Júliust írunk, s az évnek ez az a hónapja, amikor Európa-szerte (de nem csak) beindul a nyári turisztikai idény „nagyüzeme”. Hazai viszonylatban ez mindenekelőtt a tengerparti üdülőtelepek, szállodák benépesedését jelenti, s ilyenkor az is megtörténhet, hogy gondot jelent egy megfelelő szálláshely megtalálása. Egy viszonylag gyengébb év után mit jelenthet a hazai turisztikai szektor számára a 2016-os esztendő? [caption id="attachment_31894" align="aligncenter" width="500"] Parajdon is „csúcsrajáratás”...[/caption] A legnagyobb hazai turisz­tikai ügynökségek ille­té­keseinek, valamint szak­elemzők szerint az idei esztendő jobbnak fog bizonyulni, mint a tavalyi. Sőt egyesek azt is megkockáztatják, hogy az utóbbi évek rekordja születhet meg az üzleti forgalom tekintetében, az országos viszonylatban akár a 4,5 milliárd lejt is elérheti. Ezt a feltételezést többek között arra alapozzák, hogy egyes lakossági kategóriák vásárlóereje „izmosodott” egyidejűleg a múlt évben, illetve az idén bekövetkezett áfakulcs csökkentése nyomán is, ugyanakkor a terrorfenyegetettség okán megcsappant az érdeklődés egyes külföldi, többek között törökországi, egyiptomi vagy tunéziai üdülőhelyek iránt. Ebben az összefüggésben érdemes utalni a turistaforgalomra vonatkozó hivatalos számadatokra: 2015-ben 647 000 turista utazott külföldre, s csak alig 564 000-en keresték fel üdülés, pihenés céljából a hazai üdülőtelepeket. A külföldre utazók közül a legtöbbnek a célállomása Görögország volt, ahova 136 800 romániai turista érkezett, azt követte Bulgária közel 110 600 romániai vendéggel. Egyébként a turistaforgalom tekintetében a megelőző esztendőhöz viszonyítva növekedés mutatkozott, ugyanis 2014-ben még csak 542 000 hazai turista utazott külföldre, s 502 000 kereste fel pihenés, kikapcsolódás céljából a hazai településeket. A már említett becslések szerint az idén mind a külföldre utazók, mind a belföldi célállomások tekintetében több vendégre lehet számítani, s ez lesz az egyik forrása a remélt, mintegy 4,5 milliárd lejes üzleti forgalomnak is. A tengerparti üdülőhelyek, illetve turisztikai cégek esetében a megelőző időszakokban azt hangoztatták, hogy jelentős bevétellel kecsegtethet az orosz turisták „elfordulása” Törökországtól, aminek nyomán a Fekete-tenger válhat azok célállomásává. Egyelőre nemigen mutatkozott meg az oroszországi turisták „beözönlése”, de az mindenképp igaz, hogy a külföldi érdeklődés fokozódott, fokozódik. Nem elég a szálláshely Országunkban több mint háromezer turisztikai cég tevékenykedik, ezerrel több, mint 2010-ben. Következésképpen a kapacitás, azaz a szálláshelyek száma is növekvő tendenciát mutatott, mutat. Ez viszont önmagában még nem elégséges ahhoz, hogy több turista érkezzen egy adott üdülőtelepre, egy adott településbe, mert amennyiben nem biztosítottak számára a szórakozási, a felfrissülési (wellness) lehetőségek, feltételek, akkor az általa igénybe vett éjszakák száma is egy-két napra fog korlátozódni. Márpedig az úgynevezett átutazó turizmus nem lendíthet a hazai turizmus előrehaladásán, illetve nemigen lehet számítani az üzleti forgalom növekedésére. Helyi viszonylatban is van olyan példa, amely azt érzékelteti, hogy amennyiben sikerül a turisztikai szolgáltatásokat kiszélesíteni, változatosabbá tenni, akkor annak meg lesz a maga vendégmarasztaló szerepe. Ebben az összefüggésben pedig érdemes utalni arra, ami az utóbbi két-három esztendőben bekövetkezett Parajdon, vagy amit jelentett Tusnádfürdő számára a wellnessközpont felépítése, illetve használatba adása. Turisztikai potenciál Központi és helyi szinten is az utóbbi időben felerősödtek azon ténykedések, amelyek az ország turisztikai potenciáljának a hatékonyabb és eredményesebb kihasználását próbálják szolgálni. Ebbe a keretbe helyezhető többek között ama 2016/549/518-as közös miniszteri rendelet, amely révén jóváhagyták a turisztikai potenciál elemzési módszertanát. A régiófejlesztési és közigazgatási, valamint a gazdaságügyi miniszter közös rendeletéről van szó, amely a Hivatalos Közlöny június 14-i számában jelent meg, s amelynek jogalapját az ország területének rendezési tervét jóváhagyó utólag módosított és kiegészített 2008/142-es sürgősségi kormányrendelet képezte. Igen terjedelmes módszertan található a közös rendelet mellékletében. Annak részletes ismertetésére nem térnénk ki, csupán arra utalnánk, hogy annak életbe ültetésének