borús égbolt
szórványos felhőzet
A doktorátus „orvosolva”
Időről időre szárnyra kapnak olyan értesülések, miszerint egyes személyek (rendszerint ilyen vagy olyan tisztségeket betöltő politikusok) tudományos címével, azaz doktori titulusával kapcsolatosan kételyek merülnek fel. Magyarán az a dolgozatíró mások műveiből „vett kölcsön”, és nem csupán meglátásokat, feltételezéseket, hanem esetenként akár több tíz oldalnyi szöveget. „Tiszteletben tartva” a szerzői jogokat, őrködött a szöveghűség felett, de megfeledkezett a forrás megjelöléséről és az igazi szerző nevéről. Sajnos az a gyakorlat, amit plagizálásnak neveznek, nem megy ritkaságszámba hazai viszonylatban. Esetenként sikerült bebizonyítani a plagizálás tényét és megfosztani a vétkest a doktori címtől, de igen gyakran az is előfordult, hogy a kivizsgálás, az ügyintézés útvesztőiben elakadt a tényfeltárás. Ez történt például az egykori kormányfő-helyettes, a négycsillagos tábornok, Gabriel Oprea doktorátusi dolgozatával is, amely tekintetében ugyan kétségek merültek fel, de az ügyet mindmáig nem sikerült dűlőre juttatni. Ahogy az egykori egészségügyi miniszter, Mircea Beurean esetében sem. Egyébként mindkettő egyetemi tanár is, és ilyen minőségükben doktorandusokat irányítottak, irányítanak. De ha már itt tartunk, utalhatunk arra is, hogy az elmúlt évek során egyes egyetemi központok keretében is etikátlan, visszaélés-szerű gyakorlat ütközött ki a doktori cím megszerzése tekintetében: könnyűszerrel, esetenként tisztességtelen eszközök „bevetésével” egyengette a cím megszerzésére törtető személy és az egyetemi oktató egyaránt a dolgozat és annak megvédése útját. Ilyen jellegű feltételezések láttak napvilágot például a Hírszerzési Nemzeti Akadémia (ANI) keretében megszerzett egyes doktori címekkel kapcsolatosan (egyébként vannak olyanok, akik túl soknak tartják az ANI-nál megszerzett doktori titulusok számát). Ha esetenként könnyű megszerezni a doktori tudományos címet, egy kis szerencsével ugyanakkor akadémikus is lehet valaki – mint például Mircea Duşa volt honvédelmi miniszter vagy Gelu Diaconu, az ANAF nemrég leváltott elnöke. Ők és még viszonylag sokan azzal dicsekedhetnek, hogy a Nemzetbiztonság-tudományi Akadémia (ASSN) tagjai. Lehet, hogy erről az akadémiáról sokan keveset tudnak, de az intézmény ettől még él és létezik. Annak idején létrehozásának egyik szorgalmazója/kezdeményezője Gabriel Oprea, a „nemzetbiztonság kezese” volt, s az álom 2012-ben teljesült be, amikor egy törvény értelmében megalakult a Hadtudományi Akadémia (ASM), amolyan tudományos önfinanszírozó intézményként. 2014-ben a Ponta-kormány jóvoltából ezt az akadémiát „rákapcsolták” az állami költségvetésre, majd 2015-ben a 140-es törvény értelmében átszervezik, és megváltozik a neve is a jelenlegire (ASSN). 50 címzetes tagja van és 100 levelező tagja. A tagok havonta életjáradékban részesülnek, amely értéke a Román Akadémia tagjai havi illetményének 50%-át teszi ki. Azt viszont ma sem tudni, hogy név szerint kik is tagjai, illetve levelező tagjai ennek az akadémiának, mert ezt nem hozták nyilvánosságra – esetenként a szakmai önéletrajzból derül ez ki. Mint ahogy igazából a költségvetéséről sem hoztak nyilvánosságra adatokat.
Az áldatlan állapotok megszüntetését helyezte kilátásba nemrég a kormány két jogszabály elfogadása révén. Az „apropót” egy frissebb ügy, a Ponta-ügy jelentette. A volt kormányfő doktorátusi dolgozata, mint ismeretes, jórészt plágium, de a doktori cím visszavonása túlontúl körülményesnek, sőt lehetetlennek bizonyult, még olyan körülmények között is, hogy ő arról lemondott.
A megoldás „elakadt” az ellentmondásos jogszabályozások sűrűjében. A jelenlegi tanügyminiszter, Adrian Curaj még a múlt esztendő decemberében megígérte, hogy egy törvénycsomag révén tisztázzák a doktorátusok, a doktori címek jogi kereteit. Első lépésként még januárban egy sürgősségi kormányrendelet révén módosították a tudományos kutatásban való tisztességes magatartásra vonatkozó 2004/206-os törvény egyes előírásait. Nevezetesen hatályon kívül helyezték a magas rangú tisztségviselőkre vonatkozó előírásokat, másrészt pedig módosították a doktori cím, valamint a doktorátus-vezetés visszavonásával kapcsolatos előírásokat. Majd rátértek a tárgyra: a kormány március 2-i ülésén terítékre került a 2011/1-es országos nevelési törvény, valamint az egyetemi doktori tanulmányok szabályzatát jóváhagyó 2011/681-es kormányhatározat módosítása és kiegészítése. A Hivatalos Közlöny március 10-i számában jelent meg a szóban forgó törvényt újólag módosító és kiegészítő 2016/4-es sürgősségi kormányrendelet. Egy újonnan bevezetett szakasz értelmében a doktori diploma jogi következményei megszűnnek a cím visszavonására vonatkozó rendelet közlésének pillanatától. Ugyanakkor a törvény szövegéből kikerült az a két előírás, amely arra vonatkozik, hogy a főiskolai intézmények keretében tevékenykedő azon személyek esetében, akik szabálysértést követnek el a kutatásban tisztességes magatartás tekintetében, a Technológia Fejlesztési és Tudományos Kutatási Országos Etikai Tanács (CNECSDTI) visszavonhatja a doktorátus vezetői minőséget, valamint a doktori címet. Az ugyanaznap jelent meg a fentebb említett kormányhatározatot módosító és kiegészítő 2016/134-es kormányhatározat. A miniszter szerint az ebben a kormányhatározatban szereplő előírások gyakorlatba ültetése gyógyírt fog jelenteni azon „betegségekre”, amelyektől eddig szenvedett, igen sok esetben, a doktori cím megszerzése.
Hecser Zoltán
.jpg)
 cm.jpg)
