A Székely Gazda hasábjain a legtöbb gazdasági állattal kapcsolatos téma szerepelt már, csupán egy állatfaj – talán igazságtalanul – nagyon ritkán, és ez a házinyúl. E hiányosság valamennyire érthető is, hiszen az elmúlt 25-30 évben megváltoztak a termelői körök, a kistermelők tízezrei helyett megjelentek a nagyméretű vállalkozói telepek. A most következő írásban a házinyúl hagyományos, kistermelői (házi) tartásáról szeretnék ízelítőt nyújtani, a nyúlhús termelésének jelentőségére fókuszálni. [caption id="attachment_2498" align="alignright" width="365"] Fotók: Daczó Dénes[/caption] [dropcap color="#" bgcolor="#" sradius="0"]M[/dropcap]anapság, amikor szarvasmarháról, juhról, sertésről vagy baromfiról esik szó, kimondottan a felsorolt állatok termékeire gondolunk (tej, hús, sajt, tojás), de nem így van ez a házinyúllal. Amikor a nyúlra gondolunk, az jut eszünkbe, hogy de jó volna megsimogatni, látni, ahogy kiugrik a cirkuszista kalapjából. A tapsifüles a húsvéti ünnepek kedvenc szimbóluma lett, a mesék hol bátor, hol megalázkodó alakja, szereplője, s talán éppen ezért alig jut eszünkbe a nyúlpaprikás íze, pedig már az ókori Egyiptomban és Rómában is kedvelt, szívesen fogyasztott csemege volt. Nálunk már a XVI. századi szakácskönyvekben is szerepel, sőt a szerzetesek is fogyasztották nagyböjt idején a hallal azonos böjti eledelként. Nemcsak táplál Manapság talán „érzelmi” okok miatt kevésbé fogyasztjuk, pedig az összes haszonállat közül a nyúl húsát is jegyezhetjük a legegészségesebb húsok között. Ennek alátámasztására íme néhány adat: 6-8 százalékos, zömében telítetlen zsírtartalom, magas, 18-20 százalékos fehérjetartalom, energiaszegény, 10 dkg-ban csupán 200 kalóriaegység, a koleszterinszintje 135 mg/100 gramm hús. Vas, foszfor, szelén és a B-vitamin-csoport, a vérképződés nélkülözhetetlen B12-vitaminja mind megtalálható a nyúlhúsban. Magas vastartalma a vérszegényeket, alacsony nátriumtartalma a magas vérnyomással küszködőket segíti, ezenkívül könnyen emészthető és nem allergizál, így az érzékeny gyerekeknek és a táplálékallergiás egyéneknek is ajánlott. Egyszóval nemcsak táplál, de gyógyító hatása is van, egészséges fehér hús, akár fogyókúrázóknak, érrendszeri és szívbetegeknek, cukorbetegeknek, vérszegényeknek, várandós kismamáknak is ajánlott. Akkor miért nem fogyasztjuk? Mi beérjük tíz dekával... Az évi egy főre eső fogyasztás nálunk alig haladja meg a 10 dkg-ot, míg az olaszoknál 6, a franciáknál, a belgáknál, a spanyoloknál 3, a máltaiaknál pedig 9 kiló nyúlhúst fogyasztanak évente. Az utóbbi években Ázsia, azon belül is Kína fejlődött fogyasztásban és termelésben egyaránt – az ott előállított fagyasztott nyúlhús akár 50%-kal is olcsóbb, mint az Európai Unióban. Pár éve Ukrajna, de főleg Oroszország is kimagaslik a nyúltenyésztésben, de még mindig Olaszország adja a világ nyúlhústermelésének a 20%-át. Nekünk „sikerült” a nagyüzemi nyúl­tartást (nagy mértékben) megszüntetni, a feldolgozóüzemeket bezárni, így maradt a háztáji tenyésztés, ahol mindenféle beruházás nélkül is jól szaporodó állatunk van, konyhai zöldséghulladékból, gyümölcsből, szarvasmarha- és lóistállók elhullatott szénájából, meg egy kis mennyiségű gabonából mindig friss húst nyerünk. Érdemes elgondolkodni azon, hogy egyetlen 4-4,5 kg-os anyanyúl egy év alatt akár 80-100 kg vágónyúl előállítására is képes, hiszen egy átlagos tartási-takarmányozási körülmény között is felnevelhetünk 30-40 nyúlfiat. Akkor hát tegyük fel a kérdést: tenyészteni akarunk, vagy vágónyulat előállítani? A válasz egyértelmű: mindkettőt! [caption id="attachment_2500" align="aligncenter" width="5184"] Az évi egy főre eső nyúlhús fogyasztásunk alig haladja meg a 10 dkg-ot[/caption] Hogyan kezdjük a tenyésztést? A kezdő nyúltenyésztőknek célszerű 5-6 növendékkel kezdeni, hogy kialakítsák saját nevelésű tenyészállományukat. Az ígéretes alomból ki lehet választani a jövendő tenyésznyulat, tudván azt, hogy az anyáknak csak 70-75%-a válik be. Még tudni kell azt is, hogy a fiatal anyákhoz idősebb bakot kell beszerezni, s ami szintén nagyon fontos: csak egészséges, fertőző és parazitás megbetegedésektől mentes, fejlődési rendellenességeket nem örökítő tényésznyulaktól várhatunk jó eredményt. Szükséges megemlíteni a házinyúl származását is, ugyanis az utóbbi években az állatjóléti, állatvédelmi törekvések a házinyúl tartástechnológiáját kifogásolják. Épp ennek okán pontosításra van szükség: a házinyúl őse az üregi nyúl, és nem a mezei nyúl – bár hasonlítanak, hisz mindegyik a nyúlfélék családjához tartozik, de egészen különböző fajok. Példa erre, hogy a házinyúl nem kereszteződik a mezei nyúllal, csak az üregivel. (Az üregi sem a mezeivel.) Tehát a ketrecben tartás, a csoportnagyság stb. nem képezhetik az állatjóléti, állatvédelmi normák be nem tartását. [box bg="#" color="#" border="#" radius="0"]Általános tudnivalók A házinyúl a rágcsálók rendjébe tartozik, s ennek megfelelően a metszőfogak folyamatosan nőnek; élettartama 6-10 év, ivarérettségét 6-12 hónapos korban éri el, vemhességi ideje pedig 1 hónap. Átlagosan 4-10 kölyköt fialnak, amelyeket 6 hetes korukig szoptat az anya. A tenyészidőszak januártól októberig tart, a nőstények folyamatosan, ciklikusan ivarzanak. Ketrecben, kifutókban, mélyalmon, szabadon – akár lakásban is mint hobbiállat – tartható, a huzatos helyet azonban kerülni kell. Területüket három szagmiriggyel jelölik meg. [/box] Dr. Rácz László, állatorvos