Rendszerint gyimesi termelőtől vásároljuk a tejet. Házi, vegyszermentes füvet evő vegyszermentes tehén vegyszermentes teje. „Zöld szemüvegen” át nézve egyetlen szépséghibája, hogy pillepalackban kapjuk. De legalább újrahasznált flakonban. Ha néha mégsem érkezik meg a tej – mert betegség, árvizek, munkaszüneti napok satöbbi –, akkor egyik helyi termelő üzleti tejét szoktuk vásárolni. A zacskóst, mert olcsóbb, és mert ez annyira ritka alkalom, hogy az a havi egy-két zacskó még nem kezdi ki a lelkiismeretünket. A napokban többször megtörtént ez: a házi tej elmaradt, elmentem a zacskósért. Nem volt. Vettem dobozost. És nemsokára ismét. Akkor gondoltam bele, hogy kivonták forgalomból. Körülbelül 70-80 banival többe kerül így a magamfajtának a tej literje. Mégsem bosszankodom. Mondanám, hogy nagyrészt a törvényeken, de a kiskapuk országában valójában szinte teljes egészében a gyártón múlik, hogy tudunk-e környezettudatosan bánni a hulladékunkkal. Mert nyilvánvalóan sokunknak ez a célja. Nemcsak felelős magatartás, hanem életminőségi kérdés is, hogy visszaadunk-e annyit a természetnek, mint amennyit elveszünk tőle. Mi is, mint sokan mások, meghozzuk a magunk szerény áldozatait a szeméttermelés visszafogása, a hulladék újrahasznosítása, újrahasználata terén: ha kényelmetlen is, de üveges ásványvizet vásárolunk, ha időigényes is, de szelektíven gyűjtünk és komposztálunk. Elégtételt jelent, hogy bár hárman termeljük a háztartásunk szemetét, mégis az 50 literes kukába bőven beleférünk hetente. De csakis azért, mert van, amit csináljunk az ételmaradékkal: vagy a kutya eszi meg, vagy a komposztálóládába kerül. Mert ha pluszba nem is vásárolunk élelmiszert, de a krumplihéj, a torzsák, a szárak, a levelek, a csontok mind a kukában végeznék, ha ez nem volna. Az átlagos romániai tömbházlakásban viszont ez (még) nem megoldható. A környezettudatosság sok szempontból tehát időt és energiát, nem utolsósorban pedig pénzt követel. Minden hazai áruházban, boltban, piacon a fejlődő, nem pedig a fejlett ország szellemiségével találkozunk: a nagy tömegek számára a termék ára az elsődleges szempont, a természetbarát csomagolóanyag pedig mellékes. Ha tehát a gyártót nem érdekli a környezettudatosság, akkor olcsó csomagolóanyagban odaveti a terméket a vásárló elé, az pedig meg is vásárolja. Eggyel jobb, amikor választási lehetőséget biztosít: például nemcsak zacskós, hanem az újrahasznosítható csomagolású dobozos tejet is felkínálja. Nyilván: drágábban. Az, hogy egy gyártó visszavonja például a zacskós tejét, vásárlókat veszít vele. Függetlenül attól, hogy törvényi előírásnak kell kényszerűen eleget tennie, vagy saját meggyőződésből jár el így. A környezettudatosság szempontjából ugyanis ez mindegy. A lényeg: nincs ott a polcokon, nem vásárolják meg, az újrahasznosításra alkalmatlan zacskó pedig nem szemétként végzi. Csak akkor tudunk nagyot lépni előre a hulladék újrahasznosításában, ha a vásárlónak fel sem kínáljuk, hogy olyan csomagolóanyagot vásároljanak, amelyik teljesen biztosan szemét lesz. Tennivaló még bőven akad: a tejtermékeknél maradva nem lehet például újrahasznosítani a kefírek, szánák és hasonlók fehér színű flakonját (legjobb esetben csak hulladékégetőkben), de például a péktermékektől ismert fele papír, fele átlátszó műanyag tasakok is alkalmatlanok az újrahasznosításra. Elkezdődött a világszerte egyre népszerűbb „műanyagmentes július”. Kelet-Európa még nincs felnőve ehhez, de minden apró kezdeményezés dicséretes és előremutató. Ha sokat nem is tudunk tenni egyénenként a műanyagmentességért, bár annyit tehetünk, hogy elgondolkodunk rajta, mi mégis hogyan járulhatunk hozzá ehhez. Mert például bárki képes arra, hogy a piacról ugyanabban a vászonszatyorban hozza haza a paradicsomot, a krumplit és a körtét. Rendkívül fontos, hogy körültekintően vásároljunk – ezért is üdvözlendő a csíkszeredai Zero Waste csoport ma délutáni műanyagmentes vásárlókörútja. De még fontosabb – bármennyire is csúnyán hangzik –, hogy a gyártók kényszerhelyzetbe hozzák mindazokat, akik önszántukból nem a környezetbarát csomagolóanyagos terméket vásárolnák, és a törvénykezés, valamint a hulladékgazdálkodási vállalatok is a maguk eszközeivel – például a szolgáltatási díj emelésével – kikényszerítsék a háztartásokból a hulladékok szelektív gyűjtését. Csak így érhetjük el, hogy még az is visszafogja a szeméttermelést, aki egyáltalán nem törődik a környezettel. Kovács Hont Imre