A mámorító jégoldó
Korán reggel hív az egyik ismerősöm, azt mondja, alig volt türelme megvárni, míg oda telik az idő, hogy ne legyen illetlenség telefonálni, olyan sürgős mondanivalója van. És meséli: este 11 óra tájban kocsikázott Csíkszeredában, mikor megállította a rendőr. Alkoholpróba. Ismerősöm laza volt és gondtalan, hiszen ő elvből nem fogyaszt alkoholt soha. Még ünnepnapon sem, nemhogy egy közönséges hétköznap estéjén, mikor tudja, hogy még vezetnie is kell. Lazán fúj tehát, majd kikerekedett szemekkel nézi az eredményt: 0,04-et mutat a műszer. – Ön ivott – dörrent rá a rendőr. – Nem én! – vágta rá az ismerősöm, és csak azzal a kardos fehérnép stílusával volt égi szerencséje, mert ha egy percre is elbizonytalanodik, vége van. De így? Egy darabig vitatkoztak, a rendőr fújta a magáét, az ismerősöm pedig sziklaszilárdan állította, hogy nem ivott. – Egy kortyot – alkudozott már végül a rendőr. – Egy kortyot sem! – állította ő, és kérte, hogy vigyék vérvételre.
Szóval ment egy darabig a huzavona, a rendőr állította, hogy a szonda nem hazudik, az ismerősöm pedig azt, hogy kikéri magának, mert ő sem hazudik. Az egyenruhás pedig – látva, hogy nem enged a 48-ból – feltette a mentő kérdést: nem fújta be véletlenül az autó ablakát jégoldószerrel indulás előtt? – De! – jött az értetlenkedő válasz. A rendőr pedig ezután már a titkot is elárulta: a jégoldó szer használata után végzett alkoholteszt mutat 0,03-0,04-es alkoholszintet a kifújt levegőben.
Én már hallottam, hogy bizonyos rumos ízű csoki miatt gyűlhet meg az ember baja a rendőrséggel, van, aki a szőlőt is kerüli, ha tudja, autóba kell ülnie, de ez a jégolvasztós történet nekem is – akárcsak a szóban forgó ismerősömnek – ropogó új volt. De vajon mi lett volna akkor, ha kevésbé határozott és saját érdekét körömszakadtáig védő autóvezetővel hozza össze a sors aznap este a rendőrt? Olyan autóvezetővel, aki, tegyük fel, megkóstolt egy kortyintásnyit jó barátja legújabb borából, de tényleg csak egy kortyintásnyit, mert tudta, hogy vezetnie kell. És a teszt eredményét látva elhiszi, hogy az ő „illározása” miatt mutat a műszer annyit, amennyit... És úgy elhiszi, hogy még a hajtási engedélyét is odaadja a rendőrnek.
Ám az éremnek van másik oldala is: mi van akkor, ha ezután egy kupicányi jóféle nedű elfogyasztása után autóba ülő sofőr a jégoldóra hivatkozik, ha fennakad a szűrőn? Na? Hogy mennyi bajt tud okozni egy közönséges jégoldó…
Forró-Erős Gyöngyi