A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Csánk, Felvidék                                                Fotó: wikipédia

Nyitrakér, Felvidék 

Mai településismertetőnk CSÁNK Az egykor különálló település, ma Léve város része. Azlovák neve: Čankov. Közigazgatásilag Lévához tartozik. A várostól 8 km-re délkeletre, az Ipolyságra menő út mellett fekszik. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Báti járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. Először 1270-ben „Chunk” alakban említi oklevél, majd 1275-ben Chenk néven, amikor a Simonyi család volt a falu birtokosa, később 1392-től pedig István, Leökös fia. 1428-ban Levicky Cseh Péter szerezte meg, és így került a falu Léva várának tulajdonába. A falu neve a Chonk személynévből származik. Csánk a református egyházhoz csatlakozott (1591). Egy évszázad múltán azonban (1693) evangélikus hitre tért át. 1715-ből ránk maradt adatok szerint 17 háztartás volt a faluban, ebből 11 magyar és 6 szlovák. 1785-ben 344 lakos, 1828-ban 54 ház és 258 lakos volt a faluban. 1927-ben a falunak már 463 lakosa volt, és 116 háza volt. A 17–18. századokban szlovák telepesek is érkeztek. 1910-ben 295 magyar, 166 szlovák anyanyelvű, 1941-ben 305 magyar és 138 szlovák lakosa volt. 1986. január 1-jén Csánkot Lévához csatolták. A lévai adat a 2011-es népszámlálás alapján: 34 844 lakosból 27 050 szlovák (77,6%), 3202 magyar (9,18%). Csánk becsült népessége ma (2018) mintegy 450 fő, amelyből 130 (30%) magyar (2018). A 12. században állt egy kápolna a faluban. A gótikus stílusú templom a 14. században épült. (Charta XXI/Suzana Guoth – Wikipédia, Levice.sk, Velemjaro.sk) NYITRANAGYKÉR Község a mai Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban. Szlovák neve: Veľký Kýr. A település neve a köznyelvben Nagykér formában él. Nyitrától 15 km-re délkeletre, a Kis-Nyitra partján fekszik. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. Az első bécsi döntést követően ismét Magyarországhoz tartozott (1938–1945). Már a 11. században állt Szent Kelemen tiszteletére szentelt temploma, mely a tatárjárás idején pusztulhatott el. A települést 1113-ban Könyves Kálmán király oklevelében Keer néven említik először. 1156-ban Ker, 1222-ben Ker, 1269-ben Keer alakban említik az oklevelek. Neve a magyar Kér törzsnévből származik, amelynek szállásterülete lehetett. Első birtokosa a zobori bencés apátság volt. A települést és templomát a tatárjárás elpusztította, de 1332-ben már állt az új templom. 1632 januárjában a török a környékével együtt feldúlta. 1663 és 1685 között török uralom alatt állt. 1690-ben 320-an lakták, 1720-ban 25 adózó háztartása volt. 1880-ban Nagykért 1793-an lakták, ebből 1461 magyar, 224 szlovák, 47 német, 2 egyéb anyanyelvű és 59 csecsemől, amelyből 1681 római katolikus, 109 zsidó, 2 evangélikus és 1 református vallású. 1910-ben Nagykér 1952 lakosából 1812 magyar, 124 szlovák és 16 német. 1930-ban 2435 lakosából 2085 magyar és 331 csehszlovák volt. 1970-ben 3514 lakosából 2468 magyar, 1041 szlovák, 3 cseh és 2 ukrán vagy ruszin. 2011-ben 3008 lakosából 1634 magyar és 1318 szlovák. (Charta XXI/Suzana Guoth – Wikipédia, Velemjaro.sk, Arcanum.hu, Hungaricana.hu, Facebook) Mai feladványunk

Bajka, Felvidék                                                                                         Fotó: levice.skKiskoszmály, Felvidék                                                                          Fotó: Charta XXI