Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A Homoródmente unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. [gallery link="file" ids="27475,27479"] Homoródkarácsonyfalva 530 m magasan, a Kis-Homoród völgyében, a hosszában települt házak fölé emelkedő két templomának tornyával, szép látványt nyújt. A falu középkori temploma, a falun áthaladó 132-es megyei úttól keletre, egy dombon áll. A hármas térfűzésű, védőfallal körülvett, keletelt templom hajója és félköríves szentélye a művészettörténeti szakirodalom szerint a 13 sz. második felében épült. A pápai tizedjegyzékekben, a parókia és János nevű papja 1333-ban (villa Karachni), illetve 1334-ben (villa Karasun) neveken jelenik meg. A 15. század végén a karácsonyfalviak a templom nyugati homlokzatára tornyot építettek. A hajót támpillérekkel erősítették meg s gótikus boltozattal fedték le. A torony befejezésének dátuma, az akkor készült, Agnus Dei-domborművel díszített ajtókeret szemöldökkövébe vésett 1496-os évszám. A templom a középkor óta nem sokat változott. Első írásos említése 1715-ből való. Az 1789-es püspöki vizitációs jegyzőkönyv a templom részletes leírását tartalmazza. Ebben az időben, még éneklő pulpitus mellől vezette az énekvezér az éneklést: „Az Arcusnak északi lábánál kőből való Prédikálló Szék, felette Gombos Kárpit, előtte zöld festékes Pulpitus cum inscriptione Anno 1716.” A templomnak már 1789-ben volt karzatja. Nagy Sándor helybeli lelkész 1872-ben írt egyházközségi történetében írja: „A templomnak keleti belső részére 1853-ban az ifjúság számára kar építtetett s nyugati oldalán egy csinos orgona állíttatott.” A szóban forgó orgona készítéséről szóló szerződést jóval hamarabb 1851. május 21-én kötötték meg: „Mű alol neveinket le irtak adgyuk tudtára mindeneknek, ezen Egyezmény levelünknek rendiben e folyo 1851-dik Évi Majusi honap 21-én: Megye teljes gyűlése tartatván ugyan szép Számmal egy Szájjal szivel meg egyezve az aránt, miszerént szándékozván a H. Karátsonfalvi Sz. Eclesia Templomában Isten ditsőségére egy Orgonát tsináltatni – Ennek felvállalására mai napon jelenvén Megyénk gyűlésébe Udvarhely kerületi Mátisfalvi orgona tsinálo Szőts Sámuel ur, mikoris meg egyezének Megyebiro Demény Lászlo atyánkfia házánál a következő pontokban: 1-mo Kötelezé magát Tisztelt Szőts Sámuel Ur, hogy egy hat mutatios tiszta hangu tsinos Orgonát uj anyagból tsinál festve és aranyozva a többi szép orgonák szerént két Corpusban 8 láb principállal. 2-do Ezen jomoddal el készítendő Orgonáért kötelezé magát a Szent Eclesia, hogy fizet Orgona tsinálo Szöts Sámuel Urnak 700 – az az hét száz válto magyar forintokot, melyeknek fele részét szakaszonként míg az orgona el nem készül, köteles a Sz. Eclesia ki fizetni, fele részét pedig mikor az orgona tökéletesen el fog készülni. Ezen fennebi öszveghez járul még hat köböl buza, és a tehetőseb gazdáktol külön külön egy egy tyuk és tiz tojás.” Az 1851-es püspöki vizitációs jegyzőkönyv beszámol az orgonaépítésről: „d. A templom belsejébe egy Fa Kar készíttetett feljárot kivülről a Templom falába vágattatván./ e. Most van készülőben Hat Hangu változatos orgona.” Az 1852-es számadási jegyzőkönyv pedig ezen karzat költségeiről ír: a szükséges anyagok és a mester fizetése 14 forint 50 dénárba került. A következő év számadási jegyzőkönyve jelzi az orgona elkészítését: „A Templomban az E végre gyűjtött külön költségen egy 6 változatos orgona készíttetett Mátisfalvi Orgona tsináló Mester által 700 mfrt-ok, melyig ki van fizetve.” A szerződés folytatásában az alkalmanként fizetett összegekről számol be: 1851-ben összesen 110 forintot, 1852-ben 39 forintot és 16 véka