Szülésznőként dolgozik és anyaként megélt tapasztalataira építve szoptatási tanácsadóvá képezte magát a csíkszeredai Tamás Mónika. A térségünkben továbbra is ritka IBCLC oklevelet megszerző fiatal szakember szerint a szoptatással kapcsolatos információk hiánya okozza a legtöbb gondot, elakadást a kismamák számára, ezért azt ajánlja, hogy tudatosan készüljenek az anyák a gyermekvállalás ezen részére is. – Miért kezdett el érdeklődni a szoptatási tanácsadás iránt, mikor szerezte meg az IBCLC oklevelet? – 2021 decemberében szereztem meg a szaktanácsadói oklevelet. 2010 óta dolgozom szülésznőként, 2009-ben végeztem a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem bábaképző szakán, ezt egy év mesterképzés követte. Akkor itt Csíkszeredában nem tudtam elhelyezkedni, így Brassóban vállaltam munkát. Ott kezdtem szülésznői pályafutásomat, majd 2012-ben sikerült hazajönni, azóta dolgozom a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház szülészeti osztályán, a szülőszobán. A szoptatási tanácsadás iránt személyes indíttatásból kezdtem el érdeklődni. Az egyetem alatt minimális ismereteket kaptunk erről. Amikor az első gyermekemmel várandós voltam, akkor kezdett el foglalkoztatni a téma, úgy éreztem, hogy az egészségesen kihordott gyermekem természetes úton való megszülésének a szoptatás méltó folytatása lehet. Akkor elkezdtem olvasni a témáról, szakkönyveket szereztem be, így készültem fel a szoptatásra. Amikor gyakorlatban is megtapasztaltam, hogy mennyire csodálatos érzés, hogy a gyermekemet továbbra is én táplálom, a számára legjobb táplálékkal, az anyatejjel, akkor döntöttem el, hogy ezen a területen még szeretnék ismereteket szerezni és akár segíteni másoknak is ezen a téren. A szoptatás, mondhatni, hogy az egész életünkre kihatással van, hisz ez nemcsak táplálás, hanem nagyon fontos lelki oldala is van, nagy szerepe van az anya-gyermek kapcsolat kialakításában. Ez természetesen nemcsak a szoptatáson múlik, de nagy segítség a kötődés stabillá fejlődésében. És érdemes az anyatejes táplálásnak ezt a hozadékát is kihasználni. Nem azt mondom, hogy aki nem szoptatja a gyermekét, az nem tud megfelelően kötődni hozzá, vagy a nem anyatejes gyermek nem fog kötődni az édesanyjához, de van ennek egy nagyon intenzív kapcsolaterősítő jellege. A szoptatás nagyon fontos a gyermek egészséges növekedéséhez, az érzelmi és értelmi funkciói optimális fejlődéséhez. Amikor az első gyermekemmel babáztam, kezdtem már keresgélni, hogy létezik-e ilyen szakember, aki ezen a téren tanul, fejleszti magát és segít másoknak is. A szoptatási tanácsadás terén a legmagasabb szint, amit el lehet érni, az IBCLC, a nemzetközi laktációs szaktanácsadó (International Board Certified Lactation Consultant – IBCLC) oklevél, amit a Nemzetközi Laktációs Szaktanácsadói Vizsgabizottság (International Board of Lactation Consultant Examiners – IBLCE), egy független, nonprofit szervezet állít ki vizsga alapján. Amikor kicsit nőttek a gyermekeim és több időm volt erre, akkor elkezdtem a képzést, tanultam és sikeresen vizsgáztam, megszereztem a szaktanácsadói minősítést. – Most már tevékenykedik tanácsadóként is… – Lassan elkezdtem ezt is, még tennem kell azért, hogy megismerjenek, hogy megismerjék a kismamák ezt a lehetőséget. Hargita megyében ketten vagyunk IBCLC-s tanácsadók, Vitos Mária kolléganőm