1875. május 27-én, délelőtt 11 órakor keletkezett a világ legnagyobb heliotermikus tava, a Medve-tó. Keletkezésének idejét percnyi pontossággal ismerjük, ami a természetes tavak esetében világviszonylatban is ritkaságnak számít. A tóban rejlő lehetőségekre először Sófalvi Illyés Lajos földbirtokos figyelt fel, aki 1900-ban hivatalosan megalapította Felső-Szovátát. Ennek okán a Medve-tavat először Illyés-tónak nevezték. Az 1902-es fürdőkalauz már „Illyés-féle Medve-tavat” említ, csak később, 1910 után hívták Medve-tónak, egy kiterített medvebőrre hasonlító alakja miatt. Az úgynevezett helioterm tavakban keletkező üvegházhatás miatt a tavak közepes mélységeiben a hőmérséklet sokkal magasabb, mint a tófenéken és a felszínen. Ez a különleges jelenség csak sósvizű tavakban jön létre. Szováta területén a Medve-tóval együtt hat heliotermikus sós- és két édesvizű tó található. A sóstavak a Medve-, a Fekete-, a Mogyorósi-, a Rigó-, a Vörös- és a Zöld-tó, a két édesvizű pedig a Piroska-, valamnint az Édes-tó. Hőmérsékletük a mélység függvényében igen eltérő. A heliotermikus Medve-tó a világon egyedülálló természeti képződmény.