borús égbolt
A brüsszeli faló
Úgy néz ki, ha hamarabb nem, vasárnap eldől, mi lesz Görögország, és ezen keresztül az eurózóna, vagy az épp kötözésre, fáslizásra szoruló európai egység sorsa. Persze, nem kell mindjárt égzengésre, földindulásra számítani, hisz a múlt vasárnapi görög népszavazás eredményeinek közzététele után sem tört be látványosan senkinek a feje. A nap továbbra is keleten kelt fel és nyugaton bukott le, Athénban hétfőn kinyitottak a kocsmák, a kávézók és a kormányhivatalok: zárva csak a bankok maradtak. Pedig a hellén választópolgárok közel kétharmada NEM válaszával, azaz a megszorítások félreérthetetlen elutasításával durván felrúgta a paktumot: az unió–görög koprodukcióban készülő eposzban kettőt lapozva egyből olyan fejezethez ugrott, amely eredetileg nem is létezett a brüsszeli forgatókönyvírók elképzeléseiben. Olyan hogyan tovább mellett döntöttek, amelynek senki sem ismeri a lehetséges végkifejletét. Olyanra szavazott, amire Bürokrácia-ország impotens döntéshozóinak nincs előre kidolgozott jogi procedúrája. Az EU-ba és az eurózónába – vagyis a közös európai fizetőeszközt használó országok klubjában – eddig csak a tagfelvételre és belépésre, illetve az illetlenül beszélők, helytelenkedők finom intésére fogalmaztak meg szabályokat: verekedésről, bicskázásról, székdobálós távozásról nem volt szó. Vasárnap azonban – ha továbbra sem lesz megegyezés – a válságrésztvevő felek tovább írhatják az egy hete megnyitott új eposzfejezetet, s modern Odüsszeuszként, bekötött szemmel bázisugrást hajthatnak végre az ismeretlenbe. Persze – a magyar nóták kedvelői jól tudják – úgy még sose volt, hogy valahogy ne lett volna…
Hogy mi lesz hétfőtől Athénnal, a görög emberekkel? Mi lesz az adósságállománnyal? Mi lesz az euróval, az Unió tekintélyével, imázsával? Utóbbi sérül és karcolódik, de szégyenbe bele nem pusztul. A hellénekkel pedig nagyvalószínűséggel nem történik semmi. Legalábbis semmi olyan, ami miatt Görögországot hagynák felállni és bizonyos szempontok szerint már-már veszélyes mértékben eltávolodni az összetartozást és szolidaritást hirdető huszonnyolcak nagycsaládi asztalától.
Az biztos: a görögök már döntöttek. A korábbi évtizedekben megszokott jólétet nem kívánják feladni: holmi kölcsönpénz miatt nem kívánnak kenyéren és vízen élni. A hét éve tartó recesszióból, a növekvő munkanélküliségből és az adósság-visszafizetés elodázásáért cserébe követelt újabb-újabb megszorító csomagokból, a végnélkülinek tűnő áldozatvállalásból az utca emberének elege van. Demokrácia ide, uniós aszfaltút oda – a Valutaalapénál és Európai Bizottságénál már Putyin barátsága is jobbnak és őszintébbnek tűnik. És éppen ez az, amitől Berlinben, Washingtonban, de a brüsszeli NATO-központban is igencsak tartanak. Egy agresszív, eltökélt és kiszámíthatatlan Putyin nagyhatalmi törekvéseiben, geopolitikai számításaiban a politikailag, gazdaságilag, pénzügyileg magára hagyott Görögországnak is meg van a maga helye és fontossága. És úgy néz ki, a görög kormány feje is hajlik a táncra. Mit érdekli őt már az adósságválság ki fizet kinek, mikor, mennyit és milyen áron pitiáner vitája?
Azt mondják: a történelem rendre ismétli önmagát. Trójának már megvolt, hétfőtől Brüsszelnek is meg lehet a maga kapun belüli falova.
Domján Levente
