általában annak köszönhető, hogy nem tudom letenni a könyvet, amit épp olvasok, vagy még mielőtt az ágyig érnék, több értelmetlen feladattal bíbelődöm, de olyan is van, hogy, azon kapom magam, az interneten böngészek már egy jó ideje… Amikor végre lefekszem, mindig van egy olyan érzésem, hogy ez hamarabb is megtörténhetett volna. A reggeli felkelés, mondanom sem kell, nehézkesen sikerül.
Nem tudtam mit kezdeni ezzel a dologgal, amíg meg nem látogattak balatoni barátaink. Már az első este kijelentették, hogy ők 6 órakor kelnek és korán fekszenek. Egyáltalán nem voltunk álmosak, amikor első este 9 óra után felvonultunk a szobánkba, hogy ne zavarjuk pihenésre vágyó barátainkat, de reggel annál inkább vonzott az ágy. A korai kelés viszont sok meglepetést tartogatott számunkra – olyan dolgokat vettünk észre ugyanis, amire a hétköznapok malomkerekében, amikor munkába készülődünk, nem figyelünk. Teljesen mások voltak a színek, a szoba hangulata, minden békét és nyugalmat árasztott, nem kellett sietni sehová, nem kellett kapkodni, bőven volt idő beszélgetni és élvezni a reggeli értékes órákat. A baráti kör egyik férfitagja ilyenkor fogalmazza meg aranygondolatait, ilyenkor meséli el legklasszabb élményeit.
Az a néhány nap, amit velük töltöttünk megtanított arra, hogy a reggeli órák nemcsak azért értékesek, mert tanúi lehetünk az ébredező természetnek, hanem azért is, mert sokkal összeszedettebb és békésebb a napunk, ha a reggeli órákba szánunk magunkra egy ki időt, illetve korábban nekilátunk feladatainknak. A korai órák sokkal kihasználhatóbbak, s nem mellékes az sem, hogy a testünk is a késő esti órákban pihen leginkább.
Barabás Emőke
.jpg)