enyhe havazás
borús égbolt
A második legjobb
Szeretem a sportot, szerencsés vagyok, hogy kiskoromtól életem egyik megtartó ereje a futball. Ez részben a környezetnek tudható be, melyben felnőttem, részben pedig magamnak, mindig is hatással voltak rám a nagy sportolók és teljesítményeik. Azonban van egy barátom, aki – a nagy sportolók mellett – hasonló hatást gyakorolt rám, ő egy „meg nem értett tízes”. Hogy miért írom ezt? A csapatunkban ő viseli a tízes mezszámot, de azon túl is, a futballban a tízes már-már mágikus erővel bír. Általában a legjobb játékosok viselik, csapaton belül azonban a barátom be kellett érje a második legjobbnak járó címmel.
Történt ugyanis, hogy részt vettünk egy nem hivatalos bajnokságon. A bajnokság a századforduló eleji Anglia illegálisan megszervezett bokszmeccseihez hasonlítható, amikor a futball még világszerte, de különösen a szigetországban nem a gazdagok játékának, hanem a szegények elfoglaltságának számított. Visszatérve meg nem értett tízes mezt viselő csapattársamra, második legjobb játékosunkra, pályán és azon kívül is egy igazi showman. Időnként előfordul vele, hogy gyengébben teljesít, olyankor a hiányt nyers erővel kompenzálja. Ennek következtében – barátságos futballról lévén szó – egy ilyen alkalommal lecseréltük, mert az ellenfelet jobban féltettük. Elégedetlenkedett is miatta egy sort, aztán amikor kérdeztük tőle, lehiggadt-e, visszajött a pályára.
Csodák csodájára, univerzális játékosunk – aki a futball minden létező posztján bevethető – addig a pontig a meccsen gyengébb teljesítményt nyújtó, ám visszaállva csupaszív futballistánk 43 méteres gólpasszt hozott össze. Hogyan sikerült? „Helyzetfelismerés” – adta szerényen a választ, amit később számtalanszor hallottunk tőle, majd folytatta: „Emelte a kezét, megnéztem, s mondom magamban, ne kelljen sokat kínlódjon a labdaátvétellel, a lábára tettem a játékszert.” Persze mindezt pillanatok alatt, ahogyan az öltözői beszélgetés során elhangzott.
Hiába, a zseni az zseni, egy meccsen képes poklot és mennyországot megjárni, hogy végül hősként tekintsen magára. De ezért szeretjük, ő a mi Misikénk, és mert szerény, beéri a második legjobb játékosnak kijáró tisztelettel és címmel.
Vlaicu Lajos
.jpg)
