borús égbolt
A magyar közigazgatás utolsó napjai
Dr. Györgypál Domokosnak és vele együtt a vármegye hivatalnokainak, szolgabíráinak legalább két életük volt: egy 1919 előtti és egy összeomlás utáni. Igaz, hogy az impériumváltás Csík vármegye minden lakójának életét meghatározta, de a legnagyobb törést valószínűleg a korabeli vezetők életében okozta. A főispáni hivatal 1919. április 22-én történt átvételének részleteit levéltári anyagok, a korabeli sajtó és a Gál Bence csíkszeredai lakos által őrzött jegyzőkönyv alapján elevenítjük fel.
[caption id="attachment_87240" align="aligncenter" width="1000"]
Dr. Györgypál Domokos és családja (Gál Bence tulajdona)[/caption]
A román prefektusok kinevezése a többi erdélyi megyében már 1918 decemberében és 1919 januárjában megtörtént. Csaknem mindenütt átvették a közigazgatást, a pénzügyigazgatást, a bíráskodást és a többi hivatalokat, „egyedül Csíkvármegye volt az, ahol a közigazgatás és biráskodás magyar maradt és az összes hivatalok zavartalanul müködtek, mivel a legutóbbi napokig kisérlet sem történt a román impérium kiterjesztésére” – közölte a Csíki Lapok 1919. április 27-én. A Román közigazgatás című cikk azonban üres „ablakkal” kezdődött, jelezve, hogy a cenzor, Aurelius Păcurariu „lelkiismeretesen” végezte munkáját.
A főispáni hivatal átvétele
Újabb üres folt után (ebben az egy cikkben hat üres „ablak” volt) az újság arról írt, hogy „Két heti őrizet után a kormánybiztost szabadlábra helyezték”, és április 22-én délután 4 órára hivatalába kérették, ahol megjelent a nagyszebeni román kormányzó-tanács által „Csikvármegye prefektjévé” kinevezett Neamțiu Valér alezredes is, ki ugyanakkor „Udvarhely vármegye prefektje” is volt. Az alezredes dr. Györgypál Domokos kormánybiztostól a főispáni hivatal átadását követelte, amit a kormánybiztos megtagadott. Az eljárásról született, Gál Bence által őrzött jegyzőkönyv szerint dr. Györgypál Domokos kormánybiztos főispán a „hivatalos helyiségébe megjelenvén ott találta Valeriu Neamțiu alezredes urat, a ki felmutatván a nagyszebeni román kormányzótanács elnökségének 1-22 res. számu decretumát, mely szerint Csikvármegye ügyvivő főispánjává kineveztetett, kérte a főispáni iroda átadását.
Dr. Györgypál Domokos kormánybiztos tekintettel arra, hogy a Belgrádban 1918. november hó 13-án kiállított katonai egyezmény − mely a magyar állam és a szövetségesek között létrejött fegyverszüneti feltételeket foglalja magában − azt az intézkedést tartalmazza, hogy a megszállott területeken a polgári igazgatás a magyar kormány kezében marad, abba a szövetségesek beleavatkozni nem fognak: a magyar kormányon kívül nem ismeri el senkinek a jogát arra, hogy a közigazgatás irányitásában, vezetésében tevőlegesen beleavatkozzék, hivatalnokokat nevezzen ki, s így a felmutatott decretumot, mint arra illetéktelen hatóságtól származót, törvényesen joghatállyal birónak nem ismervén el, a főispáni iroda átadását megtagadja.
Valeriu Neamțiu alezredes kijelenti, hogy a kinevezést az arra illetékes hatóságtól kapta, ragaszkodik a főispáni iroda átadásához, mert ellenesetben kénytelen fegyveres erőszakot alkalmazni.
Dr. Györgypál Domokos tudomásul veszi, a fegyveres erőszaknak enged, s a jegyzökönyv bezárása és aláirása után a főispáni helyiséget elhagyja.” A jegyzőkönyvet Valeriu Neamțiu alezredes, dr. Györgypál Domokos és Mihály Lajos jegyzőkönyvvezető látta el kézjegyével.
