A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Kóbor, Erdély                                       Fotó: Charta XXI

                                             Oláhújfalu, Erdély

Mai településismertetőnk KÓBOR Falu Romániában, Brassó megyében. Román neve: Cobor, korábban: Cobura, Covor, németül: Kiwern, Kivern, Buchhorn, szász nyelven: Kivern. Brassó megye legrégebbi települése. A dualizmus korában Nagy-Küküllő megye, zsiberki járásának része volt. 1488 – Kofferin, 1733 – Kobor, 1850 – Kovor, 1854 – Kobor, Kivern, Cobor. A reformációt követően Kőhalomszék egyetlen református faluja volt. Népességéről az első biztos adat 1488-ból származik, ekkor 7 család élt itt. 1529–1530 között a török betöréskor a falu teljesen elpusztult. A 16. században a közszékelyek közül többen Kóborra menekültek. 1658-ban a vártemploma ellenállt a tatároknak. A vár, a négyszög alakú templomerőd 50 méter hosszú. 1802-ben egy földrengés alkalmával leégett a templom, a bástyák és majdnem az egész falu is. Az erősen megrongált bástyatornyokat elbontották. 1786-ban 200 házában 905 lakost számlálnak; 1850-ben lakosainak száma 1047, akik közül 934 magyar, 57 román, 56 cigány. Ekkor 935 reformátust és 112 görögkatolikust írtak össze; 1881-ben 913 lakosa van, ebből 773 magyar, 41 román, 16 német, 83 egyéb; 1920-ban 888 lakójából 786 magyar; 1941-ben 854 főből 719 magyar, 57 román, 4 német, 74 egyéb nemzetiségű. 1956-ban 736, 1966-ban 597 lakosa van. Az 1990-es rendszerváltozást mintegy 210 fővel érte meg, 1992-ben a lélekszám 200, ebből 157 magyar, 30 román, 13 cigány. Jelenleg 238-an lakják, ebből 106 magyar. Charta XXI/ Surján László – Wikipédia, Háromszék (archívum), Erdely.ma (archívum) OLÁHÚJFALU Oláh- vagy Románújfalu. Román neve: Nou Român, németül: Goldbach vagy Wallachisch-Neudorf. Erdélyben, Szeben megyében, Nagyszebentől 47 kilométerre keletre, az Olt jobb partján fekszik. A községközpont Alsóárpásról a vízerőmű duzzasztógátján át közelíthető meg. 1307-ben Ujfalu, 1382-ben Nova Villa, 1418-ban Kerz Olachorum néven említették. Fehér, majd Felső-Fehér vármegye egyik enklávéjához tartozott. 1876-ban Fogaras vármegyéhez csatolták. Román lakói a 19. század első harmadában tértek görögkatolikus hitre, egyházközsége 1837-ben alakult. Román lakossága mellett református magyarok is élnek a faluban, akik a 18. századtól 1932-ig, Valeczki Lukács visszavonulásáig, fazekassággal is foglalkoztak. 2011-ben összesen 360 lakosa volt a településnek, ebből 29 magyar. Legtöbb lakosa 1900-ban volt, közel háromszor annyi, mint ma. 898 lakosából 776 volt román, 110 magyar és 10 német anyanyelvű. Vallási megoszlás szerint: 775 görögkatolikus és 107 református vallású volt. Mivel a legközelebbi magyar nyelvű közösség, az oltszakadáti evangélikus vallású volt, igen messzi falvakbeliekkel házasodtak össze, leggyakrabban a bürkösi magyarokkal. 1886-ban állami magyar nyelvű iskola nyílt a faluban, majd 1918-tól az 1930-as évekig a református egyház tartott fenn magyar iskolát. A falu múzeumát, a Telea Bologa Kulturális Központot 2003-ban avatták föl, és a nagyszebeni ASTRA Múzeumhoz tartozik. Az ortodox templomot 1846-ban, a reformátust 1901-ben építették. Charta XXI/ Suzana Guoth – Wiki­pédia, Arcanum.hu, Petofiprogram.hu Mai feladványunk

Tiszakálmánfalva, Vajdaság                                                                                                             Fotó: Charta XXIVicsápapáti, Felvidék                                                   Fotó: Wikipédia