borús égbolt
A hübrisz átka
Ránk jár a rúd mostanában. Globálisan és lokálisan egyaránt. Már majdnem fellélegeztünk, hogy végre lecseng a világjárvány, amikor kitört az orosz–ukrán háború. Legfeljebb napok kérdése, hogy a kormány bejelentse a járványügyi korlátozások részleges feloldását. Ha minden jól megy, húsvétra visszatérhetünk korábbi életünkhöz. Feltéve, hogy még emlékszünk rá, milyen volt. Ugyanakkor attól tartok, már semmi sem lesz ugyanolyan, mint volt.
Az ukrajnai háború kitörése ezt sajnos bizonyossá tette. Viszonylag tisztes távolságban zajlanak tőlünk a harcok, de az ízlésemnek mégsem elég távol. Ukrajna a szomszédban van. Elképzelni nem tudtuk volna, hogy ilyesmi Európában még egyszer előfordulhat. Joggal hihettük, hogy nagyszüleink szenvedése a második világháborúban még elég elevenen él a kollektív emlékezetünkben ahhoz, hogy többé senki ne próbálkozzon hasonlóval Európában.
Lehet szidni a globalizációt – sok tekintetben teljes joggal –, de azt nem lehet elvitatni tőle, hogy a világgazdaság teljes összefonódása, a kölcsönös egymásra utaltság gyakorlatilag észszerűtlenné tett bármilyen háborút. Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy ha egy ország megtámad egy másikat, akkor a többiek azt azonnal büntetni fogják olyan eszközök felhasználásával, amelyek éppen a rendelkezésükre állnak. Az angol közszolgálati tévécsatorna, a legendás BBC közölt – videómegosztó oldalon is elérhető – riportot arról, hogy Moszkvában az emberek sorban állnak a bankoknál, hogy kivegyék betéteiket. Putyin meg elrendelte, hogy 10 ezer dollárnál több valutával senki nem hagyhatja el Oroszországot. A nyugati szankciók miatt ugyanis komoly pénzügyi nehézséggel kell szembenézniük az oroszoknak.
Olvastam persze olyan elemzést is, amely kizárólag nagyhatalmi perspektívából elemezte a háború okait, és még legitimnek is nevezte Oroszország birodalmi törekvéseit. Nem lelkesedek feltétlenül ezért a perspektíváért. Önkéntelenül is gyerekkorom olvasmányai jutottak eszembe. Emlékszem, mennyire csodáltam Napóleont, a zseniális stratégát, aki létszámában jóval kisebb hadsereggel is képes volt győzni az orosz–osztrák hadsereg fölött. Austerlitznél szándékosan szabadon hagyta serege jobbszárnyát csak azért, hogy a kitámadó ellenfele középhadát legyőzze. A csel bejött. Napóleon győzött. Le voltam nyűgözve. Csak évekkel később eszméltem rá a valóságra: Napóleon zsenialitása rengeteg ember életébe került. Onnantól a szememben nem hős volt, hanem csak egy közönséges narcisztikus, egomán mészáros. Ezért nem tudom elfogadni a háborúkat kizárólag nagyhatalmi játszmák perspektívájából szemlélő értelmezési keretet. A hatalmi torzsalkodás, az öncélú szerszámméregetés ugyanis nem legitimálja a nyers erőszakot. Ennek alapja kizárólag a hatalomtól megrészegült vezetők hiúsága. Gügész mítosza újratöltve. Hübrisz – hogy a klasszikus ógörög műveltség látszatát keltsem.
Azért sem tudom elfogadni a háborúk nagyhatalmi játszmaként bemutatott értelmezési keretét, mert a most dúló háborúban nem orosz vagy ukrán vér folyik. Hanem piros…
Kiss Előd-Gergely
_web.JPG)