Az átadást megtagadó dr. Györgypál Domokosról, aki 1918 novemberétől töltötte be a főispán-kormánybiztosi tisztséget, Endes Miklós úgy vélekedett, hogy „a legnehezebb időkben teljesített terhes munkásságával mindenkinek teljes elismerését vívta ki.”
Mindenre és mindenkire sor került
A következő napokból további hivatalok átvételéről számolt be a Csíki Lapok. Április 24-én az alispáni hivatalban az új prefektus arra kérte Fejér Sándor alispánt, „hogy maradjon meg hivatalában, esküt nem kiván tőle”. „Fejér alispán kijelentette, hogy ő már nyugdíjazva van, esküt nem hajlandó tenni, szolgálatot nem teljesít. Hivatalát elhagyta.” Ezután a prefektus felkérésére, a tisztviselők egyenként nyilatkoztak arról, hogy hajlandók-e szolgálatot tenni. Szász Lajos főjegyző, alispánhelyettes Fejér Sándorhoz hasonlóan nyilatkozott. Ezután a lapban újabb üres folt jelzi, hogy a cenzor valamit kivágott, majd megtudhatjuk, hogy „Erőss József tb. főjegyző, dr. Márton László gyergyószentmiklósi és dr. Sándor Gyula felcsiki főszolgabírók az eskü- és szolgálattételt szintén megtagadták. Hivataluk és a kezelésükre bízott értékek átadása közelebbről megtörténik és akkor véglegesen elhagyják állásaikat.”
Az alprefektusnak kinevezett Gustav Olteanu május 2-án átvette a hivatalt, miután az összes központi tisztviselő, kezelő- és segédszemélyzet megtagadta az eskü letételét és délelőtt 11 órakor eltávozott a vármegyeházáról. 12 órakor a magyar közigazgatás formálisan is megszűnt.
Feltételezhető, hogy Fejér Sándorra vonatkozóan kiutasító határozat született, mert találtam a levéltárban egy beadványt, amelyben a volt alispán kéri a kiutasító végzés hatályon kívül helyezését arra hivatkozva, hogy az „átvett impérium idejében” már nyugdíjazva volt és eskütételre nem lett felhívva. (Románia Nemzeti Levéltárának Hargita Megyei Hivatala, F 7 Csík vármegye levéltára – Alispáni iratok 4. számú leltár, 2060/1919 iratcsomó)
Szász Lajos főjegyző nyugdíjaztatását kérte. A Nyugdíjválasztmányhoz 1919. április 27-én címzett kérésében arra hivatkozott, hogy a „román ügyvivő főispán ezen állását f. hó 22-én akképp foglalta el, hogy dr. Györgypál Domokost, a magyar kormány által kinevezett kormánybiztos-főispánt hivatali helyiségéből erőhatalommal eltávolitotta” és tovább szolgálni számára a Csíkvármegye törvényhatósága előtt letett eskü megszegését jelentené. (RNL HMH, F 7 Csík vármegye levéltára – Alispáni iratok 4. számú leltár, 2310/1919 iratcsomó)
Dr. Sándor Gyula és dr. Márton László főszolgabírák 1919. április 26-án fogalmazták meg lemondó nyilatkozatukat. „A folyó hó 24-én történt személyes érintkezésünk alkalmával szóbeli közlése folytán arról szereztünk tudomást, hogy Prefektus Ur a nagyszebeni román kormányzótanácstól nyert megbizás alapján Csíkvármegye területén az impériumot már átvette” – áll a Valeriu Neamțiu prefektusnak címzett beadványban, majd a főszolgabírák, szintén a belgrádi egyezményre hivatkozva kifejtik, hogy az impériumnak a vármegye közigazgatására való kiterjesztését kénytelenek úgy tekinteni, mint a törvényes hivatali hatáskörük és szolgálatuk folytatásának megakadályozását. „A román impérium alatt szolgálatot nem teljesithetünk s hivatali esküt vagy fogadalmat arra nem teszünk – fogalmaz a két főszolgabíró.
