Bodurian Ágota: tudnunk kell, honnan jöttünk és merre tartunk

A hölgyválasz eredetileg olyan táncot jelentett, amikor a nők kérik fel táncra a férfiakat. Képletes értelemben ugyan, de ennek ad helyet a Hargita Népe sorozata. Hölgyválasz rovatunkban vezető tisztséget betöltő Hargita megyei nők mondják el, hogyan látják a világot és a benne betöltött szerepüket.

Miklós Dalma
Becsült olvasási idő: 7 perc
Bodurian Ágota: tudnunk kell, honnan jöttünk és merre tartunk
Fotó: Bodurian Ágota archívuma

Bodurian Ágota a Magyar–Örmény Kulturális Egyesület újonnan megválasztott elnöke. Élete elsősorban a zene köré szerveződik, de a család és a származástudat szintén jelentős mértékben meghatározza munkáját. Elnökként a közösségfejlesztés és a tudásátadás a legfontosabb stratégiai irány.

– Hogyan lett a székelyudvarhelyi Magyar-Örmény Kulturális Egyesület elnöke?

– Számos dolog iránt érdeklődtem, és érdeklődök most is, de végül mindig a zenéhez kanyarodok vissza. Szerepet vállaltam a Székelyföldi Filharmóniában, tanítok, muzsikálok, nemrég egy Waldorf-tanári főiskolát is elvégeztem. Jelenleg a doktori tanulmányaimat végzem, az erdélyi örménység zenei életét kutatva. Az egyesületnek a létrejötte óta tagja vagyok. Kezdettől fogva segítettem a rendezvények szervezésében, cikkeket írtam az erdélyi örmény lapokba, több örmény témájú könyv kiadásánál voltam társszerző, olvasószerkesztő. A gyerekeim születésekor visszavonultam, hiszen az egyesület nélkül is szerteágazó volt a tevékenységem. Most, hogy a gyerekek már nagyobbak, felmerült a közösségen belül, hogy az egyesületnek megújulásra van szüksége. Az előző vezetőség, illetve a tagok kérésére elvállaltam, hogy átveszem az egyesület irányítását. A vezetőségváltás konszenzus alapján történt. Azóta már volt két nagyobb rendezvényünk, ahol majdnem a teljes tagság jelen volt.

– Az örmény származásnak mindig fontos szerepe volt az életében?

– Igen, az örmény származás mindig nagyon fontos volt számomra. Elsősorban azért, mert a legtöbb erdélyi örmény családhoz képest, a mi családunk örmény gyökerei sokkal frissebbek, élőbbek, hiszen dédnagyapám ízig-vérig örmény volt. 1915-ben menekült Törökország egy örmények lakta településéről, szüleit, testvéreit hátrahagyva, mert a család úgy döntött, legalább neki meg kell menekülnie a török népirtás elől. A történet sok kérdést vet fel bennem, sokszor fájdalommal gondolok erre a kötelékre. Nagyapám és édesapám ugyan nem hivalkodó, de következetes módon megőrizték, amit a gyökerekből őrizni lehetett a kommunizmus idején, és szeretettel átadták nekünk. Nagyon hálás vagyok nekik, mert érdekelt és vonzott az örmények világa. Gyökereink ismerete nélkül nem kapcsolódunk sehová, kapcsolódás nélkül pedig létezni sem könnyű. Az egyik legfontosabb tudni azt, hogy honnan jöttünk, hová tartozunk, s merre tartunk tovább. Származástudat nélkül vezetni egy ilyen jellegű egyesületet szinte már okafogyott lenne.

– Milyen vezetői készségekre van szüksége női elnökként?

– Felsorolok néhányat, a teljesség igénye nélkül, és nem fontossági sorrendben. Ilyen a türelem, az empátia, a határozottság, a nyitottság az új elképzelésekre, a rugalmasság, a lelki egyensúly is nagyon fontos, de szervezői készségre is szükség van. Egyelőre nem szembesültem olyan feladatkörrel, ami nehézséget okozott volna, de természetesen előfordulhat majd a jövőben…

– Mikor kell egy nőnek keménynek és határozottnak lenni, ha egy kulturális egyesület élén áll?

