Az egyesült államokbeli Minnesotából érkezett – Texas és Háromszék érintésével – három Páll Lajos-festmény a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Képtárába. A művek kalandos életéről Veres Péter számol be. Páll Lajos: Őszi falurészlet, akvarell, 1974 Csűr fákkal, akvarell, é. n. A fazekas, olaj, vászon, 1974                                                      A reprodukciókat Róth András Lajos készítette Nemrég három Páll Lajos-festménnyel gazdagodott a Haáz Rezső Múzeum Képtárának anyaga. Az egy olaj és két akvarell képet tartalmazó adomány a korondi festő legtermékenyebb és legkarakteresebb időszakának – 1970-es évek – terméséből származnak. Hangulatuk, színösszetételük és kompozíciójuk az említett korszak hamisítatlan (hamisíthatatlan?) jelei, lenyomatai. Ez az adomány azért is fontos a képtár számára, mert az intézmény alapgyűjteménye nincs „elkényeztetve” Páll Lajos-alkotásokkal. Ennek egyik vélhető oka – az állandó pénzhiány mellett – a festő és az egykori városvezetők közötti konfliktus is lehetett. Páll Lajos 2002-ben egy kora nyári délelőtt bejött a képtárba, és arra kért, hogy mutassam meg neki az itt található festményeit. A raktárban a Március című, viszonylag sötét tónusú festményét sokáig nézte, majd bevallotta, hogy erre a festményére már nem emlékezett, viszont a kép látványa már megérte a látogatást. Elmondta, hogy tulajdonképpen azért jött, mert keresi a festményeit. Ugyanis az 1960-as, 70-es években – az évre már nem emlékezett pontosan – udvarhelyi pártkorifeusok elkértek tőle néhány festményt. Állítólag egy kiállításra és/vagy esetleg dekorációs célra, de azt ígérték, hogy vagy visszaviszik vagy megvásárolják. Az illetők nevére sem emlékezett már, vagy csak nem akarta mondani. Belefeledkezett a dologba. Évek múlva, amikor eszébe jutott az egykori kölcsönkérés, a festményeket keresni kezdte, de sem a kultúrházban (művelődési ház), sem a néptanácsnál (városháza) nem tudott senki semmit a képek hollétéről. Abban a reményben jött be a képtárba, hogy itt esetleg megtalálja, de sajnos nem. Talán ez a negatív élménnyel végződő eset is hozzájárult ahhoz, hogy Székelyudvarhely nem volt Páll Lajos szíve gyökere. Megkeresés, majd gyakori levélváltás előzte meg azt a folyamatot, melynek során a három Páll Lajos-festmény épen és teljes szépségében megérkezett a Haáz Rezső Múzeum Képtárába. Az adományozó Bales Györei Mária, a Minnesota állambeli Minneapolisból, aki Keszthelyről, 1956-ban emigrált az Amerikai Egyesült Államokba. Férjével, Kent R. Bales-szel, az amerikai irodalom professzorával, 1964-től szinte évente ellátogatott Magyarországra, az 1980-as évek elején pedig két alkalommal Erdélyben is jártak. Ekkor ismerkedtek meg Korondon Páll Lajossal, és mindkét alkalommal vásároltak tőle festményeket. Mária asszony emlékeiben elevenen élnek azoknak a pillanatoknak az izgalmai, amikor a képeket átvitték a határon. Férje magyarországi és erdélyi kutatásai során a magyar–amerikai irodalom kapcsolatait kutatta, mely tárgyban több műve is megjelent. Kent R. Bales 2012-ben bekövetkezett halála után, felesége Mária asszony nemrég úgy döntött, hogy felszámolja minneapolisi házukat és szeretett Páll Lajos-képeit olyan egyénnek vagy múzeumnak ajándékozza, aki, illetve ahol ismerik és értékelik a festőt és az általa ábrázolt vidéket. Ezt követően történt meg elektronikus postán keresztül a kapcsolatfelvétel a Haáz Rezső Múzeummal. A festmények 2019 második felében érkeztek meg a texasi Dallast, majd a Kovászna megyei Papolcot érintve Székelyudvarhelyre, most bekeretezve, beleltározva gazdagítják a Haáz Rezső Múzeum Képtárának anyagát. Köszönjük a közreműködők, szállítók munkáját! Bales Györei Máriának azon túl, hogy hálásak vagyunk az értékes adományért, köszönjük azt a sejtést, megérzést is, hogy Páll Lajos festményeinek itthon a helye. Érezte, hogy ott, idegen kontinensen, idegen országban, idegen kultúrában nagy eséllyel elkallódnak, ebek harmincadjára kerülnek, vagy megsemmisülnek az ilyen és ehhez hasonló, a Föld távoli, ismeretlen pontján készült művek, alkotások. Itthon lehetőségeink és legjobb tudásunk szerint igyekszünk tárolni, kezelni és átmenteni az utókornak ezeket az értékeket. Adott alkalmakkor pedig a nagyközönség számára is megtekinthetővé tesszük a Bales Györei Mária által adományozott Páll Lajos-festményeket.