Sógor Enikővel, Csíkszereda alpolgármesterével beszélgettünk az Erőss Zsolt Arénában ideiglenesen, de már közel egy éve ott lakó somlyói tűzkárosultak helyzetéről. A sportcsarnok lassan egy éve száztíz személy lakhelye. A kialakult helyzettel a megyeszékhely lakossága sem feltétlenül elégedett. Emellett a város kiadásaira is hatással van a roma családokkal történt szerencsétlenség. Az elköltöztetésüket jelentősen hátráltatják a bürokratikus folyamatok, az alpolgármester türelmet és megértést kér a város lakosságától. – Változott az Erőss Zsolt Arénában ideiglenesen elszállásolt roma családok helyzete? Hányan élnek jelen pillanatban az aréna falain belül? – Az Erőss Zsolt Arénában az ideiglenesen elszállásolt lakók száma egy ideje nem változott, így a nyár óta még mindig 110 személy tartózkodik ott. – Sikerült megoldást találni a költöztetésüket illetően? Milyen ütemben halad a projekt? – Jómagam és a városháza illetékesei hónapok óta azon dolgozunk, hogy a kialakult helyzetre megoldást találjunk. Az arénában lakók elköltöztetése annak ellenére, hogy prioritás a város és a vezetőség számára, sajnálatos és nagyon bosszantó módon a lassúnál is lassúbb tempóban halad. Folyamatosan jogi, bürokratikus akadályokba ütközünk az ideiglenes lakhatási lehetőségek megteremtéséhez szükséges területvásárlással kapcsolatban. Ráadásul a telekvásárlást lebonyolító bizottsági tagokat a vásárlás folyamatát illető időszakra titoktartás köti, így minderről a későbbiekben fogunk tudni pontosabb tájékoztatást nyújtani, amennyiben a vásárlás sikeresen megtörténik. – Meg tudja becsülni, hogy mikorra várható a tűzkárosult családok költöztetése? – Ezzel kapcsolatban nem szeretnék ismételten jóslatokba bocsátkozni. Úgy tudom összefoglalni, dolgozunk a lehető legjobb kimenetelért, de számíthatunk a további nehézségekre, a határidők újabb csúszására. – A csíkszeredaiak közül sokan – elsősorban az aréna környékén lakók – panaszkodnak, hogy a sportcsarnokban élők lelakták a csarnokot és környékét, és jelentősen csökkent a közbiztonságérzetük. Mi a véleménye önnek erről? – Természetesen az aréna jelenleg sokkal fokozottabb igénybevételnek van kitéve. Ez az igénybevétel pedig kilátásba helyezi a tűzkárosultak kiköltözése utáni tisztasági meszelést, illetve a víz- és csatornahálózat rehabilitációját, mert most olyan terhelést kap, hogy emiatt a jövőben ezek egy része cserére és átalakításra szorul. Megjegyzem, ami a sportcsarnok csatorna- és a vízhálózatát illeti: egy-egy részénél már eredendően kívánnivalót hagyott maga után a kivitelezése. A keletkezett meghibásodások mentén kisebb korrekciókat eddig is végeztünk, illetve olyan eset is van, hogy egyes szaniterelemek cseréjét az ott lakók biztosították. A felületek takarítása és fertőtlenítése is a lakókra hárul, amit folyamatosan el is végeznek. A környező lakótelep lakóit természetes, hogy érzékenyen érinti ennek a mozgalmas közösségnek a váratlan és közvetlen jelenléte, ráadásul ennyi ideje és ennyire bizonytalan határidőig. A város egészére terhet ró az aréna nem rendeltetésszerű használata. No meg a tény, hogy ekkora támogatást nyújtunk a pórul járt közösségnek. Mindannyiunknak, akik ebben a helyzetben közvetlenül érintettek vagyunk, nagyon nehéz elfogadónak lenni és helytállni. Itt a bent lakókra is gondolok. De meg is kell dicsérnem mindenkit, hiszen az elmúlt hónapok történései bizonyítják, hogy közösen egy működő, élhető helyzetet hoztunk létre. Ahol kellett, növekedett a tolerancia és a bizalom, ahol kellett, ott a kitartás, az együttműködési hajlandóság is megvan. Fegyelmezettebb, kicsit talán nyitottabb és tudatosabb, de mindenképpen