– Nőként hajlunk a túlzott kompromisszumkészségre, de az is előfordul, hogy a végletekig hajszoljuk valamelyik vezetői készségünket az imént említettek közül. Az egyesületnél a szervezéstől kezdve a tagok közti esetleges nézeteltérésekig számos olyan szituáció adódhat, amikor a túlzások problémát eredményeznek. Szerintem nem a keménykezű, hanem a kiegyensúlyozott, az őszinte és a következetes női vezetők állják meg a helyüket.

– Milyen fő irány szellemében vezeti az egyesületet? Milyen pluszértéket visz a működésébe?

– Korábban említettem, hogy nagyon fontosnak találom a származási gyökerek megismerését. Az egyesületnél hangsúlyt szeretnék fektetni a kulturális jellegű rendezvényekre, különböző előadásokra, könyvbemutatókra, melyek mind az örmény származás megértését támogatják. Egy másik fontos lépés nyitni egy irodát. Terveim szerint egy könyvtárat is létrehozunk. Óriási örmény tematikájú könyvgyűjteményem van, valamint Szálassy Feri bácsitól, az egyesület első elnökétől is örököltünk könyveket. A könyvtárba bárki betérhet, könyveket kölcsönözhet, informálódhat. Havonta egy alkalommal örmény misére kerül sor Udvarhelyen és a többi kisebb örmény közösségben is, Szakács Endre örménykatolikus plébános celebrálásában, ami szintén a hova- és az összetartozás érzését hivatott erősíteni. Nem vagyok egyedül a rengeteg tennivalóval, hisz édesapám, Minier Ottó, az egyesület előző elnöke, valamint Szász Tibor lelkész és Kalamár György színművész, az egyesület választott alelnökei mindenben mellettem állnak. 

– Klasszikus kérdés, de milyen a munka és a család közti egyensúly? Előfordul, hogy marad egy kis munka, amit esténként vagy hétvégén pótol be a családnak szánt időben?

– Folyamatosan e két tényező között kell vitorlázni. Nagyon szeretem a családomat, és ragaszkodom a gyermekeimmel töltött minőségi időhöz, de minél több helyen dolgozom és tanulok, annál nagyobb problémát jelent az időbeosztás. Régen gyakran vittem haza a munkát, egy ideje azonban megpróbálom úgy beosztani a tennivalókat, hogy csak akkor dolgozzak otthon, ha a férjemnek munkája, a gyerekeknek pedig más elfoglaltsága van.

– A Palló Imre Művészeti Líceum tanáraként is tevékenykedik. Mit szeret leginkább ebben a munkakörben?

– Engem erre a pályára készítettek, mondhatni zenész szakmára voltam predesztinálva. Pedagógusnak egyáltalán nem készültem, de néhány fellépő egészségügyi probléma miatt az előadó-művészet helyett pedagógusként képeztem tovább magam. Semmi nem történik véletlenül. Biztos, hogy az iskolában és az egyesületnél is ilyen formában van rám szükség, így tudom teljesíteni a feladatokat. 

– Szüntelenül építi, illetve szolgálja a közösséget. Az Udvarhelyi Waldorf Iskolánál ugyancsak aktívan tevékenykedik…

– A Waldorfnál mint szülő és leendő pedagógus vagyok jelen. Ebben a tanévben tanítok is. Többször nyilatkoztam, hogy az elmúlt években számos negatív tapasztalatom volt a társadalom tágabb és szűkebb rétegeivel egyaránt. Barátságok szakadtak meg, nem várt támadások értek, elveszítettem a világba és az emberekbe vetett bizalmamat. A Waldorf-közösségnek sikerült ezt az érzést felülírnia. Hálás vagyok a közösségnek, hogy együtt dolgozhatunk, vállvetve alkothatunk egy közös célért. Mindenki a tudása legjavát nyújtja, de jóakarattal, nem hivalkodva, és nem egóból. Jó érzés az iskola részének lenni, de az egyesületi elnökség tekintetében ez nem jelent konkrét előnyöket. Inkább segít abban, hogy változatos tevékenységi területen alkalmazzam a képességeimet.

–  Melyek a női vezetők kihívásai ma, és melyek lehetnek a közeljövőben?

– Ha az ember lánya karrierorientált, talán egyszerűbb az élete. De amikor nemcsak entellektüelként, hanem mellette családanyaként és feleségként is helyt szeretne állni, akkor már egyre bonyolultabb a dolog. Ez egy olyan állapot, ami egyfajta szolid tudathasadáshoz vezet.
 

Hirdetés

Kövessen a Facebookon!