Hirdetés

Első utunk a papírjaguárral

A minap Budapest belvárosában tátva maradt a szám: a csendesen sikló Mercedesek látványát elhomályosította egy Trabant-felvonulás. Tizenöt-húsz keletnémet csodaautó gyűlt össze, a konvojt mindenki megbámulta. Jómagam is, hiszen látványuk emlékeket ébresztett bennem.

Csermák Zoltán
Becsült olvasási idő: 3 perc
Első utunk a papírjaguárral
Trabantfelvonulás Budapest belvárosában Fotó: Csermák Zoltán

1987 sorsfordító évnek számított a Csermák család motorizációjában: megvettük első autónkat, egy használt Trabant kombit. Nevet is adtunk neki, a rendszám első betűje, a TY lett az alap, a kis jószágot ezentúl csak Titiként emlegettük. Nagy volt az öröm, s a családi tanács határozott: az új szerzeménnyel keljünk útra Nyugat-Európába. A szerelőmmel hosszasan konzultáltam, aki elsőként említette, hogy ha lerobbanok, ne essek pánikba, üljek le az árokpartra, pusziljam meg feleségemet és gyermekeimet, s bontsak fel egy sört. A biztonság kedvéért azért ellátott kölcsönalkatrészekkel is.
Az út nem indult jól, az első horvát parkolóban már nem akart újraindulni a motor. Megállt mellettünk egy magyar autó, kiderült, hogy tulajdonosa elektromérnök, s felajánlotta segítségét. Az első félórában neki sem volt sikerélménye, s ekkor villámszerűen jutott eszembe az egyik trabantos barátom, Péter tanácsa: csapjak egy kalapáccsal az önindítóra, attól majd „bekap”. A mérnök eleinte alpári módszernek tekintette, de végül elővettük a kalapácsot, s csodák-csodájára a megpofozott motor vígan pöfögött.
A bepakolás külön terv szerint történt, minden ki volt centizve, hiszen hatalmas mennyiségű élelmiszert, konzerveket is vittünk, amiket a parkolókban melegítettünk meg spirituszkockán.
Az olasz sztrádákon megbámulták a járgányt, amivel maximum 90-es tempóval repítettünk. Egy kisvárosban egy bolgár Wartburg ránk dudált, s a sofőr kedvesen integetett, hiszen egy szocialista cipőben jártunk. Benzinkútnál is figyelmet keltettünk, mivel, miután tankoltam, egy flakonból az olajat is betöltöttem a kétütemű motorba. Egyszer a benzinkutas csóválta a fejét, áthívta kollégáját, s együtt tanulmányozták a kaszni öklömnyi hajtóművét.
Azért voltak kudarcélményeink is. Provence-ban az egyik lejtőn nem tudtunk felmenni, a motor csak sikítozott, s a kuplung is kezdett leégni, így csendesen visszaereszkedtünk, amitől a fék lett büdös.
Mintegy háromezer kilométert tettünk meg a Trabantunkkal, s csak a visszaúton voltak gondjaink: a hengerfej tömítése lazulhatott meg, amit a motor erőlködésén tapasztaltunk. Sebaj, lassabban töfögtünk, s a lejtőkön nagyobb lendületet vettünk. Most, mikor e sorokat írom, vidáman dúdolom az Exotic zenekar 1990-es slágerét: „Trabanton szállni élvezet!”
Ui. Most olvasom, hogy hatvan évvel ezelőtt indult el a Trabant 601 gyártása.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!