meg lesz a maga gyakorlati jelentősége is. Mondjuk ezt többek között annak okán, mert a rendelet értelmében többek között létrejön egy olyan szakbizottság is, amely az ország területe turisztikai potenciáljának a kiértékelésére lesz hivatott. Ennek a kiértékelésnek az alapján meghozott döntéssel hagyják jóvá majd egy adott területi-közigazgatási egység felkerülését azon zónák névjegyzékére, amelyek nagyfokú vagy nagyon nagyfokú turisztikai forrásokkal rendelkeznek. Ehhez például a felértékelés során legalább tizennégy pontot kell megszerezniük. Amennyiben egy területi-közigazgatási egység felkerül erre a listára, másabb elbírálásban részesül majd bizonyos központi pénzalapokból finanszírozott beruházások vonatkozásában is. Érdemes a helyhatóságoknak alaposan áttanulmányozniuk ezt a minap megjelent közös miniszteri rendeletet. Május 23-án a Hivatalos Közlönyben megjelent egy másik nehezen értelmezhető rendelet is. Az Országos Turisztikai Szakhatóság elnökének az üdülőtelepeken lévő turisztikai fogadóstruktúrák előzetes működési engedélykibocsátási eljárásra vonatkozó 2016/199-es rendeletéről van szó. Amit nehezen értelmezünk, az az, hogy annak jogalapját még a Năstase-kormány idején, 2001 júniusában megjelent 2001/511-es kormányhatározat képezi. Ezek szerint tizenöt esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megjelenjen egy adott eljárásra vonatkozó, még 2001-ben elrendelt szakhatósági rendelet. Egyébként a szóban forgó rendeletben az szerepel, hogy mindazon piaci szereplők, akik szórakoztatási jellegű tevékenységet fejtenek ki az üdülőtelepeken, kötelesek a polgármesteri működési engedély megszerzését megelőzően az Országos Turisztikai Szakhatóságtól (ANT) előzetes egyetértést kérelmezni. Ki diktál? Ha már a turisztikai tevékenységről, illetve az üdülési idényről esett szó, érdemes utalni egy meglepő kezdeményezésre is: a Romániai Turisztikai Ügynökségek Országos Egyesülete (ANAT) a minap beadvánnyal fordult Adrian Curaj (tegnap délután menesztett) tanügyminiszterhez, amelyben azt kérelmezi, hogy változtassák meg a 2016–2017-es iskolai év struktúráját olyképpen, hogy az iskoláskorú gyermekes családok számára lehetővé váljon a szabadságolás a turisztikai szezon kiterjesztési időszakában is (azaz az elő- és utószezonban). Nem az első eset, amikor ez az érdekképviseleti szervezet már-már imperatív jellegű beadvány révén próbálja így vagy úgy módosítani az iskolai év struktúráját, sőt ez esetenként részben sikerült is. Most például arról hallani, hogy a következő iskolai év szeptember 12-én kezdődik (kezdődne), de 15-ig a hiányzások nem kerülnek be a naplóba, s a hivatalos tanévnyitóra csak szeptember 15-én kerülne sor. Ennek kapcsán megjegyeznénk, hogy Románia azon kevés országok közé tartozik, ahol már jó ideje, hogy szeptember közepére tolták ki az iskolai év kezdetét (az európai országok döntő többségében ez az időpont már évtizedek óta szeptember 1-je). De menjünk tovább az érdekképviseleti egyesület „érveinek” a mentén: azt állítják, hogy az idei, június 24-i évzáró nem bizonyult szerencsésnek a tanulók számára sem, de a turisztikai cégek számára sem. Ki is rukkoltak igen „érdekes” javaslattal. Az egyik variáns szerint a nyári vakációt földrajzi zónák szerint kellene beütemezni, Munténiában június 1.–szeptember 1. között, Moldovában június 10.–szeptember 10. között, Erdélyben pedig június 20.–szeptember 20 között. Egy másik javasolt variáns szerint iskolai ciklusok szerint feloszlatás lenne, I–IV. osztály számára június 1.–szeptember 1. között, V–VIII. osztály számára június 10.–szeptember 10. között, líceum esetében június 20.–szeptember 20. között. Ha netalán ez utóbbi bekövetkezne, akkor mitévő lesz az a család, amelynek három gyereke három különböző ciklus tanulója. Ötletelni ugyan lehet és esetenként kell is még a turisztikában is, ugyanakkor nem hinnénk, hogy a hazai turisztikának az erőteljes fejlődése az iskolások vakációjának a függvénye. Ha ez így igaz, akkor talán az lenne a „legszerencsésebb”, ha a vakációk együttes időtartama meghaladná a tanulmányi időszakét, mondjuk három hónap tanítás és kilenc hónap vakáció. Talán jobb lenne azon elgondolkozni, hogyan lehet tartalmasabbá tenni a pihenést, a kikapcsolódást, a szórakozást az elő- és az utószezonban, illetve olyan feltételrendszert megteremteni, amely csalogatná a turistát a szóban forgó időszakokban is. Hecser Zoltán