Mezei Jánost két alkalommal választották meg Gyergyószentmiklós polgármesterévé. Mint mondja, az azt megelőző időszakban is fontos volt számára a Gyilkos-tó és környéke. – Polgármesterként megláttam a tó környékében, hogy Gyer­gyó­szent­mik­lós egyik legjelentősebb anyagi forrása lehet turizmus szempontjából. A helyszínre érve azt tapasztaltam, hogy a területeinkből hatszáz hektár eltűnt. Erről úgy szereztem tudomást, hogy a helyi bódéárusoknak elmondtam, tisztaságot szeretnék, és azt, hogy minőségi helyi termékeket áruljanak. Ekkor mondták, hogy nem hozzám tartoznak. Értetlenül álltam a dolog előtt. Kiderült, ők máshová adóznak, mert korábban, polgármesterségemet megelőzően hatszáz hektárt a másik megyéhez csatoltak. Ekkor 2008-at írtunk, számon kértem a dolgot, megtudtam, az elcsatolás 1998-ban történt, amire rögtön jogi szaktanácsadást kértem. Később Hargita Megye Tanácsa is beszállt az ügybe, amit alapfokon megnyertünk, de fellebbvitelen elveszítettük – számolt be Mezei.

Sorozatos akadályok

Később elkezdte az ivóvíz- és szennyvízhálózat terveinek előkészítését, amire kivitelező céget is találtak, hozzá is láttak a munkához. – Végül a cég nem fejezte be a munkálatokat, különböző ürügyekre hivatkozott, elakadt a munka. Tervek, kivitelező és pénz is volt, a csöveket lefektették, viszont a vízház és a derítőállomás nem készült el. Gyilkostó településnek összesen 106 lakója van, viszont turisztikai szempontból elengedhetetlen lett volna a víz- és szennyvízrendszer megépítése – sorolta a problémákat. A volt polgármester kitért arra, hogy sorozatos akadályokba ütközött az illegalitás felszámolásakor. A Juh-patak mentén is ellenőrizte az ingatlanokat. Mindenképpen rendezni szerette volna az ottani viszonyokat. Ugyanakkor parkolóhelyek kialakítására alkalmas területeket is keresett. A Monturist Kft.-t is kérte, alakítsanak ki saját parkolókat. Ezt követően szembesült a Monturist és Viridis cégek szerződéseivel, szerette volna, ha ezekből a jövedelmekből, amit a tó termelt, a város részesülne. A Monturist annak ellenére is veszteséges volt, hogy csupán a bérlemények után szedett be pénzt, és a három alkalmazott – akkoriban annyian voltak – veszteséget generált. Amikor tüzetesen átnézte a dokumentumokat, rájött, hogy öt évig nem fizetett adót a hivatalnak. A hivatal ilyen helyzetben automatikusan el kell indítsa a cég felszámolását, de a cég ügyvezetője továbbra is funkcióban maradt. – Polgármesterként a képviselő-testülettől felhatalmazást kaptam az adminisztrátor leváltására. Az V. kerülettel közösen megállapodtunk, hogy korlátozzuk az adminisztrátor hatáskörét, amíg nem tisztázódik az ügy, de az adminisztrátor ezt a korlátozott hatáskört tudomásul sem vette – mondta a volt elöljáró.

