borús égbolt
enyhe havazás
A hétköznapok mátrixa
Néha túlcsordul hírfolyamunk, túl sok inger ér bennünket, és kissé úgy érezzük magunkat, mint Neo, a Mátrix című film főhőse, hogy mindenütt összefüggéstelen számsorokat kezdünk látni. Mert ha valamiből, akkor adatból nincs hiány. Naponta termeljük újra és újra mi magunk. Ma már mindenről készül statisztika, csak az nem világos néha, hogy melyik releváns, és melyik nem.
Olvasom a hírügynökségi hírt, hogy a román gazdaság 5,6 százalékkal bővült 2021-ben. Ez annyit jelent, hogy ennyivel volt nagyobb a bruttó nemzeti össztermék (GDP). Elvileg ezt elkönyvelhetnénk jó hírnek. Ha a gazdaság bármennyit is nő, az olyan rossz nem lehet. Messzemenő következtetéseket ugyanakkor ebből a számsorból nehéz levonni. A GDP növekedésétől ugyanis önmagában senkinek nem lesz nagyobb fizetése. A bérből élők a gazdasági növekedés pozitív hatásait – ha vannak – legfeljebb hosszú távon érzik meg.
Pillanatnyilag azonban csak annyit láthatunk a közvetlen környezetünkben, hogy elszaladt az infláció, brutálisan megdrágultak az energiahordozók, különösen a gáz, drágábbak lettek az élelmiszerek. Azaz a költségeink jelentősen nőttek, miközben bevételeink jobb esetben stagnálnak. Nagyon nehéz így optimistán kezelni a pozitívnak tűnő makrogazdasági adatokat. Mert valljuk be: senkit nem melegít, hogy nő a gazdaság, ha azt tapasztalja, hogy pénztárcája egyre vékonyabb és nem azért, mert bankkártyával fizet.
Nem egyszerű a felszínen maradni ebben a végtelen adatáradatban. Megkülönböztetni a releváns információt a jelentéktelentől. Miközben az utolsókat rúgó világjárvány megtépázta szinte mindenkinek az idegrendszerét, örülünk, ha egyáltalán működni tudunk úgy, ahogy. Úgy hozta a sors, hogy a járvány végének várása egybeesik a tavaszvárással. Leszámítva a téli sportok szerelmeseit, mert ők el tudnának síelni még másfél hónapot.
Nem biztos, hogy a mi hibánk, ha úgy érezzük, hogy egyre szorongatóbb a helyzetünk, és néha előfordul, hogy szórakozottságunkban párhuzamosak leszünk egy-egy történéssel, mert kihagyott a figyelmünk. Számok, adatok jönnek szembe mindenhol. Mint valami új szekuláris vallás prófétái. Mintha kizárólag a számok igazolnák saját létezésünket. Ha ránézünk a bankszámlánkra, akkor el kell ismernünk: van ebben némi igazság.
Az sem véletlen, ha ennek ellenére hiányérzetünk van. A hétköznapok mátrixában, a történések monoton egyhangúságában elsikkad valami. Valami emberi, túlságosan is emberi…
Kiss Előd-Gergely
_web.JPG)
