Mag Ede, azaz a YouTube-on ismert nevén MedDelfin még gyerekkorában kezdte a videózást – YouTube-csatornáján kétezer-ötszáz követője van, ráadásul Instagramon influenszerként is tevékenykedik. Főállásban dizájnerként dolgozik, szabadidejét szívesen tölti vloggerkedéssel. A YouTubert kérdeztünk a legelső videókról, kihívásokról és a sikerről, amiért az internet világában keményen meg kell dolgozni. – Egyre elterjedtebb a megállapítás, miszerint a YouTuber-tevékenység, esetleg az influenszerkedés népszerű pénzkeresési lehetőség. Mennyire neveznéd önálló szakmának az online tartalomkészítést? – Teljesen helytálló a megállapítás, hiszen a YouTuber-tevékenység, a vloggerkedés, influenszerkedés mint önálló szakma megállja a helyét 2022-ben. Számos fiatal szerencsét próbál az irányzattal. Magyarországon, sőt Romániában is több személyt ismerek, aki gond nélkül meg tud ebből élni. A legtöbb ember abban a tévhitben él, hogy a videók alatti megtekintés alapján kapjuk a pénzt. Valójában nem a megtekintés számít, hanem a néző által idegesítőnek vélt reklámok mennyisége, amelyeket a videó előtt, alatt és végén láthatunk. A YouTube a Google leányvállalata, tehát a keretrendszere azt számolja meg, hogy az adott néző hány másodpercet töltött el a reklám megtekintésével, mielőtt továbbkattintott volna. Minél több a reklámmal töltött idő, annál több a pénz. Szerződés esetén hetven százalékot kapok én, harmincat pedig a partnercég. Egy YouTuber átlagosan, havi másfél millió megtekintéssel, kétszáz-háromszáz eurót kereshet havonta. – Mikor kezdtél YouTube-videókat gyártani? – 2011-ben. Hobbiként kezdődött, gyakorlatilag még gyerek voltam. Egyáltalán nem gondoltam bele abba, hogy 2022-re ilyen naggyá növi ki magát a tevékenység. Szerettem volna hangot adni a véleményemnek, s elérni azt, hogy minél többen felfigyeljenek rám. Magyarországon létezik egy elismert szervercsoport, amelynek a vezetőjével kezdtem a Minecraft játékkal kapcsolatos játékmenet-videókat készíteni. Már az is meglepetés volt, hogy elfogadta a videósorozatra való felkérésemet, hát még az, amikor észrevettem, hogy több tízezer ember özönlött a csatornámra! Az elején rengeteg negatív kritikát kaptam. Bár magam sem tudtam, hosszú távon mit szeretnék elérni a csatornámmal, sokan támadtak személyes sértésekkel, vagy az elégedetlenségüknek adtak hangot. Az évek alatt megtanultam reagálni a negatív kritikákra. – Milyen más témában készítesz még videókat? – A magánéletemet is beengedem néha – ha elutazom, akkor az egész kiruccanás folyamatát dokumentálom. Tudod, reggel felkelek, készülődöm, elindulok, utazom, majd azt is megmutatom, hogy mi történik azon a helyen, ahová eredetileg szerettem volna eljutni. – Miért vevők erre a nézők? – Ez nagyon jó kérdés. Alapvetően minden ember kíváncsi, s foglalkoztatja őket, hogy mások mivel töltik az idejüket. Ráadásul, ha olyan szép és jó programokat mutatsz be, mint a sztároknál szokás, akkor sok megtekintésed lesz. A közönségem összetétele is változó – a többségük laikus néző, de vannak olyanok is, akik szintén YouTuberként tevékenykednek. A célközönségem a fiatal generáció. A statisztikák szerint közel nyolcvan százalékban a 16–24 éves korosztály tekinti meg legtöbbször a videóimat. Furcsa jelenség az is, hogy a játékmenet-videókat megnézik, ahelyett, hogy ők is kipróbálnák a játékot. Ez olyan, mint a foci – a meccset többen megnézik, mint ahányan a gyakorlatban pályára lépnek. – Milyen kötelezettségei vannak egy influenszernek? – Legutóbb egy napszemüvegeket forgalmazó céggel dolgoztam együtt. Nem voltam szigorú keretek közé szorítva – a termék jól látható kellett legyen a posztban, nem használhattam sértő, tiszteletlen címkéket. Ez egyedi eset, de egy korábbi YouTube-szerződésben konkrétan szerepelt, hogy miről készíthetek tartalmat, s miről nem. Összesen öt-hat céggel dolgoztam már együtt; ezenkívül nagyon sok felkérést kapok, de vagy nem tudom kötni a cég termékeit a csatornám arculatához, vagy felmerül a hitelesség gyanúja. – Helyén tudod kezelni azt a felelősséget, miszerint a videóid hatással lehetnek a nézők véleményére, esetleg trendet teremtenek? – Az utóbbi pár évben kezdtem ezt a felelősséget a saját bőrömön megtapasztalni. A nézőim felé is azt közvetítem, hogy ennek tudatában vagyok, ezért olyan videókat készítek, amelyek tanítanak is. Nemrég készítettem egy videót az elégedetlenségről, azért, hogy felhívjam a figyelmet a jelenség negatív hatásaira. – Milyen eszközöket használsz a munkád során? – Egy Nikon D750 fényképezőgépet az Instagram-tartalmak, illetve a termékfotózások elkészítéséhez. Egy Canon Powershot G7X Mark II gépem is van, azt videózásra használom. Ezenkívül számítógépet használok Rode NT-USB Mini mikrofonnal, hangfallal s két képernyővel. A legnagyobb nehézséget a felszerelések beszerzése