Az erdélyi magyar politikai szervezetek közül kettő egyesített erővel vág neki a közelgő parlamenti választásoknak. Célkitűzéseik között egyebek mellett új alkotmány és új etnikumközi szerződés szerepel, a központosított kormányhatalom súlyát kiegyensúlyozandó pedig a prefektusi intézmény – több fórumon is felvetődött – megszüntetését kívánják elérni. Néhány héttel a parlamenti választások előtt arra voltunk kíváncsiak, hogy Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul szerint Magyarország hogyan segítheti törekvéseiben az erdélyi magyar képviseletet. [caption id="attachment_39617" align="alignnone" width="615"] Fotó: László Róbert[/caption] – Sajátos helyzetben vagyunk itt Székelyföldön: a zászlónkat a saját államunk üldözi, de Budapesten ott lobog a parlament épületén. Véleménye szerint ilyen körülmények között mire lehetne alapozni egy új etnikumközi szerződést? – Mindenképpen az a kiindulópont, hogy mindkét ország tagja az Európai Uniónak. Ez közös jogalapot jelent, tehát feltételezi, hogy az alapvető emberi jogokról azonos irányelvek mentén foglaljunk állást. Ezek az alapvető emberi jogok tartalmazzák a szabad anyanyelvhasználat és a szabad szimbólumhasználat jogát is. Ezen jogokat korábban, az 1918-as román nemzetgyűlés alkalmával a románság is megígérte, garantálta a kisebbségeknek. A politika számára ezek eszközök, viszont ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nem kérhetünk számon mindent a közéleti szereplőkön! Az anyanyelvhasználatért nemcsak a politikus tehet, hanem a vállalkozói és a civil szféra is. Éppen ezért, amikor a képviselőket, szenátorokat kérdőre vonjuk, azt is vizsgáljuk meg, hogy mi személyesen mit teszünk anyanyelvünk használata, védelme érdekében. Ha Csíkszeredában a magyar bolttulajdonos üzletében csak románul olvashatjuk a termékleírást, vagy esetleg a kiszolgálás is csak román nyelven történik, akkor ez is felelősségünk része. Ilyen esetekben szóvá kell tennünk a magyar felirat hiányát. Úgy gondolom, hogy az etnikumközi együttműködés egyik pillére az uniós előírások és a belső jogszabályok betartása, a másik pillér pedig az egyéni felelősségvállalás, egymás kölcsönös tisztelete. – A romániai magyar szervezetek az eddigieknél hangsúlyosabban Erdély-központú politizálást folytatnak a kampányban. Lehetnek ennek bukaresti hátulütői? – Magyar szervezetként az érdekképviseletünk részéről Bukarestben is magától értetődő, hogy erdélyi szemszögből politizáljon. Természetes dolog az, hogy az általános romániai ügyek mellett elsősorban a magyar ügyeket képviseli. Ennek persze vannak hátulütői, de a szövetség politikusai már eddig is megtapasztalták azt, arra már felkészültek. – Magyarországon a prefektus intézménye nem létezik, ezért adja magát a kérdés: meríthet-e ihletet, érveket a szövetség a magyarországi példából? – Ezt minden ország a saját jogalkotási rendszeréhez igazítja, más országoknak nem lehet beleszólásuk. Az Európai Unió tagállamai között is hatalmas eltérések vannak abban a tekintetben, hogy a kormány milyen formában jelenik meg a különböző közigazgatási egységek szintjén. Magyarországon a prefektusi intézményt valóban nem alkalmazzuk. Ugyanakkor, amennyiben egy politikai alakulat célkitűzésként fogalmazta meg, természetesen ihletet meríthet, érveket gyűjthet a magyarországi tapasztalatokból. – A gyulafehérvári évforduló jó alkalom lehet arra, hogy minden eddiginél hangosabban követeljük Székelyföld autonómiáját? – Úgy gondolom, hogy ezt folyamatosan követelni kell, az autonómiatörekvéseknek nem szabad alkalomfüggőnek lenniük. Persze vannak olyan pillanatok, amikor az alkalom felkínálja magát, de előrelépés csak akkor történhet, ha az autonómia ügyét bölcsen, átgondoltan és következetesen képviselik. – A következő parlamenti ciklus derekán ünneplik a román egyesülés 100 éves évfordulóját, majd a ciklus végéhez közeledve a trianoni centenáriumra emlékezünk. Melyek azok az eszközök, amelyekkel Magyarország segíteni tud bennünket ebben az elkövetkező, nehéz időszakban? – Magyarország minden olyan eszközzel segíteni fogja a határon túli magyarságot, amely az európai és nemzetközi szerződések értelmében rendelkezésére áll. Legyen szó gazdaságról, kultúráról, oktatásról vagy sportról, Magyarország minden téren támogatja az erdélyi magyarságot. Gondolhatunk itt a gazdaság, a kereskedelem és a turizmus elősegítésére, a kulturális rendezvények támogatására, a családoknak juttatott oktatási-nevelési támogatásra, a Sapientia tudományegyetem támogatására – és még sorolhatnánk. Végül, de nem utolsósorban kiemelném a magyar állam segítségével létrehozott székelyföldi foci-, illetve hokiakadémiát, annál is inkább, hiszen jól tudjuk: Csíkban a hoki jóval több mint sport. Összegzésként tehát elmondható, hogy a határokon átnyúló kapcsolatoknak kiemelt szerepet tulajdonít a magyar kormány, mert fontos, hogy érezzük egymás közelségét. Ahogyan eddig, Magyarország ezután is minden eszközzel segíteni fog a külhoni magyar közösségnek jogos követelései megvalósításában. A sikerekhez az is kell, hogy az erdélyi magyarságnak erős érdekképviselete legyen a román parlamentben. Ezért minden romániai magyar felelőssége, hogy vegyen részt a decemberi parlamenti választásokon és szavazzon saját jelöltjeire. Kovács Hont Imre