A műfenyőnk
Díszkivilágítással készült ki a város az ünnepre. Látjuk is szömünkkel, hogy más, új ünnepi fények is vannak a Budvár alatt. De kiviláglik a régi is: az oszlopokon a Szász-korszakból örökölt angyalok, csengők s egyebek. Minden, ami a szezonhoz illő giccs, minden, ami kell, s minden, ami led, hogy retinánkba égesse: közel már karácsony, a nagytakarítás és a még nagyobb bevásárlások ideje. (Mellesleg, majd szentestén megszületik a Megváltó is, de ez a nagy parácsonyozás közepette csak zavaró tényező.)
Jól viselkedett idén minden városlakó, s ezért a hivatal angyala karácsonyfát is hozott. Van már fenyőnk. Nem is egy. Kettő. Egy igazi, dús, magas, örökzöld, és egy nem igazi, nem dús, nem örökzöld, de magas. Az előbbi éppen tegnap érkezett, székely erdőből székely vágta. A műfenyőnk volt előbb, ennek jártak csudájára a népek. Volt miért. Mert, kérem szépen, ez a mű fenyőnk annyira mű, hogy már nem. Sőt egyáltalán nem. Nem nylonból tákolták. A mű egyik fenyőnk vasból van, mint az akarat. Mint a székelyünk a Patkóban. Őt megszoktuk, s így szeretjük, ahogy van, de ezzel a fémfenyőnkkel még barátkozni kell. Cseppet csámpás is, ronda is, de a miénk. Biztos a pléhangyalok ajándéka ez az unikum, mert a hagyományos angyalkák ilyen csúfságot még viccből sem küldözgetnek.
Már csak azért sem, mert a vasfenyő igen ritka nálunkfelé, s ha ilyen nőtt volna a Hargitán, biztos ott állna még mind, mert beletörött volna a druzsbája annak, aki az éj leple alatt ki akarta volna vágni. Belátom, maradi vagyok, s hiába repült el felettem több évtized vasfoga, nem értékelem az újat. Elég lett volna egy is, régimódi, örökzöld.
Amint az igazi fenyőnk megérkezett, a műfenyőnket, a transzformeresnek is becézettet, elköltöztették. A Kőkereszt térre. A Vasszékelyhez stílusosabb lett volna passzítani, de ott nem fér, mert a téren az adventi koszorú fényeskedik nekünk. Áll délcegen a mű fenyőnk, halcsontvázra emlékeztető ágakkal, s büszkén mered az ég felé. Párja nincs a környéken. Hogy drótágai sokunknak szemet szúrt? Nyugtázzuk vasidegekkel s vágjunk pléhpofát hozzá. Legalább olyant, mint a Gordon-tetőn álló másik remek mű, a farkaslaki pléhboy.
Lázár Emese