jelentette – kezdőként még nem volt saját bevételem, s megfelelő eszközök hiányában nagy fejtörést okozott fejlődni a videók területén. Az volt a legfájóbb pont, amikor gyerekként láttam az idősebb társaim lenyűgöző kameráit, mikrofonjait, de én nem engedhettem meg magamnak ugyanazokat. – Gyakorlatilag villogó piros felkiáltójelekkel hívják fel a szakemberek a figyelmet az internetfüggőségre a mai fiatal generáció körében. Egy YouTubert úgy tudnék elképzelni, mint aki az okoseszközeivel ébred, és azzal is fekszik. Mennyit használod általában a kütyüidet? – Csak amennyit mindenképpen szükséges. Egy videó vágásánál két-három órát töltök a számítógép előtt. Amikor élő közvetítéseket készítek, akkor magától értetődően az adás ideje alatt használom az eszközeimet, ami másfél-két órát jelent. Az internetfüggőség pedig létező dolog, több országban elismerték mint betegséget, vagy korlátozták a fiatalok online eltölthető idejét. – Ez magányos szakmának tűnik – gyakorlatilag mindent egyedül csinálsz. Felveszed, megvágod a videót, szerkeszted, reklámozod, a visszajelzésekre is reagálsz. Melyik munkafolyamatba tudnál bevonni segítséget? – Jelenleg a csatornám még nem tart azon a szinten, hogy külső segítséget igényeljen a munka. Nemzetközi szinten, a legnagyobb tartalomgyártók csak a kamera elé állnak, de külön ember felel a kamera beállításaiért, a videóvágásért s a szerkesztésért. Ahhoz, hogy ezt valaki főállásban űzze, elég komoly idegrendszerre és nagyon sok időre van szükség. Hasonló ahhoz, mint amikor egy hangszeren tanulunk játszani – az elején a legnehezebb, mert a mindennapi gyakorlás ellenére sincs előrelépés, aztán egyszer fordul a kocka, s kifizetődik a befektetett energia. A dizájnerállásom kötött munkaidőt igényel, tehát reggel nyolctól délután négyig nem tudok a videókkal foglalkozni, viszont amikor hazaérek, egy-két órát dolgozom a csatornám fejlődésén is. A munka nem mindig egyenlő a tartalomgyártással, néha csak eltervezem, hogy a következő periódusban mivel szeretnék foglalkozni. Élő közvetítésre és videóvágásra már gyakrabban jut időm. A népszerűségem a feliratkozóktól függ. Számos olyan csatorna van, amely régóta nem gyárt tartalmakat, a feliratkozói bázisa azonban stabil. – Melyik az a munkafolyamat, amit szívesen átruháznál valaki másra? – Az előkészületeket, mert nagyon unalmas a videók előtt felszerelni a zöld hátteret vagy a lámpákat. Az utómunkálatokat szeretem elvégezni, viszont az nagyon időigényes. Talán ezért kedvelem jobban az élő közvetítéseket – a felszerelés előkészítése után, vágás nélkül, a videó azonnal elkészült termékként töltődik vissza a csatornára. – Álomszakma is lehetne, hisz nincs főnököd, kötetlen a munkaidőd, és hozzád közel álló témákat dolgozol fel. Milyen hátrányai vannak a nagy szabadságnak? – Ha mindig naprakészen szeretnéd tartani a csatornádat, depresszióba esel. Ezen a ponton már függőségről beszélhetünk. Egy idő után elviselhetetlen, hogy minden pillanatban sürget a belső kényszer, hogy közzétegyél egy videót. Ekkor már hiányzik a tevékenység iránt érzett szeretet vagy odaadás – kellemetlen megszokássá válik, mint egy rossz párkapcsolat. – Udvarhely sok tekintetben egy kisváros. Mennyire nehéz innen kitörni, ismertté válni? – A YouTuber-szakma attól függetlenül nehéz, hogy nagy- vagy kisvárosban látsz neki. Biztos vagyok abban, hogy az első pár lépés Kolozsváron vagy Bukarestben is éppolyan nehéz, mint Udvarhelyen. A kezdeti akadályok attól is függenek, hogy a videós milyen tartalmat képvisel. Sosem követtem a Magyarországon felkapott vonalat, igyekeztem megmaradni az egyedi sémáknál. Viszont ha veszel egy jól bevált mintát, akkor a népszerűséget el lehet érni Udvarhelyről is, a legrövidebb időn belül. Ne feledjük a nyelvi korlátozást se – fontos az elején eldönteni, hogy csak magyar közönséghez szólsz, vagy angol, esetleg román nyelven is kifejezed magad. Napjainkban mondhatni minden második fiatal szeretné kipróbálni a vloggerkedést – nem tudom, őket mennyire nevezhetem a riválisaimnak. Udvarhelyen talán kevés olyan YouTuber akad, aki túllépett már a kezdők szintjén. – Mit üzennél azoknak, akik most kezdenek elmélyülni a YouTube-videók rejtelmeiben? – Szedjék rendbe az idegeiket, és adjanak bele mindent – megéri, mert a végén álomszakma is lehet belőle. Nekem is voltak hullámvölgyeim, de sosem tudok elszakadni a videózástól. Kifizetődő kitartónak maradni és addig gyakorolni, ameddig élvezetet okoz. – Melyik volt a legjobb élmény, amiben részed volt eddig? – Mindent, amit az életben elértem, azt a csatornámnak köszönhetem. A dizájnerállásom is annak köszönhető, hogy önfenntartó voltam a digitális platformokon – például magamnak terveztem meg a borítóképemet. Megismertem a számítógépes programokat, és fokozatosan beletanultam a dizájnerszakmába is.

Miklós Dalma