– Nehogy azonban szolgálatunknak a fent vázolt kényszerhelyzet folytán való megszakitásával azt a látszatot keltsük mintha ezáltal a hatáskörünkbe utalt közigazgatási tevékenység megbénitását akarnánk előidézni, kijelentjük, hogy szolgálatunkat még addig folytatjuk, amig hivatalunk elhagyására a Prefektus Úr által kirendelendő helyettes arra kényszeritni is fog, annál is inkább mert a hivatali állásunk betöltésére a megbizást nekünk vármegyénk törvényhatósága adta s tölünk azt törvényeink szerint csak a törvényhatósági bizottság vonhatja vissza.” (RNL HMH, F 7 Csík vármegye levéltára – Alispáni iratok 4. számú leltár, 2309/1919 iratcsomó)
A másik élet
Márton László főszolgabíró és felesége, Szathmáry Sarolta 1921-ben repatriált Szombathelyre. Repatriálási kérvényében 600 kg élelmiszer, 5500 kg bútorféle és 4000 kg tűzifa elszállítására alkalmas vagont igényelt. (RNL HMH, F 7 Csík vármegye levéltára – Alispáni iratok 4. számú leltár, 4707/1921 iratcsomó)
Erőss József és felesége 1923. november 25-én nyújtotta be repatriálási kérelmét és elhagyta az országot feleségével, Bordás Máriával együtt. Pécsen élt 1935-ben bekövetkezett haláláig. (RNL HMH, F 7 Csík vármegye levéltára – Alispáni iratok 4. számú leltár, 7383/1923 iratcsomó).
Dr. Györgypál Domokos tevékenységéről a következő években is lehetett olvasni a Csíki Lapok hasábjain. Innen tudjuk például, hogy 1920-ban Tusnádfürdő szövetkezetének elnöke volt, 1921-ben ügyvédi irodát nyitott a mai Márton Áron utca 6. szám alatt, 1929-ben ő volt a Csíki Magánjavak igazgatóságának elnöke. 1935-ben dr. Györgypál Domokos és felesége Gecző Ilona ezüstlakodalmukat ünnepelték, 1939-ben a volt főispán a Csíki Kaszinó alelnöke, majd elnöke lett. Gál Bence, a család rokona úgy tudja, hogy néhány évet Budapesten éltek.
Dr. Györgypál Domokos egyetlen fia, Ferenc 1929-ben Budapesten a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének alelnöke volt. 1940-ben gazdászati hadnagy, 1942-től főhadnagy a marosvásárhelyi X. csendőrkerület székelyudvarhelyi osztályparancsnokságának gazdasági hivatalánál. A m. kir. csendőrség 1994-ben összeállított veszteséglistáján az olvasható, hogy 1945 tavaszán a Budáról Foksányba tartó hadifogoly menetoszlopban az orosz őrök agyonlőtték. A hadisir.hu adatbázis szerint Budapesten vált hősi halottá 1945. február 9-én.
Györgypálék kisebbik lánya, Magda is sűrűn megfordult Pesten, és élénk társasági életet élt. 1933 körül ment férjhez vitéz Csia István őrnagyhoz, akinek 1940 karácsonyán megjelent verseskötetéről – „mint kedves csiki vonatkozású könyvujdonság”-ról – a Csíki Lapok is írt. 1945-ben a közben ezredesi rangot elérő Csia Istvánt hétesztendei börtönbüntetésre ítélte a Népbíróság, mert „október 15 után Szálasi katonai irodájának helyettes vezetője lett és így a nyilasmozgalomnak segítséget nyújtott a hatalom megtartásához.” (Szabad Nép, 1946. július 14.) Testvérét, Csia Sándor nyilas politikust, Szálasi Ferenc jó barátját, kivégezték. Magda elvált Istvántól, hazaköltözött, és egy ideig a csíkszeredai gimnáziumban dolgozott különböző munkakörökben, köztük a könyvtárban.
A Györgypál család – Gál Bence elmondása szerint – a mai Márton Áron utca 6. szám alatt lakott az épület államosításáig, de ez a ház nem a Györgypál Domokosé volt, hanem a lányaié, akiknek anyai nagyapjuk, Gál József kereskedő építtette. Az államosítást követően a családot kitelepítették, évekig a Szék útján, a Péter-házban laktak. A ház egyik mai lakója, Péter Sára szerint ott hunyt el 1954-ben dr. Györgypál Domokos. Családja később Hirschnének szintén a Szék útján álló kis házába költözött át. Magdát, aki sclerosis multiplex miatt ágybanfekvő lett, csaknem egy évtizedig ápolta testvére, Erzsébet. Utódok nélkül haltak meg, sírjukat a taplocai temetőben Gál Bence gondozza.
