borús égbolt
enyhe eső
enyhe havazás
A labdarúgás szeretetének abszurditásáról
Előrebocsátom, hogy szeretem a focit. Nem is kicsit. Kölyökkoromban románul is úgy tanultam meg, hogy hallgattam a „Fotbal minut cu minut” című körkapcsolásos, rádiós közvetítést. Amit nem értettem, megkérdeztem a szüleimtől. Eleinte csupán két szót éretettem a rám zúduló idegen, földönkívülinek tetsző hangzuhatagból. Az egyik az volt, hogy Bölöni, a másik az, hogy gól. Jóapám sokat mesélt az Aranycsapatról is. Emiatt számomra általános műveltségnek számít kívülről fújni az 1953. november 25-én, Londonban Angliát 6–3-ra legyőző csapat felállását. Nem is csodálkozom emiatt különösebben azon, hogy mai napig a kedvenc sportágam a foci. Viszont ha belegondolok abba, hogy napjainkban milyen fontos társadalmi szerepet tölt be a labdarúgás, hirtelen nem tudnám megmagyarázni a jelenséget.
Egyes számú közhely, hogy a profi labdarúgás elsősorban üzlet. A pénz uralja a sportágat, a gazdagabb kluboknak nagyobb esélyük van trófeákat nyerni, mint a szegényebbeknek. Hihetetlen összegű tévés közvetítési jogokat értékesítenek, nem beszélve a többi – hirdetésből, mezeladásokból származó – bevételről. Wagner úr – Rejtő regényhőse – joggal jegyezné meg: Annyi pénz nincs is!
Ha egy pillanatra függetleníteni tudjuk magunkat korunk alapértelmezettnek számító konvencióitól, azt kell mondanunk: józan ésszel felfoghatatlan, hogy egyetlen sportágnak hogyan lehet olyan jelentős társadalmi szerepe, hogy a szabadidős tevékenységeinket is hozzáigazítjuk. Elvégre csupán egy egyszerű játékról van szó. Huszonkét ember rúgja a labdát a szélrózsa minden irányába. Ennyi az egész.
Ahhoz, hogy a foci ekkora szerepet töltsön be hétköznapi életünkben, mindenekelőtt népszerűvé kellett válnia, és azzá is vált. Márpedig tudjuk, ha bármi népszerűvé válik – például egy turistaparadicsom –, szinte azonnal kerül szolgáltató, aki eladja azt nekünk. A labdarúgás tehát nem hibás azért, hogy elüzletiesedett. Ez a sorsa bármilyen tömegrendezvények, amiből profitot lehet facsarni. Sajnos. Az iparágat irányító nemzetközi szövetségek korrupciós ügyeit meg sem említettem. Mégis képtelen vagyok utálni. Szeretem a focit, mert csak. Különben is: Hajrá magyarok!
Kiss Előd-Gergely
.jpg)
