Ünnep édes napja eljött, fényesen csillog ím a láthatár – énekelnék a pionírok, ha a hetvenes években járnánk. Nagy ünnep február 19-e: negyed évszázaddal ezelőtt ezen a napon jelent meg a Hivatalos Közlönyben a sokak számára oly fontos törvény: a Földtörvény. Sajnos nem sok okunk van ünnepelni. Reménnyel telítve, lelkesen kezdtük kiosztani a földeket. Aztán kezdtek akadozni a dolgok. Nem mértük fel a veszélyt. Jöttek a törvénymódosítások. Ezek még jobban megkeverték a dolgokat. Aztán egy miniszterelnök elrendelte, hogy gyorsan-gyorsan ki kell állítani a birtokleveleket. Ész nélkül, rajz nélkül, azonosító nélkül „piacra” dobtunk több tízezer birtoklevelet. Így sem sikerült a folyamat végére érni, de most ihatjuk a felelőtlen munka levét. Belelapoztam az 1991-es jegyzeteimbe. Mint a kataszteri hivatal földmérési osztályvezetője jeleztem feletteseimnek, hogy a néhány hetes, hónapos határidőket lehetetlen betartani. Becslésem szerint csak a birtoklevelek megírására – a hivatal akkori rajzoló személyzetével – legalább három évre lett volna szükség. Éppen csak azt nem vágták a fejemhez, hogy a rendszer ellensége vagyok: ilyen hosszú folyamatról szó sem lehet. 3 év helyett lett 25, de még nem látható a folyamat vége. És az az érzésem, hogy az távolabb van, mint ezelőtt 5 vagy 10 évvel. De hol is tartunk? A Hargita Megyei Kataszteri Hivatal adatai szerint 2008-ban már ki volt állítva 134 262 birtoklevél. Ugyanaz a hivatal ma arról tájékoztat, hogy ez a szám már „elérte” a 127 990-et. A Hargita Megyei Kataszteri Hivatal adatai szerint 45 birtoklevélről nem lehet tudni, hogy melyik közigazgatási területről szól. 7 birtoklevelet még a földtörvény életbe lépése előtt kibocsátottak. A dátumok szerint egy birtoklevelet az Úr 2056-os esztendejében, egy másikat pedig 2205-ben állítottak ki. Előre dolgoznak. 1215 darabot korrigálni kellett, 2482 módosításra szorult, 1594-et meg kellett semmisíteni. A többi nagyjából rendben lenne, csak azt nem lehet tudni, hogy hol vannak a területek, mekkorák, és kik a tulajdonosok. De 2013-ban jött a megmentő 165-ös törvény. Célja csak egy volt, de tiszta, mint a harmat: felgyorsítani a föld-visszaszolgáltatást. Damoklész kardjával a fejük felett lázas munkába fogtak a polgármesteri hivatalok. To­pó­sokat alkalmaztak, éjt nappá téve és fordítva készítették a kimutatásokat, táblázatokat, térképeket. Úgymond elvégezték azt a munkát, amit 1991 februárjában kellett volna: táblázatba foglalták, hogy melyik területeket lehet (lehetett) kiosztani, és térképre vetették, hogy hol vannak azok. Természetesen alapos munkára nem volt se idő, se pénz. De ettől függetlenül az eredmény lenyűgöző: teljesen leállt a birtoklevelek kibocsátása. 2013. június 19. és 2015. december 31. között összesen 61 birtoklevelet állítottak ki Hargita megyében. Az szóba sem jöhetett, hogy a kárpótlás befejezésére megjelölt határidőt valaki is betartsa. De sebaj. A törvényhozó a határidőt megnyújtotta egy évvel, 2017. január 1-ig. Akkor majd meg fogja még egy évvel, aztán még eggyel... De meddig? Arra gondolni sem jó, amit a törvény előír: a vissza nem szolgáltatott területeket a Nemzeti Földalap elnyeli. Vajon felfogják a felelős személyek, ez mit is jelent? S. R. Simpson, a Cambridge-i egyetem oktatója írja egyik könyvében: „Minden anyagi gazdagság forrása a föld. Tőle vesszük mindazt, amit használunk vagy értékelünk, akár élelem, akár ruha, kőolaj, szállás, fém vagy drágakő. A földön és a földből élünk, és oda térünk vissza halálunk után. A föld az ember létének kulcsa, eloszlása és használata létfontosságú”. [caption id="attachment_23903" align="aligncenter" width="1000"] Téli határ Csíkban. Elhúzódó problémák, befagyott birtokviszonyok Fotó: Domján Levente[/caption] Jóllehet mindannyian tudjuk, hogy ez igaz – a székelység körében talán még inkább, mint a Föld más részein –, mégis lassan levonhatjuk a következtetést: eljátszottuk az esélyünket. Szintén a Hargita Megyei Kataszteri Hivatal adatai szerint „185 963 hektár mezőgazdasági területre és 18 245 hektár erdőterületre adtak ki birtokleveleket, 17 849 hektár mezőgazdasági és 16 627 hektár erdőterület esetében birtokba helyezési jegyzőkönyvek készültek, de még nincsenek birtoklevelek, ugyanakkor igazoltak 124 366 hektár mezőgazdasági és 15 666 hektár erdőterületet, amelyek esetében a birtokba helyezés nem történt meg”. Első ránézésre ezek a számok azt jelzik, hogy a területek nagyságát tekintve a birtoklevelekkel az út felén túl vagyunk. 