Vasárnap a Székelyudvarhely Belvárosi Református Egyházközség nemrég felújított templomában, a fél 11-kor kezdődő istentiszteletet követően került sor az Imaidő (Multiradix Kiadó, Kolozsvár, 2021) című kötet bemutatójára. Lőrincz József nyugalmazott magyartanár, író, költő, néprajzkutató egyáltalán nem tétlenkedett az elmúlt két esztendőben. Bevallja, számára a koronavírus-járvány arra volt, azt szolgálta, hogy elővegye régóta dédelgetett terveit. Így születhetett meg a Székelypetki lakodalom (Top Invest Kiadó, Székelyudvarhely, 2021) című néprajzi kötete, olyan gyűjtések alapján, amelyekhez még a hetvenes-nyolcvanas években látott hozzá; Sodródásban című verskötete (Top Invest Kiadó, Székelyudvarhely, 2021) már válogatás az újabb keletű költeményekből, az Imaidő pedig egyfajta adósság lerovása. [caption id="attachment_138637" align="aligncenter" width="239"] Az Imaidő címoldala[/caption] Így vall a hitről: „Aki hisz az Úrban, az nem fél./ Azért akarják ellopni tőlünk Istent,/ de hét lakat óvja Őt lelkemben itt bent:/ bántani nevét sem engedem én/ (…) Érzem, hogy ima által velem vagy, és betölt/ Szent lényeged, véghetetlen erőd.” [caption id="attachment_138642" align="aligncenter" width="405"] Feleségével, Lőrincz Ilonával - régi zsoltár dallamára szólal meg a vers[/caption] A hittel, a hit megvallásával úgy volt abban az időben, amikor még pedagógusként és kultúraszervezőként működött vidéki állomáshelyein, hogy sem önmagát, sem tanítványait nem engedte eltávolodni a templomtól, az egyháztól és a ragaszkodás megvallásától. Az Istent-félő ősök élet- és hitpéldája lebegett előtte, és tisztában volt azzal, hogy a hagymázas materializmus mulandó, azokkal együtt, akik hirdetik, akik az ideológiáját sugallják. Mindvégig imádkozott. Régi és saját versek által. Most, amikor a bezártságban annyi minden elértéktelenedik és szétmállik másfajta erők által vezérelt anyagias világunkban, amikor nem csak a vírusos kór, hanem annak számos járuléka pusztít kívül és belül egyaránt, kényszerűségben ugyan, de önkéntelenül tért vissza Lőrincz József a „saját imához”. [caption id="attachment_138639" align="alignnone" width="2560"] "Beutazom a mindenséget/ Krisztusommal beszélgetve/ Egy fénynyalábon"[/caption] „A magyar lélek egészen összenőtt a rímes, verses formával, az imaversek alkalmasaknak tűnnek arra, hogy segítségünkkel fölemelkedjünk Istenünkhöz” – írja a kötet hátlapján munkáiról. Ily módon mi sem volt természetesebb annál, hogy kilépjen az emberek közé, és betérve a szent hajlékba, az Úr asztala közeléből szólítsa meg az imádkozni vágyó olvasót. Így a könyv, és az ima is célba juthat a karácsonyt váró készületben, meg a mindenkori imaidőben. A tiszta hangra, a meggyőződés kimondására, a ragaszkodás megvallására ma nagyobb szükség van, mint volt valaha. Hiszen: „Védnek égi és földi angyalok:/ Csak csodálkozom. És vagyok.” A szerző felvételei

Simó Márton