Daczó Katalin
Dr. Györgypál Domokos és családja (Gál Bence tulajdona)[/caption]
A román prefektusok kinevezése a többi erdélyi megyében már 1918 decemberében és 1919 januárjában megtörtént. Csaknem mindenütt átvették a közigazgatást, a pénzügyigazgatást, a bíráskodást és a többi hivatalokat, „egyedül Csíkvármegye volt az, ahol a közigazgatás és biráskodás magyar maradt és az összes hivatalok zavartalanul müködtek, mivel a legutóbbi napokig kisérlet sem történt a román impérium kiterjesztésére” – közölte a Csíki Lapok 1919. április 27-én. A Román közigazgatás című cikk azonban üres „ablakkal” kezdődött, jelezve, hogy a cenzor, Aurelius Păcurariu „lelkiismeretesen” végezte munkáját.
A főispáni hivatal átvétele
Újabb üres folt után (ebben az egy cikkben hat üres „ablak” volt) az újság arról írt, hogy „Két heti őrizet után a kormánybiztost szabadlábra helyezték”, és április 22-én délután 4 órára hivatalába kérették, ahol megjelent a nagyszebeni román kormányzó-tanács által „Csikvármegye prefektjévé” kinevezett Neamțiu Valér alezredes is, ki ugyanakkor „Udvarhely vármegye prefektje” is volt. Az alezredes dr. Györgypál Domokos kormánybiztostól a főispáni hivatal átadását követelte, amit a kormánybiztos megtagadott. Az eljárásról született, Gál Bence által őrzött jegyzőkönyv szerint dr. Györgypál Domokos kormánybiztos főispán a „hivatalos helyiségébe megjelenvén ott találta Valeriu Neamțiu alezredes urat, a ki felmutatván a nagyszebeni román kormányzótanács elnökségének 1-22 res. számu decretumát, mely szerint Csikvármegye ügyvivő főispánjává kineveztetett, kérte a főispáni iroda átadását.
Dr. Györgypál Domokos kormánybiztos tekintettel arra, hogy a Belgrádban 1918. november hó 13-án kiállított katonai egyezmény − mely a magyar állam és a szövetségesek között létrejött fegyverszüneti feltételeket foglalja magában − azt az intézkedést tartalmazza, hogy a megszállott területeken a polgári igazgatás a magyar kormány kezében marad, abba a szövetségesek beleavatkozni nem fognak: a magyar kormányon kívül nem ismeri el senkinek a jogát arra, hogy a közigazgatás irányitásában, vezetésében tevőlegesen beleavatkozzék, hivatalnokokat nevezzen ki, s így a felmutatott decretumot, mint arra illetéktelen hatóságtól származót, törvényesen joghatállyal birónak nem ismervén el, a főispáni iroda átadását megtagadja.
Valeriu Neamțiu alezredes kijelenti, hogy a kinevezést az arra illetékes hatóságtól kapta, ragaszkodik a főispáni iroda átadásához, mert ellenesetben kénytelen fegyveres erőszakot alkalmazni.
Dr. Györgypál Domokos tudomásul veszi, a fegyveres erőszaknak enged, s a jegyzökönyv bezárása és aláirása után a főispáni helyiséget elhagyja.” A jegyzőkönyvet Valeriu Neamțiu alezredes, dr. Györgypál Domokos és Mihály Lajos jegyzőkönyvvezető látta el kézjegyével.
Az átadást megtagadó dr. Györgypál Domokosról, aki 1918 novemberétől töltötte be a főispán-kormánybiztosi tisztséget, Endes Miklós úgy vélekedett, hogy „a legnehezebb időkben teljesített terhes munkásságával mindenkinek teljes elismerését vívta ki.”