és én, az egész országban pedig összesen 121 ilyen tanácsadó dolgozik. Magyarországon 300 fölött van a számuk, Németországban pedig 1300-an dolgoznak ezen a területen. – Melyik a leggyakoribb probléma, amivel a kismamák szoptatási tanácsadóhoz fordulnak? – Nagyon sok probléma az információhiányra vezethető vissza. A bizonytalanság, a kérdőjelek már az első napokban jelentkeznek, nem tudják az anyukák, hogy elég-e az a tej, amit szopott a kicsi, nem érzik, hogy máris lenne tejük. Mi, szakemberek tudjuk, hogy van már előteje ilyenkor a kismamáknak, az anya szervezete már a terhesség 16. hetétől kezdi ezt termelni, a babának pedig az első napokban még nagyon pici a gyomra, és az előtej épp elegendő ahhoz, hogy ezt kitöltse. Ez még nem mennyiségi táplálék, hanem minőségében rejlik az előtej különlegessége, hisz immunvédelmet ad és biztosítja a baba számára az első napokhoz való alkalmazkodást. Mellre kell tenni a babát, hisz már az első pillanattól van tej, és innen indul el az a folyamat, hogy amennyit eszik a baba, annyi tej termelődik, beáll a kereslet és a kínálat egyensúlya, amennyit eszik a baba, annyit termel az anya szervezete az ő számára. És ez csak úgy tud kialakulni, ha a kisbaba nagyon gyakran mellre van téve, és hatékonyan tud szopni. Ehhez kell segítség az édesanyának, el kell magyarázni, hogy bátorítani kell a kisbabát arra, hogy minél többet szopizzon. A kezdetben még puhább mellből könnyebben megtanulja a szopást, mint később a harmadik-negyedik napon, amikor természetes módon is előfordulhat a mell befeszülése a tejbelövelés miatt. Ha az első három napban a kisbaba megfelelően „gyakorolt” a mellen, akkor ez a túltelítődés átmeneti. Akkor szokott ez kellemetlen érzés lenni, esetleg elzáródást is okozni, ha a baba addig keveset volt szoptatva. Hangsúlyozni kell, hogy az elegendő tejmennyiség a kisbaba szopási készségének a függvénye, nem pedig az édesanya azon képességének, hogy tud-e vagy sem elegendő mennyiségű tejet termelni. Azon édesanyák száma, akik egészségügyi okokból ténylegesen nem tudnak elegendő tejet termelni, csak 2 százalék körül van. A helyes mellretétel és a hatékony, igény szerinti szoptatás a kulcsa annak, hogy az anyatej kellő mennyiségben álljon a baba rendelkezésére. – Sokat olvasni, hallani manapság az igény szerinti szoptatásról. Miért jó ez? – A kisbaba éhségjeleit kell figyelni – vannak korai és késői éhségjelek –, és akkor kell őt mellre tenni, amikor a korai éhségjeleket mutatja. Korai éhségjelnek számít, amikor a baba keresgél, nyújtogatja a nyelvét, cuppog, forgolódik. Ezután már egyre türelmetlenebbé válik, nyugtalansága egyre fokozódik, látszik, hogy mindjárt sírni kezd. Amikor pedig valóban sírni kezd, az már a késői éhségjel, és ilyenkor már sokkal nehezebb mellre tenni a gyermeket, előbb meg kell őt nyugtatni. Fontos, hogy az édesanya vegye észre ezeket a korai jeleket, hogy a baba ne egyből a sírásra kapcsoljon, ha közölni szeretné, hogy éhes, hanem érezze azt, hogy a jelzéseire odafigyelnek. Így ki tud alakulni egy hatékonyabb kommunikáció a kisbaba és az anyuka között, ami a baba biztonságérzetét, személyiségfejlődését is nagyban erősíti. Egy gyerek körülbelül kétéves kora körül érik meg idegrendszerileg arra, hogy azt mondhassuk, hogy sírással esetleg manipulálni akarja a szüleit, addig egész egyszerűen nem