búzát vett át a mester, majd 1853-ban 350 forintot. Az utolsó bejegyzés 1853, szeptember 12-ből való: „Megint máji napon ugy mint September 12-én 853 a hátralék gabonát minden híján nélkül a H. Karátsonfalvi Unitaria Megye Gondnoka Demény László Urtol általvettem és így a Contractus tartalma szerinti összeg hogy egészszen kifizetet legyen ezt ezennel Megesmérem. H. Karátsonfalván az elül írt időben.” Az egyházközség levéltára őriz egy levelet, melyben László Józsefné írja, hogy „a férjem a tulajdon kenyerünkön dolgozott az orgonán 13 napot”. Az orgonát 1858-ban „megékesítették.” Ezeket a cirádákat és kürt formájú díszítéseket ma is őrzik, de már nem díszítik az orgonát. A hangszer „megékesítésére” az asszonyoktól és a „kisnembeli ifjuságtol” 128 magyar forint és 60 dénár gyűlt össze, majd a költségeknél Szőcs Sámuelnek ezen munkájáért 8 forint 30 dénárt fizettek. A mester élelmezése lovával együtt 4 forint 24 dénárba került, 3 napig dolgozott ez alkalommal. Az elkészült orgonán az 1800-as évek végéig 5-6 évente javítottak. Ezekről szűkszavú említéseket találtam a számadási jegyzőkönyvekben: 1871-ben kis javítást végeznek az orgonán, értéke 1 forint 20 krajcár, öt évre rá, 1876-ban a hangszert megtisztítják és javítják, a munkálatok értéke 9 forint 30 krajcár. 1882-ben az orgona fúvóján kell javítani, e célból írhát és enyvet vásárolnak 1 forint 55 krajcárért. 1886-ban pedig „orgona javításért 2,45 frt./ orgonához deszkáért és szegekért 0,15 frt”. A századfordulóig nincs több bejegyzés, de ekkorra az orgona olyan rossz állapotba került, hogy nemcsak javítását, hanem átalakítását is eltervezték. Erre a munkára a brassói székhelyű Csioflek Testvérek „mű-orgona és harmonium építő gyárosok”-at keresik meg. Sajnos az egyházközség e korból való jegyzőkönyvei hiányoznak, de egy 1906. március 18-án keltezett levélből megtudjuk az orgona javításának és átalakításának történetét: „1904 Julius 10-én a Homorod Karácsonyfalvi Unitárius Egyházközséggel az orgona átallakítására és javítására hosszas alkudozás után Szerződésre léptünk. A Szerződésben előírt munkálatokat 480 korona az az négyszáz(!) korona összegért válaltuk el ehez még 40 korona felüli munkát végeztünk egy temetéshez használando zokogtato változatot alkalmaztunk és festést, ezt az összeget nem irtuk szerződésben, miután, bíztattak, hogy felesleges. Tehát összesen 520 koronára emelkedett az ára eből a munka befejezésekor 100 koronát kaptunk, a töbit vagy el akarnák halgatni vagy pedig jobb időkre hagyni.” Az elvégzett munkálatokkal kapcsolatban, Dávid István Műemlék orgonák Erdélyben című könyvében ezt írta: „1905-ben a Csioflek testvérek pedállal bővítették, új klaviaturát készítettek, »Varázshegedű« változatot és Tremolot építettek az orgonába.” Én, sajnos, az idézett levélben leírtakon kívül nem találtam más adatokat az átalakítással kapcsolatban. Az orgona körül végzett munkálatok fizetési módjáról is beszél a levél: „Az orgonát öt rendbéli részlet fizetésre bocsátkoztunk, amind a szerződés világosan mutattya. Első részlet fizettendő az átvétel után azonnal, második részlet 1904 évi december 30-án, 3-dik 1905 április 30-án, negyedik augusztus 30-án és az ötödik 1905 December 30-án. Ezekhez a részletekhez szívosan ígérkeztek, hogy pontosan betartyák és előb ki fognak elégíteni mind a hogy a szerződésben van előírva.” Az egyházközség a következőképpen magyarázta a fizetés késését: „a tavalyi választások össze törte a pap jó hangulatát”, türelmet kérve a vállalkozótól, azt ígérték az orgona felavatása alkalmával, hogy decemberig kifizetik az egész összeget. A cég sértve érezte hírnevét, amit kiharcolt a vidéken, előző