Mindenre és mindenkire sor került
A következő napokból további hivatalok átvételéről számolt be a Csíki Lapok. Április 24-én az alispáni hivatalban az új prefektus arra kérte Fejér Sándor alispánt, „hogy maradjon meg hivatalában, esküt nem kiván tőle”. „Fejér alispán kijelentette, hogy ő már nyugdíjazva van, esküt nem hajlandó tenni, szolgálatot nem teljesít. Hivatalát elhagyta.” Ezután a prefektus felkérésére, a tisztviselők egyenként nyilatkoztak arról, hogy hajlandók-e szolgálatot tenni. Szász Lajos főjegyző, alispánhelyettes Fejér Sándorhoz hasonlóan nyilatkozott. Ezután a lapban újabb üres folt jelzi, hogy a cenzor valamit kivágott, majd megtudhatjuk, hogy „Erőss József tb. főjegyző, dr. Márton László gyergyószentmiklósi és dr. Sándor Gyula felcsiki főszolgabírók az eskü- és szolgálattételt szintén megtagadták. Hivataluk és a kezelésükre bízott értékek átadása közelebbről megtörténik és akkor véglegesen elhagyják állásaikat.”
Az alprefektusnak kinevezett Gustav Olteanu május 2-án átvette a hivatalt, miután az összes központi tisztviselő, kezelő- és segédszemélyzet megtagadta az eskü letételét és délelőtt 11 órakor eltávozott a vármegyeházáról. 12 órakor a magyar közigazgatás formálisan is megszűnt.
Feltételezhető, hogy Fejér Sándorra vonatkozóan kiutasító határozat született, mert találtam a levéltárban egy beadványt, amelyben a volt alispán kéri a kiutasító végzés hatályon kívül helyezését arra hivatkozva, hogy az „átvett impérium idejében” már nyugdíjazva volt és eskütételre nem lett felhívva. (Románia Nemzeti Levéltárának Hargita Megyei Hivatala, F 7 Csík vármegye levéltára – Alispáni iratok 4. számú leltár, 2060/1919 iratcsomó)
Szász Lajos főjegyző nyugdíjaztatását kérte. A Nyugdíjválasztmányhoz 1919. április 27-én címzett kérésében arra hivatkozott, hogy a „román ügyvivő főispán ezen állását f. hó 22-én akképp foglalta el, hogy dr. Györgypál Domokost, a magyar kormány által kinevezett kormánybiztos-főispánt hivatali helyiségéből erőhatalommal eltávolitotta” és tovább szolgálni számára a Csíkvármegye törvényhatósága előtt letett eskü megszegését jelentené. (RNL HMH, F 7 Csík vármegye levéltára – Alispáni iratok 4. számú leltár, 2310/1919 iratcsomó)
Dr. Sándor Gyula és dr. Márton László főszolgabírák 1919. április 26-án fogalmazták meg lemondó nyilatkozatukat. „A folyó hó 24-én történt személyes érintkezésünk alkalmával szóbeli közlése folytán arról szereztünk tudomást, hogy Prefektus Ur a nagyszebeni román kormányzótanácstól nyert megbizás alapján Csíkvármegye területén az impériumot már átvette” – áll a Valeriu Neamțiu prefektusnak címzett beadványban, majd a főszolgabírák, szintén a belgrádi egyezményre hivatkozva kifejtik, hogy az impériumnak a vármegye közigazgatására való kiterjesztését kénytelenek úgy tekinteni, mint a törvényes hivatali hatáskörük és szolgálatuk folytatásának megakadályozását. „A román impérium alatt szolgálatot nem teljesithetünk s hivatali esküt vagy fogadalmat arra nem teszünk – fogalmaz a két főszolgabíró.