tudja ezt, tehát nem azért sír, mert ő szeretné irányítani a családot, hanem azért, mert így adja tudtunkra, hogy neki a testközelség, a hordozás, az édesanyja hangja, melegsége valós igénye, neki erre van szüksége, ő ettől érzi magát szeretve és biztonságban. Ugyanakkor a baba hozzászokott méhen belül ahhoz, hogy a táplálékellátás szinte folyamatos, a megszületés után az ő bélrendszere erre van ráhangolva. Ezért is kérezkednek ők gyakran mellre. – Van, aki attól tart, hogy ha a baba szopás közben elalszik, később nem fog tudni egyedül elaludni. – Nem kell ettől tartani, úgy kell tekinteni erre, hogy ez egy jó eszköz – ha lehet ezt a kifejezést használni – arra, hogy a babánkat megnyugtassuk. A szoptatás egyik áldásosabb hatása ez, hisz a szoptatott babák sokkal könnyebben megnyugtathatók és álomba ringathatók. Ha a baba békésen elaludt, akkor gond nélkül, sérülésmentesen le lehet őt választani az anyamellről. – Említette a helyes mellre tételt. Tudunk arra támpontot adni, hogy ez hogyan történjen? – Nagyon fontos, hogy az édesanya erről olvasson, tájékozódjon. Régebb, a többgenerációs családokban a lányok számára teljesen természetes volt a szoptatás, látták, hogyan zajlik. A legtöbb kismama most már nem lát szoptató anyát mielőtt ő is szoptatna. A szoptatás egy teljesen ösztönös és természetes folyamat, de rá kell érezni, nem megy mindig magától értetődően. Az időre született újszülötteknek nagyon jó, érett szopóreflexük van, ami segíti őket abban, hogy a szoptatás könyebben működjön, az édesanyáknak pedig segíteniük kell a kisbabát abban, hogy megfelelően, kényelmesen el tudjon helyezkedni, hogy jó irányból férjen a mellhez, jó irányból falja be és optimális idő alatt el tudjon jutni hozzá a szükséges tejmennyiség. Nagyon fontos, hogy az édesanya felé, befelé legyen fordulva, a baba hasa az édesanya hasához érjen, hogy ne legyen köztük üres tér, mert minél távolabb esik a baba a melltől, annál felszínesebben tudja azt befalni, és nem tudja a megfelelő helyre hátrahúzni a mellbimbót. Emiatt nem tud hatékonyan ürülni a mell és sérülést is okozhat. Akkor jó, ha a baba nemcsak a mellbimbót, hanem a bimbóudvar alsó felének a nagy részét is befalja. A helyes mellre tétel az alapja kell legyen a szoptatásnak, mert ennek hiányában olyan szoptatási nehézségek következhetnek be, mint a kisebesedett mellbimbó, a baba súlyfejlődésének elmaradása, annak ellenére, hogy hosszú órákat tölt a mellen. Ugyanakkor a nem megfelelő mellre tapadás okozhat túltelítődést, tejcsatorna-elzáródást, növeli a mellgyulladás kockázatát. A legalapvetőbb szoptatással kapcsolatos információkat be lehet előre, már a szülés előtt gyűjteni. A gyermekágyas időszak nem könnyű, a hormonális változások miatt az anyák sokkal érzékenyebbek, túlzottabban reagálhatnak a problémákra, ezért jó, ha tudják előre, hogy a szoptatás terén mit szeretnének, jó, ha vannak kitűzött céljaik ezzel kapcsolatosan. Szerencsés, ha ebbe az édesapákat is bevonják, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy az apák objektivitásukkal jól tudják támogatni az anyát, ha valami gond akadna. Ha már a terhesség alatt elhatározza valaki, hogy szoptatni szeretne és elsajátítja, az apával együtt, az alapvető információkat, akkor az sokban hozzájárulhat a szoptatás sikerességéhez. Tudatosan kell készülni erre.

R. Kiss Edit