megrendelőinél: „százszorta szegényebb egyházaknak dolgoztunk... de a részleteket nagyon pontosan megadták... Karácsonyfalvánál nem is álmodtam volna ilyensmit”. Sajnos, források hiányában nem tudjuk, mi lett a végkifejlete az ügynek. A cég kilátásba helyezte, hogy 12 nap eltelte után törvényszéki eljárást indít az egyházközség ellen. Mivel nincs semmi nyoma, elképzelhető, hogy kifizették az adósságot. Demeter Dénes korabeli unitárius lelkész egyházközség történetének van egy függeléke, amelyben az orgona átalakításáról és az utána következő kettős ünnepségről tudósít: „1905-ben november 5-én, kettős ünnepet szentelt meg annak emlékére, hogy a 750 korona költségen (mely fele részben majdnem közadakozásból gyűlt össze) megújított és kibővített orgonát átadhatja a közhasználatnak, valamint a bekerített Erzsébet teret és azon néhai Nagy Sándor lelkész fiai adományából felépített csinos emléket szintén felavathatja.” Az első világháború forgataga nem kerülte el a karácsonyfalvi orgonát sem. 1918. május 21-én a jegyzőkönyvbe a következőket jegyezték: „Elnök jelenti, hogy orgonánk fémsípjait a hadviselés céljaira elvitték 14,60 kg. súlyban.” Az egyházközség levéltárában őrzik az orgonasípok leszerelésekor kiállított jegyzéket. Ez szerint 1918. május 7-én, a pécsi Angster orgona és harmónium gyár alkalmazottja Schiffrich Lipót, az orgona Principál 4 lábas registeréből 30 sípot szerelt le, 14,60 kg súlyban. Az egyházközség vállalta a leszerelt sípok csomagolását. Nem tudjuk, mikor pótolták a sípokat. Egy érdekes adatra bukkantam a levéltárban, amely magyarázatot adhat arra, hogy ki pótolhatta a sípokat. A disznajói református egyház a karácsonyfalvi énekvezér tanító segítségét kéri orgonajavítás céljából: „ez előtt mintegy 12 évvel itt nálunk orgonát javított, jo eredménnyel” és érdeklődtek, ha életben lenne, hol tartózkodik? Az 1900-as évek elején Benczédi Mózes volt az énekvezér-tanító, talán róla lehetett szó. 1937-ben „a templom födélzetén több helyről hiányzott a cserép amelyeken át az eső behatol a templomba, hasonlóképpen ott, ahol a templom födélzet a torony oldalát érinti, két oldalt kis nyílás keletkezett melyen át az eső cseppek az orgona pedál sípjaira folynak, mely hiányokat ha nem javítanak, az orgona tönkre megy”. Az 1946-os rendkívüli szárazság sem tett jót az orgonának: „orgonánk a nyári szárazság következtében annyira megromlott, hogy teljesen használhatatlanná vált, kijavítása sürgős volna”. Október 28-án a keblitanácsi gyűlésben megjelent a baróti orgonajavító Magyari Árpád, aki „hajlandó 1.500.000 leiért teljesen kijavítani, kitisztítani és ujra hangolni” az orgonát. A fizetést 2 részletben oldották meg: előlegként 500.000 lejt kapott az anyagokra, míg az 1.000.000 lejt a munka bevégzése után. Munkájáért a szerződés szerint 10 évig állt jót. Bár nem írnak a javítás eredményéről, valószínű megtörtént a javítás. Ami feltűnő, az Magyari Árpád lakóhelyének gyakori változása, hisz orgonatörténeteink során, hol középajtai, hol székelyudvarhelyi, most meg baróti lakosnak vallja magát. Az utolsó feljegyzett esemény az orgona életéből 1986-ból való: „Az elmult napon 28-án ember emlékezet óta nem tapasztalt vihar tombolt, amely a templom torony melletti részen a tető cserepeit ledobálta.” A károk felmérése után gyorsan cselekedtek, mert „mindez oda vezethet, hogy egy tartós esőzés kárt tehet az orgona pedál síp rendszerben és a berendezési tárgyakban”. Befejezésül álljanak itt az orgonás karzatra festett bibliai sorok: „Emlékezzél meg a te teremtődről ífjúságodnak idejében, míg eljönnek az esztendők melyekről ezt mondod: nem szeretem ezeket. Pred. XII. 3.”