25 év után ez vajon jó eredménynek tekinthető? Semmiképpen sem. De ha a Hargita Megyei Kataszteri Hivatal igazgatójának azt az elemzését nézzük, amely szerint a birtoklevelek többsége hibásan van kitöltve, ugyanis a nevek eltérnek a személyi iratokban szereplőktől, mert a parcellaszámok nem jók, mert a dűlőszámok nem jók – az eredmény tulajdonképpen tragikus. Több tízezer birtoklevelet kijavítani, a mai bonyolult eljárások szerint, emberöltőkben számítható. Legutóbb a Hargita Megyei Kataszteri Hivatal igazgatója azt is észrevette éles szemével, hogy 1991-ben egyes településeken a földosztó bizottságok nem szabályos fejléccel látták el a mellékleteket, ezért újra kell készíteni azokat, és ismételten jóvá kell hagyatni a megyei földosztó bizottsággal. Még ez hiányzott: visszamenni 1991-be. Ez alatt az országos főhatóság szakemberei – akik valószínű, hogy parcellát csak szakkönyvben láttak – példátlan odaadással szerkesztik a földmérési szabályzatokat, szabályzatmódosításokat, a szabályzatmódosítások módosításait. Mi pedig, vidékiek, beleértve a kataszteri hivatal dolgozóit is, csak hümmögünk, bámuljuk egymást, és nem tudjuk, hogyan is lehetne az előírásokat alkalmazni. Hogy lehet 25 év után parcellázási tervet készíteni, amikor azóta akár már többször is eladták a területeket, megosztották, összevonták, megnövelték, felparcellázták, újból eladták... Hogyan lehet ezeket a tisztázásokat százezer hektáron, több százezer parcella esetében elvégezni? A Hargita Megyei Kataszteri Hivatal vezetője azt állítja, hogy 61 254 hektárnyi terület esetében készült digitális parcellázási terv. Ez még jó is lenne, ha igaz lenne. A hivatal adatai szerint Csík­pálfalván 14 899,50 hektárra készült el a parcellázási terv. Pedig a község összterülete kutyástól-macskástól mindössze 4956 hektár. Hasonlóan jó eredményeket ért el Újszékely: a 4043 hektárjára elkészült már – és valószínűleg a munka folytatódik – 4475,10 hektárnyi digitális parcellázási terv. A példátlan eredményekre magyarázat is van: csak az utóbbi 8 évben az Országos Kataszteri és Ingatlan-nyilvántartási Ügynökség mintegy 530 millió (új) lejt költött informatikai eszközökre, műszerekre, szoftverekre, tanácsadásra, magyar nyelvű telekkönyvek fordítására, hologramokra stb. De a hivatali alkalmazottak képzését sem hanyagolta el, minek köszönhetően a kompetencia és tudás szintje a csillagos eget súrolja az ország legeldugottabb kataszteri irodájában is: a főhatóság hozzávetőlegesen évi 40 lejt költött minden egyes alkalmazottjának képzésére. Egy jobbacska – alkoholmentes – ebéd árát. Időközben kudarc kudarcot követ az országos méretű kataszteri programokban. Több tízmilliós CESAR-projekt, milliárdos Nemzeti Kataszteri Program – az eredmény pedig nullához közelít. De a politikusok derűlátóbbak, mint valaha: semmi baj, ha 7 év alatt 6 településen sikerült befejezni a teljes új felmérést, az csak természetes, hogy a következő 7 évben további 2500 település lesz finalizálva. Ezalatt jönnek folyamatosan az emberek Csíkból, Gyergyóból, Udvarhelyről, Sóvidékről... Kérdik, hogy vajon mikor ad választ a polgármesteri hivatal a 2005-ben benyújtott kérésükre? Vajon mikor kapják kézbe a birtoklevelet? Hol van az a terület, amire birtoklevelet kaptak? Hogyan lehet kijavítani a hibásan kitöltött birtoklevelet? Mi lesz azokkal a területekkel, amelyekre nem nyújtottak be kérést, mert senki nem figyelmeztette őket időben? Mit tehetnek, ha egy területre két birtoklevelet is kiállítottak? Mikor jön az ingyenes telekkönyvezés? És mi lesz a területalapú támogatással, ha nincs terület? A legtöbb esetben nincs válasz. Vagy ha van, csak elméleti. Gyakorlatban megoldani ezeket a problémákat kész kálvária. Időközben, szinte észrevétlenül, a jogveszett generáció lassan eltávozott. Sokan közülük nem érték meg, hogy rendezett papírokkal vegyék birtokba azt a földet, amelyen hatvan évvel ezelőtt verejtékeztek. A tavaszi föld, az őszi sarjú illata évtizedeken keresztül édes emlékként ott élt bennük. Mit nem adtak volna azért, hogy gyermekeiknek tiszta papírokkal a kézben tudják megmutatni a határokat! De ahogy a dolgok mostanában alakulnak, félő, hogy a következő generáció is hasonló sorsra jut. Vagy az elöljárók nemtörődömsége, vagy a tisztviselők inkompetenciája, vagy mindkettő miatt. De az is lehet, hogy tudatos ellenmunka folyik azért, hogy Hargita megyében ne legyen tisztázva a földek tulajdonviszonya. Legalább most, a 24. óra utolsó perceiben rá kellene ébredni, hogy nagy hiba lenne eljátszani őseink földjeit. Dr. Rákossy Botond József, Hargita Megyei Geodéták Egyesülete