Január 6-a epifánia ünnepe. Pontos latin megnevezése: Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése. Az egyik legősibb keresztyén ünnep, amelyen Isten dicsőségének megjelenéséért adunk hálát, hiszen „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta”. Jézus Krisztus megjelenésének, életének három fő/jelképes eseményére emlékezünk, hiszen Ő általa adatott a lehetőség Isten, és az ő végtelen szeretetének, dicsőségének megismerésére, annak a mindennapi életünkben való megtapasztalására, megélésére. A három esemény: a napkeleti bölcsek látogatása – elsőkként nyilvánították ki hódolatukat a Fiú előtt; Jézus megkeresztelése a Jordánban – Isten ismételten kijelenti ígéretének beteljesülését: „íme, az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”; Jézus első csodája a kánaáni menyegzőn – Jézus elindul küldetésének beteljesítési útján. A történelem folyamán megváltoztak az ünnepi hagyományok, szokások a különböző keresztény közösségekben. Ezek közül később keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos, nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatása került előtérbe, háttéri hely maradva a kánaáni menyegző csodatételének. Említésre méltó a mindezektől eltérő élő szokáspéldák: Írországban ez a nap „A Kis Karácsony” avagy „A Női Karácsony” az egyik legkedveltebb nap az ír nők körében. Egyes helyeken ugyanis tartják még a szokást, miszerint ekkor a férfiak végzik el az összes háztartási munkát, míg a nők elmennek otthonról barátnőikkel ünnepelni. A gyermekek általában valamilyen saját készítésű ajándékkal kedveskednek édesanyjuknak, nagymamáiknak; Olaszországban az ünnep éjjelén Befana, az ajándékozó boszorkány meglátogatja a gyermekeket. A jóknak csokoládét és cukorkát hagy hátra, míg a huncutok szenet, hagymát és fokhagymát kapnak. A kicsik sokszor próbálják befolyásolni a seprűn érkező Befana döntését naranccsal, mandarinnal és egy pohár borral. Ez reggelre, mire felébrednek, csodálatos módon eltűnik. A németek a három napkeleti bölcsről emlékeznek meg. A gyerekek hármas csoportokban látogatják a házakat, ahol népdalokat énekelnek és aprópénzt, illetve édességeket gyűjtenek. Lengyelországban igazi nagy felvonulást tartanak a Három Királyok tiszteletére, a reneszánsz ruhás ünneplők édességet osztogatnak a nézőknek. A templomokba kis dobozokat visznek, melyekbe krétát, gyűrűt, füstölőt és borostyánt helyeznek, szimbolizálva ezzel a napkeleti bölcsek ajándékait Jézusnak. Keletieknek számítható orosz, bolgár, román ajkúak vízkereszt ünnepe reggelén egy fából készült keresztet dobnak a fagyos folyóba vagy tóba, a férfiak feladata pedig azt onnan kihozni. A jéghideg vízben versenyeznek elsőnek elérni a keresztet, mert aki elsőnek éri el, azt siker és jólét fogja övezni az új esztendőben. Nem marad el a vízben a hagyományos „néptánc” sem, hiszen úgy tartják, hogy a víz, ahová a keresztet dobták, szenteltté válik, s ezért sokan akarnak megmártózni benne. A magyarlakta vidékeken, kelet és nyugat ötvözeteként honosult meg ez az ünnep. Maga az ünnep megnevezése /vízkereszt/ a vízszentelésre emlékeztet, azzal társul. Ugyanakkor a papok ebben az időszakban szenteltvízzel áldják meg a lakhelyeket, de a három királyra való utalás felirata kerül a megszentelt ház ajtajára: GMB (Németországban a CMB felírat, a latin Christus mansionem benedicat kifejezésre utal, azaz Krisztus áldja ezt a házat). Számunkra a karácsonyi ünnepkör a karácsonyfabontással végződik január 6-án. A vízkereszt elhozza a farsangi időszak kezdetét, amely hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tart. Kívánom minden Kedves Olvasónak, hogy ebben az időszakban is tapasztalják meg Isten dicsőségét a mindennapokban. Tamás János, evangélikus lelkipásztor