türelmesebb lett minden szereplő, még ha időnként el is fogy itt-ott a cérna. Meghatározó trend, közmegegyezés van arra nézve, hogy ki kell tartani, mert jó az irány és a sok erőfeszítés, kitartás nem vész kárba. Végül is kisebb-nagyobb nehéz helyzetek árán, tragédiák és szélsőséges kimenetelek nélkül, lassan a fejlődés irányába haladunk. El kell ismernünk, hogy nem tudtunk ennél jobb megoldást találni a krízishelyzetre. A huszonnégy fejű sárkánnyal való epikus küzdelem jut eszembe, amikor arra gondolok, hányféle szempontot kell folyamatosan figyelembe vennünk. – Felsorolna párat? – A valódi felzárkózáshoz a városlakók sokrétű igényeit, a károsultak rövid és hosszú távú szükségleteit is szem előtt kell tartanunk. Ugyanakkor eleget kell tennünk a hazai és nemzetközi jogvédő szervezetek, a hivatalos szervek által diktált követelményeknek. Nem is beszélve a hiányos anyagi, szakmai, tapasztalati, tudásbeli és a humán erőforrások előteremtésének nehézségeiről. Mindezen tényezők összeadódó eredőjeként nem is meglepő a lassú előrelépés. Változik a helyzet, mert nem igaz, hogy nem, viszont a tervezettnél sokkal lassabban. – Mit üzen a városlakóknak a jelenlegi helyzetben? – Minden körülményt figyelembe véve a városlakóktól továbbra is nyitottságot, együttérzést, ahol lehet, együttműködést, türelmet és őszinte, de emberséges hozzáállást és kommunikációt kérek szépen. Ugyanakkor a károsultaktól viselkedésük, hozzáállásuk megváltozását várjuk, és támogatjuk következetes munkánkkal életük számos területén. Mi pedig nem ígérhetünk senkinek mást, és nem várhatunk el magunktól mást, csak munkát és még több munkát. Ebben a helyzetben az újabb és újabb nehézségek leküzdésére sok-sok kreatív megoldásra van szükségünk. – Mennyibe kerül a helyi önkormányzatnak a tűzkárosultak elszállásolása? Van a városnak erre a célra elkülönített anyagi forrása? – Ez nagyon részletes és szerteágazó kérdéskör. Január óta nagy mennyiségű étel- és ruházati adomány érkezett. Nagyon sok szellemi és gyakorlati segítséget célzó kormánytámogatást, megpályázott támogatást sikerült megszerezni. Persze a városi költségvetésből is szabadítottunk fel keretet, többek között az étkeztetésre, hiszen nincs lehetőségük élelmet tárolni és főzni sem, de ez a korábban felsorolt támogatásokhoz képest töredéknyi összeget jelent. Tulajdonképpen a tét, hogy a támogatott közösségből minél többen a társadalom hasznos tagjaivá váljanak: az oktatásban való részvételben, tanulásban segítjük a felnőttek jelentős részét és az összes gyermeket, segítünk nekik munkaképessé válni, munkát vállalni és fogadóképes munkáltatót találni számukra, hogy kivezessük őket ebből a mélyszegénységi csapdahelyzetből. Ez nem megy egyik napról a másikra, de világosan látszik, hogy ha lassan is, de sokuk számára a jó irányú változás egyre valószínűbbnek látszik. – Milyen más források állnak rendelkezésükre? A kormány mellett milyen egyéb szervezetek segítettek, segítenek a károk enyhítésében? – A Városháza stratégiája és elvárásai mentén a mindennapi élet megszervezése mellett az arénában felzárkózást célzó szociális és oktatási tevékenységek folynak nap mint nap. A városháza szociális igazgatóságának koordinálásával, saját munkatársaink, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság, illetve a helyi Caritas szervezetének munkatársai mindennapos tevékenységként az arénában való élet hatékony megszervezésén dolgoznak. – Milyen az oltakozási kedv az arénában élő roma közösségen belül? – Hallani sem akarnak róla, maradjunk annyiban, hogy nagyon terjesztik az álhíreket és erősítik egymásban a félelmet az oltást illetően.

Vlaicu Lajos