A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Bellye                                                 Fotó: Wikipédia

Szentleányfalva                                                                                           Fotó: Charta XXI

Mai településismertetőink: SZENTLEÁNYFALVA Falu Arad megyében, románul Sânleani, németül Sentlein. Aradtól 6 km-re északkelet irányban fekszik, a Nagyvárad felé haladó főútvonal mentén. 1852-ben kezdődött el a település benépesítése. A falut 1888-ban említette először oklevél Szentleányfalva néven. Előbb Csanád környéki református magyarokat, majd később a környező bánáti falvakból német családokat is kezdtek betelepíteni, főleg a közeli Glogovácból. 1945-ben a Körös völgyéből és az Erdélyi-Középhegységből 90 román családot hoztak be a román hatóságok. 1910-ben az összlakosság 1244, ebből magyar 769, német 438, román 33 és 4 egyéb nemzetiségű. Változást a II. világháború hozott, a terület Románia része maradt, ahonnan a németeket a Wehrmachtba sorozták – államközi egyezmény alapján (!) –, majd a kommunista hatóságok a kollektív bűnösség elve alapján a háború után a svábokat Szibériába deportálták vagy kényszerlakhelyre űzték. Az 1950-es évekre megfeleződött a németek száma. Ezt követte a Ceauşescu-féle emberkereskedelem, a népi németek kiárusítása a Német Szövetségi Köztársaságnak. A folyamat a rendszerváltozás után, a családegyesítések megtörténtével fejeződött be. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a település összlakossága 1523, ebből 1230 román, 250 magyar, 30 német és 13 egyéb nemzetiségű. 2018 szeptemberére elkészült Szentleányfalva református templomának a teljes felújítása. Charta XXI/ Suzana Guoth – Wikipédia, Maszol.ro, Nyugatijelen.ro (archívum) BELLYE Eszéktől 5 km-re északkeletre, Baranyában, a mai Horvátországban fekszik. Horvát neve Bilje. Délnyugaton Eszék városával, keleten a Bácskával határos. A trianoni békeszerződés előtt Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. Már a rómaiak korában is lakott hely volt. A középkori Bellyét 1212-ben említik először „Villa Billie” alakban. A török 1526-ban, a mohácsi csata előtt foglalta el a települést. Azután kezdte élni új virágkorát, hogy Savoyai Jenő herceg királyi adományként megkapta az uradalma. Itt, az uradalmi központban épült fel 1707 és 1712 között Savoyai egyik kastélya is. 1910-ben 1188 fő lakott a településen, ebből 597 magyar, 518 német, 58 szerb, 16 horvát, 1 tót és 1 „egyéb” nemzetiségű. A lakosok közül 1019 fő tudott magyarul. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították. A délszláv háború során 1991-ben megszállták a szerb szabadcsapatok. A horvát és magyar lakosságot elűzték, katolikus templomát 1992 januárjában felrobbantották. 2011-ben mindössze 311-en vallották magukat magyarnak a településen. A református templomot 1991-ben a szerbek felgyújtották. Felújítása nem fejeződött be. Súlyos károkat szenvedett a katolikus templom is. A felújítási munkák 2002-ben fejeződtek be. Charta XXI./ Simó Márton – Wikipédia, Tz-Bilje.hr, Varak.hu, Kepesujsag.com Mai feladványunk

Menyhe                                                                                                                  Fotó: Charta XXIHegysúr                                                                                                          Fotó: Wikipédia