A 45 éven át tartó kommunista rezsim meghurcoltjaira emlékeztek szombaton Csíkszeredában, a még élő volt politikai foglyok társaságában. Megértésről, megbocsátásról, elégtételről és a felelősök nevesítésének elmaradásáról mondtak beszédeket és hajtottak főt az immár 233 nevet felsoroló – és még mindig nem teljes – városközponti emlékműnél. [caption id="attachment_85383" align="aligncenter" width="1000"] Szilágyi Árpád szaval. Az együttlét: apró gesztus soha vissza nem kapott évekért Fotó: Kovács Hont Imre[/caption] A Székely szabadság március 10-i emléknapját képletesen – de ha úgy tetszik, bizonyos értelemben konkrétan is – a kommunista diktatúra 1944–1989 közötti időszaka politikai foglyainak emléknapja előzi meg. Becslések szerint Kelet-Közép-Európában több mint egymillió embert hurcoltak meg ebben az időszakban, Romániában március 9. az ő emléknapjuk. Ábelek emlékező beszédei Hargita megye – sajnos – élen járó a volt politikai foglyok számát tekintve. A Sapientia – EMTE közelében, a Romtelecom épülete előtt immár két éve kőtáblák őrzik azoknak a nevét, akik mártírhalált haltak vagy „csak” éveket raboskodtak börtönökben a kommunizmus évei alatt. Tavaly „póttáblát” is elhelyeztek, amelyre további két nevet véstek fel, így 233 fősre bővült a lista, nemsokára pedig újabb meghurcolt nevével egészül ki – tudtuk meg Nagy Benedektől, a még élő öt csíkszeredai volt politikai fogoly egyikétől. A szombati megemlékezést szervezetük, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének megyei fiókja szervezte. Elsőként az 5 és fél évet fogva tartott Kelemen Csongor szólalt fel. Mint kifejtette: zűrzavaros világunkban nem tehetünk mást, csak emlékezhetünk és emlékeztethetünk mindarra, amit a rendszer elművelt velük és társaikkal. – Felötlődik bennem is a keresztényi megbocsátás gondolata. A bosszú átalakult ugyan, de meg lehet mindent bocsátani? Elfogadhatatlan, hogy az Ábelek emléknapján is Káinok emlékezzenek és mondjanak beszédet. Ezért kell emlékeznünk! – fogalmazott Kelemen Csongor, akit unitárius lelkészi pályájától és fiatal éveitől fosztották meg. Utolsó mohikánok Szilágyi Árpád 7 évet és 5 hónapot ült az ország legkegyetlenebb börtöneiben, alig maradt életben. Szombaton mégis a tőle megszokott buzgósággal szavalta el József Attila Levegőt című versét. Őt követte Nagy Benedek – 5 esztendejét lopta el a kommunista rezsim –, aki mint megfuttatta: körülbelül 2000 leszármazottja kellene legyen mostanáig a 233 Hargita megyei meghurcoltnak. – Vegyes gondolatokkal tölt el, hogy nem vagyunk itt annyian – mondta a nem túl népes hallgatóságnak. – A leszármazottaknak, családtagoknak valóban sok keserűséget kellett elszenvedniük miattunk. De értsék meg, hogy ma nem lenne ez a viszonylagos szabadság, ha meghurcolásunkkal nem előlegeztük volna meg. Bocsánat az okozott szenvedésekért, de mi számoltunk a megtorlással, mégis gyermekeinkért, unokáinkért tettük – fogalmazott a történtelemtanár, helytörténész. A város Benci bácsija kifejtette, utolsó mohikánokként vannak jelen – a felsoroltak mellett Biczó Jánossal (5 év, 9 hónap) és Vorzsák János Ignáccal (3 év, 6 hónap) –, és feltette a kérdést, hogy mi lesz az emlékápolással, ha már ők sem lesznek. A tankönyvekben kevés szó van a politikai meghurcoltakról, ezért az utódok egyre kevesebbet tudnak erről a sötét korszakról. Mint mondta: akik hálátlanok, azok nem értik és nem értékelik a szabadságot. De akik tisztelik ezt az értéket, azok a politikai foglyokat is tisztelik. Hol vannak a felelősök? Lukács Bence Ákos magyar konzul megemlékező beszédében elmondta: erkölcsi kötelességünk emlékezni azokra, akik nem azonosultak a kommunista rendszer aljasságaival. Aki beleszületett abba a korba, valamilyen szinten áldozattá vált – mondta –, de a politikai foglyok bizonyították, hogy a legsötétebb időben is meg lehet maradni embernek, magyarnak. Iochom Zsolt szavalata után Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere elmondta: a valamikori elégtétellel kapcsolatban nem feltétlenül optimista. – Hiába egymillió áldozat, ha nincsenek felelősök. Mert felelősök nélkül nincs restitúció, és amíg ők nincsenek, addig az áldozatok hangja nem lehet átütő – fogalmazott Ráduly. Áldás előtt Darvas Kozma József katolikus esperes-plébános a mértéktelen abortusz-statisztikákra hívta fel a figyelmet – kommunista örökségnek nevezve, hogy azt kezdünk az élettel, amit akarunk –, Solymosi Alpár unitárius lelkész pedig az igazságért üldözöttek előtti főhajtásról beszélt. A megemlékezést koszorúzás zárta. Szombat óta örökmécses fénye is tiszteleg a meghurcoltak emléke előtt. Kovács Hont Imre