borús égbolt
Volt egyszer egy…
…szerzői szerepjátszás. Ennek lényege: kezdetben az író bevallja, hogy a szóban forgó írás nem az ő alkotása, hanem találta padláson, pincében, máshol. Én is így jártam. De tényleg! Időtől megsárgult lapok stb. Hosszú ideig kínlódtam az aláírás kibetűzésével, míg kedves újságíró barátom (S. I.) megmagyarázhatatlan intuícióval rögtön kiolvasta: Régimarika. Így hát közzéteszem Régimarika írásait, remélve, hogy felfedez bennünket egy szappanopera-író.
Régimarika: Negyedik
Sáskajárás pusztította a réteket, napokba telt, míg mind eltakarodtak Afrika felé. Fekete zápor hullt a földre. A sűrűn koppanó eső jótékonyan lemosta a verekedés utáni vértócsákat Fedőnevű fehér arcáról. Halvány, szenvedő, erősen férfias, de most gondterhelt homlokát megvilágította egy villám fénye. Ettől teljesen magához tért és még jobban megszépült. Első mozdulata, ahogyan kabátgombjához kapott, őt magát is megrémítette: ha figyelik, most gyanút fognak. Szerencsére nem nézte őt senki, mert mind szanaszét hevertek vérbe fagyva.
Fedőnevű óvatosan felült, majd egy hatalmas ugrással az ajtónál termett. Itt kellett találkoznia a szép Bettyvel. Az ódon, omladozó, folyondárral zöldített torony, amelyen napközben szelíd galambok turbékoltak, sötéten meredt az égre és közömbösen tűrte, hogy fekete zápor csapdossa, s a villámok összevissza közlekedjenek benne minden forgalmi akadály és figyelmeztető tábla nélkül. Fedőnevű a gyötrelemre gondolt, amit a szép Bettynek ki kell állnia, ha meglátja őt ilyen állapotban, ezért a tenyerébe köpött és nyálával gondosan lesimította esőtől áztatott haját, majd feltűrte kabátjának gallérját. Remegő hangot hallott a torony belsejéből: – Felismerem, ismerem Önt, tudtam, hogy eljön. Tizenkét éves korom óta várom, hogy megjelenjen előttem és azalatt annak rendje-módja szerint elárultam Önt és a szerelmünket.
Fedőnevűnek már nem volt ideje válaszolni, mert valaki rohanvást közeledett a sötétben, s kivárva az új villám fényét, célzott és lőtt. Fedőnevű elterült a sárban éppen az ajtó előtti lábtörlőn, de hamar magához tért, mert a kilőtt orv golyó nem sebesítette meg, hanem gellert kapott az előbb csavargatott kabátgombon, visszapattant és helyben megölte támadóját, akinek gonosz szívébe fúródott.
Amikor a szép Betty föléje hajolt, hogy hangos sikoltással elsirassa halott kedvesét, tehát a szép Betty nagyon szép maradt akkor is, mert a szemfestéke és a rúzsa is vízálló volt és a legjobb kozmetikai márkák egyike, hasonlóan a szőke hajfestékhez, amely a záporban még csillogóbbá tette fürtjeit. Nem tudott azonban sokáig zokogni, mert Fedőnevű magához húzta, és a lány sikoltását-zokogását stb. egy hosszú, szenvedélyes csókba fullasztva így szólt: – Mindent tudok rólad. Bízz bennem!
Néhány perc múlva megérkezett a rendőrség, a titkosszolgálat emberei, valamint a kémelhárítók egy kis, de speciális alakulata. Ekkor Fedőnevű valamennyinek megmutatta saját titkosrendőri igazolványát. A szép Betty mosolyogva figyelte, majd levette fejéről a szőke parókát, mely azért csillogott az előbb olyan ellenállhatatlanul, mert műanyagból volt festékestől, hajastól, mindenestől, és megmutatta saját magánnyomozói engedélyét.
Fedőnevű akkor egyetlen boldog, erőteljes mozdulattal leszakította kabátjáról a gombot – a kabát különben is egy félreértés nyomán került hozzá azelőtt való nap a ruhatárban, csakhogy ő hamar rájött a gomb fontosságára, mert kirítt piros színével a többi fekete gomb közül. A gombot haladéktalanul átadta a rendőrségnek, titkosszolgálatnak, speciális alakulatnak, egyáltalán mindenkinek, aki ott volt. Azok azonnal kettéválasztották a gombot és mindenki örömére megtalálták benne azt, amit annyira kerestek.
Régimarika megjegyzése a lap alján: Írásomat elküldtem a kabelek.teve.irok kukac stb. címre. Hamar válaszoltak: „kedves ur holgy! on dill-et-ans vagy stilusp-arodiat ir nep-enek?” Erre nem tudtam mit mondani. Elsáncoltam magam, és ontom az ötleteket írói világomban.
(folyt. köv)
Kozma Mária
.jpg)
