Feltételezem, és bizonyára még sokan mások is, hogy ha az ember szülő, pláne, ha kisgyermeke van, akkor helyes, hogy megpróbálja számára a lehető legjobb körülményeket biztosítani. Szeresse, gondozza, óvja, gyámolítsa, okítsa stb. Védelmezze is, ha kell, legyen anyatigris, apaoroszlán. Vagy az mégse, mert azok néha kinyuvasztják a kölyköket, láttam egy természetfilmben. Akkor apabivaly, apavíziló, ilyesmi. És tudják, mi fontos még egy gyermek korai fejlődésében? Hogy apa vagy anya ne féljen használni vészvillogót. Reggelenként rendszeresen töltök némi időt óvodák, iskolák közelében – mielőtt még megpróbálnának ebbe belelátni valamit, azért, mert a város központjában sok oktatási intézmény van (ez jó), én meg pont az irányukban haladok el a munkahelyem felé (ez ilyen). Ilyentájt érkeznek a gyerekek. Bájos látvány, de fontos, hogy az ember csak mértékkel mélázzon – mert ellenkező esetben elütik. A gyermekek többségét ugyanis autóval juttatják célba a szülők. Alighanem a nagy többségét, legalábbis erre tudok következtetni a közlekedési káoszból, ami ilyenkor az iskolák előtt van. Most nem fejtegetném, hogy ki esetében valódi szükséglet a gyermek reggeli, gépkocsival való fuvarozása, és ki teszi ezt kényelemből, vagy – feltételezésem szerint – divatból. Sőt én, aki ugyanebben a városban tizenkét évig jártam iskolába a járdán, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy már nem biztonságos, ha gyalog megy a gyermek – ahhoz túl sok az autó a sulik előtt. Tény az is, hogy az óvodák, iskolák közelében vagy nincs elég parkolóhely, vagy egyáltalán nincs, ráadásul minden autó ugyanabban az időpontban, tízperces intervallumban próbálja megközelíteni őket. Mondjuk lehetne távolabb is parkolni, és gyalog menni még három-öt percet a gyerekkel – de hát ez mégis a huszonegyedik század, negyvennyolc éve, hogy embert küldtünk a Holdra. A technika segít: a vészvillogó lehetővé teszi az utcasarkon, a járdán, az út közepén, a gyalogátjárón való parkolást, percekre érvényteleníti a közúti szabályokat, sőt, az együttélési normákat is: a reggeli forgalmi dugótól nem háborodunk fel, mert egy aranyos gyermekkel asszociáljuk. Egyszer behajtottam egy utcába, amelyen egy iskola volt. Fél órával később ismét arra mentem volna, de le volt zárva. Felvilágosítottak, hogy azokon az utcákon, ahol iskolák vannak, reggel és délután egy-egy fél óráig nem lehet autózni, a gyermekek biztonsága érdekében. Ez nem itt történt, hanem jó messze innen. De itt is lehetne változtatni a helyzeten, például reggelente közlekedési rendőr segíthetné a forgalmat, vigyázná mindenki biztonságát. Ja, hogy az csak autonómia-tüntetésekre jár? Burus János Botond