Zonális rendezési terv

A következő elképzelés a zonális területrendezési terv elkészítése volt, amelyben 50 méteres tilalmi zónát hoztak létre a tó közvetlen szomszédságában, hogy megakadályozzák az építkezéseket – és ezt szigorúan be is tartatta. – Féltettem a tó környékét, nem szerettem volna, hogy bárki is szennyezze. Másrészt a látképet se zavarjuk építményekkel. A zonális tervezési rendben az árusok helyét és a minőségi szolgáltatás biztosítását kiemelten kezeltem. Gyakorlatilag nagyobb térben, nem összezsúfolva, mégis a területet két székely kapu között szerettem volna megjelölni – vázolta az elképzelést. Hozzátette: fájlalta, hogy a tónál többnyire mindenki csak a hasznot látta, kivéve a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Parkot, holott épp a nemzeti park volt az, amely keresztülhúzta az akkori polgármester sípályaépítési tervét. – Lehetséges, építészmérnökként vagy akár polgármesterként sem feltétlenül láttam át a dolognak az ökoszisztémára gyakorolt hatását. Elsősorban az lebegett a szemeim előtt, hogy télen is virágzó turizmus működjön, ők tarajos gőtére hivatkozva leállították az építkezést. Valószínű volt benne valami, de mindenesetre én még nem találkoztam azzal az állattal. Hegyi Barnával, sőt a korábbi nemzeti park igazgatójával is jó viszonyt ápolunk. A szennyvíz-befolyások megszüntetésében is együttműködtünk, a Monturist is segített, csak sajnos bármit, amit az utóbbival történő együttműködés során leszögeztünk, nem valósult meg a későbbiekben – elevenítette fel mandátumának utolsó mozzanatait. Ugyanis ekkor indult büntetőeljárás ellene, és nem volt lehetősége folytatni a tervek kivitelezését. Elmondta, ha ez nem történt volna meg, végigvitte volna az ügyet, hiszen már konkrét előszerződéseket is kötött az ottani kereskedőkkel, hogy mindenki, aki ott van, a terv része legyen, a kereskedők vállalták, hogy a bódékat lebontják, hátrább építik és egységessé formálják. Arra is kötelezték magukat, hogy akkora területre fizetnek, amennyit használnak, és helyi, azaz székelyföldi termékeket árusítanak. – A Viridis Kft.-vel is voltak vitáink, ugyanis Pál Árpád korábbi polgármester az elvesztett választások után, az új polgármester beiktatásáig hátralevő napokban kötött húsz évre szerződést a csónakáztatást végző céggel. Ráadásul 1-2 éve ezt meg is hosszabbították, holott egyértelműen előnytelen a városra nézve. A pesszimistább előrejelzések alapján 70-80 év múlva teljesen eltűnik a tó, hogyha nem tesz senki semmit ez ellen. Mezei János beszámolt arról, hogy tervet készített és pályázatot is benyújtott a befolyó patakokon ülepítő gátak létrehozására, de a megvalósulás előtt eltávolították hivatalából – hangsúlyozta.

Ahogy a jelent látja

– Az első és legfontosabb: egy, a közösségi érdekeket képviselő polgármesterre lenne szükség. Megállapodások és egyezségek kellenek politikai szinten is, de igazából a minisztériumok és minden résztvevő bevonására szükség lenne. Az elkészült zonális tervben mindenki észrevétele, elképzelése szerepel. Mindenki szeretett volna többet, jobbat, de hogy működhessen, mindenki engedett egy keveset. Megértették, hogy ez egy járható út és a helyiek érdekeit szolgálja – összegezte az elmondottakat Mezei. Mint mondta, a tervek megvalósítása egy erőskezű polgármesterre vár. Hosszabb periódusról beszélhetünk, mert a 2010–2014-es időszakban sok szakembert bevontak. A helyszínen a hivatal turisztikai irodát is működtetett, mely napjainkra bezárt. Volt egy alkalmazott, aki ellenőrizte a kukát és összeszedte a szemetet a környékről. – Nagy pénz és érdekek voltak ott mindig is, ebbe nem is láttam bele, az önkormányzat számára akartam forrást teremteni. Közösen az almásmezei polgármesterrel és az országos útüggyel is egyeztettem, hogy a tó részét két sorompóval lezárjuk és parkolót hozzunk létre, amihez a területet a vaslábiaktól vásároltuk volna meg. Meg is egyeztünk, határozatok következtek volna mindkét oldalról. Végül ez is meghiúsult – mondta Mezei János. – Saját cégünk nem fizetett nekünk adót, ez megdöbbentett. A Monturist működhetett volna jobban is, csak a tulajdonosok egy része külföldön volt. Igazából megállapodtunk, hogyha kifizetjük azt a pénzt, amit addig befektettek, akkor visszaadják nekünk a tulajdonjogot. Erre is készültünk, több évre felosztva visszafizettük volna. Egyelőre nem a közösségi érdekek dominálnak, ez elszomorít, dühít, de az igazat megvallva, el is ment a kedvem az egésztől – zárta mondanivalóját Mezei János volt polgármester.

 

A sorozat korábbi cikkei: Érdekellentétektől iszapos Vissza a köznek Tiszta vizet kellene önteni a pohárba Mutyizás és cirkusz Nincs pártfegyelem Rendcsinálás címén ellehetetlenített vállalkozók A Gyilkos-tó esete a cenzúrával A nemzeti park szempontjai Hegyimentődíjat foglalnának bele a szállás árába Gyilkostó: szennyvíz és szemét Elöregedett erdők a nemzeti park területén A vízügy jónak tartja a tó vegyi és biológiai jellemzőit Jogos panaszok, kezdetleges állapotok Önkény és közöny A barátságos kapitalizmus A vállalkozókon verik el a port? Az elkallódó pályázat és vitatott szerződés