– Nehogy azonban szolgálatunknak a fent vázolt kényszerhelyzet folytán való megszakitásával azt a látszatot keltsük mintha ezáltal a hatáskörünkbe utalt közigazgatási tevékenység megbénitását akarnánk előidézni, kijelentjük, hogy szolgálatunkat még addig folytatjuk, amig hivatalunk elhagyására a Prefektus Úr által kirendelendő helyettes arra kényszeritni is fog, annál is inkább mert a hivatali állásunk betöltésére a megbizást nekünk vármegyénk törvényhatósága adta s tölünk azt törvényeink szerint csak a törvényhatósági bizottság vonhatja vissza.” (RNL HMH, F 7 Csík vármegye levéltára – Alispáni iratok 4. számú leltár, 2309/1919 iratcsomó)
A másik élet
Márton László főszolgabíró és felesége, Szathmáry Sarolta 1921-ben repatriált Szombathelyre. Repatriálási kérvényében 600 kg élelmiszer, 5500 kg bútorféle és 4000 kg tűzifa elszállítására alkalmas vagont igényelt. (RNL HMH, F 7 Csík vármegye levéltára – Alispáni iratok 4. számú leltár, 4707/1921 iratcsomó)
Erőss József és felesége 1923. november 25-én nyújtotta be repatriálási kérelmét és elhagyta az országot feleségével, Bordás Máriával együtt. Pécsen élt 1935-ben bekövetkezett haláláig. (RNL HMH, F 7 Csík vármegye levéltára – Alispáni iratok 4. számú leltár, 7383/1923 iratcsomó).
Dr. Györgypál Domokos tevékenységéről a következő években is lehetett olvasni a Csíki Lapok hasábjain. Innen tudjuk például, hogy 1920-ban Tusnádfürdő szövetkezetének elnöke volt, 1921-ben ügyvédi irodát nyitott a mai Márton Áron utca 6. szám alatt, 1929-ben ő volt a Csíki Magánjavak igazgatóságának elnöke. 1935-ben dr. Györgypál Domokos és felesége Gecző Ilona ezüstlakodalmukat ünnepelték, 1939-ben a volt főispán a Csíki Kaszinó alelnöke, majd elnöke lett. Gál Bence, a család rokona úgy tudja, hogy néhány évet Budapesten éltek.
Dr. Györgypál Domokos egyetlen fia, Ferenc 1929-ben Budapesten a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének alelnöke volt. 1940-ben gazdászati hadnagy, 1942-től főhadnagy a marosvásárhelyi X. csendőrkerület székelyudvarhelyi osztályparancsnokságának gazdasági hivatalánál. A m. kir. csendőrség 1994-ben összeállított veszteséglistáján az olvasható, hogy 1945 tavaszán a Budáról Foksányba tartó hadifogoly menetoszlopban az orosz őrök agyonlőtték. A hadisir.hu adatbázis szerint Budapesten vált hősi halottá 1945. február 9-én.
Györgypálék kisebbik lánya, Magda is sűrűn megfordult Pesten, és élénk társasági életet élt. 1933 körül ment férjhez vitéz Csia István őrnagyhoz, akinek 1940 karácsonyán megjelent verseskötetéről – „mint kedves csiki vonatkozású könyvujdonság”-ról – a Csíki Lapok is írt. 1945-ben a közben ezredesi rangot elérő Csia Istvánt hétesztendei börtönbüntetésre ítélte a Népbíróság, mert „október 15 után Szálasi katonai irodájának helyettes vezetője lett és így a nyilasmozgalomnak segítséget nyújtott a hatalom megtartásához.” (Szabad Nép, 1946. július 14.) Testvérét, Csia Sándor nyilas politikust, Szálasi Ferenc jó barátját, kivégezték. Magda elvált Istvántól, hazaköltözött, és egy ideig a csíkszeredai gimnáziumban dolgozott különböző munkakörökben, köztük a könyvtárban.
A Györgypál család – Gál Bence elmondása szerint – a mai Márton Áron utca 6. szám alatt lakott az épület államosításáig, de ez a ház nem a Györgypál Domokosé volt, hanem a lányaié, akiknek anyai nagyapjuk, Gál József kereskedő építtette. Az államosítást követően a családot kitelepítették, évekig a Szék útján, a Péter-házban laktak. A ház egyik mai lakója, Péter Sára szerint ott hunyt el 1954-ben dr. Györgypál Domokos. Családja később Hirschnének szintén a Szék útján álló kis házába költözött át. Magdát, aki sclerosis multiplex miatt ágybanfekvő lett, csaknem egy évtizedig ápolta testvére, Erzsébet. Utódok nélkül haltak meg, sírjukat a taplocai temetőben Gál Bence gondozza.
Daczó Katalin
_web.JPG)
