szórványos felhőzet
kevés felhő
tiszta égbolt
A kevesebb több?
A hosszú hétvége és a húsvéti ünnepek után nehézkesen indul a munka, kiváltképp azoknak, akik valóban pihenéssel tölthették az idejüket és megérdemelt szabadnapjaik zavartalanok voltak. Aki pedig ezen ünnepnapok valamelyikén is dolgozott, fáradtan veszi tudomásul, hogy ismét elkezdődött a munkahét, teljesíteni kell, pihenni nincs idő. Amíg ezen gondolkodom, elkezdődik a szenátusban a négynapos munkahét tervezetének a vitája. Jól hangzik, ugye? Hiszen rögtön mindenki arra gondol, mennyivel több szabadideje lenne, hogy a kanapén lustálkodjon, vagy kedvenc hobbijának hódoljon heti három (!!!) napon. Bár nyilvánvaló, hogy abban a négy napban több munkaórában kellene teljesíteni, mégiscsak vonzó elképzelés, hogy több szabadidővel rendelkezhetünk, ezáltal pedig sokkal inkább érezhetjük azt, hogy mi magunk irányítjuk az életünket. Az alapötlet mögött azonban ott van az apróbetűs rész is: nem opcionális jelleggel vehetnénk igénybe ezt a lehetőséget, hanem a munkaadóval történő közös megállapodás eredményeként. Ebben az esetben már más szemszögből vagyunk kénytelenek nézni ezt a kezdeményezést, hiszen ha nem tartozunk azon iparágak valamelyikébe, ahol a szakértők szerint megvalósítható ez az elképzelés, maradunk a korábbi – szerencsés esetben ötnapos – munkahéttel, még akkor is, hogyha a tervezetből törvény lesz.
Egyre inkább tapasztalhatjuk, hogy a munka fogalma átalakulóban van a mi társadalmunkban is: bár vannak, akik még mindig a meghatározott helyen és napi nyolc-tíz órás aktív munkavégzésben határozzák meg azt, szerencsére alternatívák is vannak. Kreatív munkát nem lehet napi meghatározott óraszámban végezni, gazdálkodni és növénytermesztéssel foglalkozni sem lehet úgy, hogy a nyolc óra leteltével elhagyjuk a „tett színhelyét”. Bár tudni véljük, hogy ez mennyi áldozattal jár, mégis hajlamosak vagyunk irigykedve tekinteni azokra, akik saját maguknak kell beosztaniuk az idejüket, annak minden felelősségével és nehézségével.
A négynapos munkahét ugyanakkor egyebet is feltételez: például azt, hogy még többen fognak másodállást vállalni, egy kis pluszjövedelmet nyerve ezáltal, az egyre drasztikusabb áremelkedések ellensúlyozásáért, a család megélhetéséért. És mivel egyre nagyobb az elvárások halmaza a munkaerőpiacon, bizonyára sokan képzésekre, tanfolyamokra, egyetemi diploma megszerzésére fogják fordítani a „pluszidőt”, annak ellenére, hogy négy nap alatt fogják teljesíteni az eddigi ötnapnyi feladatukat. Bár az idő értéke egyre felbecsülhetetlenebb mindannyiunk számára, örök kérdés és tanulási folyamat, hogy mennyire tudunk gazdálkodni vele. A gondosan megtervezett, munkával töltött napok mellett szinte kötelezően ott kellene lenniük a semmittevős, térerőhiányos, szeretteinkkel töltött pillanatoknak – és nemcsak ünnepek idején, hanem a legszürkébb hétköznapokon is.
Boncina-Székely Szidónia
