Tíz év alatt 43 százalékkal apadt és évről évre tovább csökken a Hargita megyei burgonya-termőterületek nagysága: pityókát idén már csupán 8200 hektáron termelnek a gazdák, miközben a krumplival beültetett parcellák nagysága 2000 és 2007 között még 14-15 ezer hektár között változott. A csökkenés okairól Török Jenőt, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjét kérdeztük. [caption id="attachment_50161" align="aligncenter" width="1000"] Burgonyaszedők tavaly ősszel Csíkszereda határában. Egyre kevesebben vállalkoznak a gumós növény termesztésére Fotó: Domján Levente[/caption] Évről évre egyre kisebb területen termesztenek burgonyát a Hargita megyei gazdák – derül ki a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság adataiból. A helyi mezőgazdasági termelés emblematikus növényének idén például már csak 8200 hektárt szántak a gazdák, miközben tíz évvel ezelőtt, 2007-ben a pityókát közel 14,5 ezer hektáron, 2001-ben pedig még bő 15 ezer hektáron termesztették. Az idei termőfelület tehát a 2007-hez képest 43 százalékkal, a tizenöt évvel ezelőtti állapothoz képest pedig majdnem a felével, több mint 45 százalékkal szűkült. A szakigazgatóság kimutatása alapján a pityókának szánt termőterületek össznagysága főként 2008-tól, vagyis az ország uniós csatlakozását követő első esztendőtől kezdett látványosan apadni: a pityóka egyik esztendőről a másikra előbb 2 ezer hektárról, majd 2009-ben és 2010-ben is újabb 1000-1000 hektárról tűnt el. A burgonyával beültetett Hargita megyei termőterületek nagysága elsőként 2013-ban esett a lélektani határnak is felfogható 10 ezer hektár alá, ám a pityóka tavaly már 9 ezer hektárnál is kisebb felületen termett. Komolyan csak 4 ezer hektáron termesztenek A pityóka fokozatos térvesztéséhez Török Jenő, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője szerint több tényező is hozzájárult, amik miatt viszont úgy néz ki, a burgonyaterületek csökkenő tendenciája a közeljövőben sem változik. A szakember szerint még inkább árnyalja a képet, amennyiben a burgonyával beültetett parcellák átlagos nagyságát is figyelembe vesszük: az APIA-nál területalapú támogatásra ugyanis csupán a 8200 hektárnyi pityókaterület felét jelölték a gazdák. Eszerint 8200-ből bő 4 ezer hektár gyakorlatilag 30 árnál kisebb parcellákból tevődik össze, ami viszont a burgonya kereskedelmi célú termelése szempontjából aligha jöhet szóba. A többhektáros parcellákból összeálló 4 ezer hektár viszont Hargita megyében is nagyjából 250-300 termelő kezében koncentrálódik. Ők azok, akik burgonya termesztésével – átlagosan 15 hektáron – komolyan foglalkoznak. Szövetkezni kellene – Nagyon sokan, döntően kistermelők vagy teljesen lemondtak a burgonya termesztéséről, vagy pedig csak annyit ültetnek, amennyi saját szükségletükre kell. Az állatállomány bővülésével viszonylag új vetett, könnyen gépesíthető takarmánynövények is megjelentek – például a silókukorica vagy a bükköny –, de különtámogatás igényelhető a lucernára is, amiknek a termesztése szintén a burgonya rovására történt. Lényeges, hogy az utóbbi években alapvetően megváltoztak a felvásárlói szokások, ezért a kistermelőknek továbbra is nehéz marad az értékesítés. Nem keresik például a pityókát kisáru-szállítókkal, úgy, mint tíz éve. A felvásárlás mára 20 tonnás teherautókkal történik, a hatékonyabb fuvarszervezés érdekében pedig olyan értékesítő pontokat keresnek, ahol a térségünkbe érkező kamionok a lehető legkevesebb üres járattal és a lehető leggyorsabban megpakolhatók. Ehhez viszont a részünkről olyan termelési szövetkezetek kellenének, amelyek térségenként pityókaraktárakat működtetve és a felvásárlók igényeihez igazodva megfelelő mosó-, csomagoló- és emelőgépekkel, szalagrakodó rendszerekkel is rendelkeznének. Ha nem errefelé mozgunk, akkor a kistermelőknek egyre nehezebb lesz egyénileg értékesíteni termékeiket – hangsúlyozta Török Jenő. Termésfölösleg, nyomott árak Hozzátette, a helyi előállítású burgonya eladhatóságát az uniós krumpliszállítmányokra 2015-től kivetett orosz beviteli tilalom is nehezítette: az a mennyiség ugyanis, amit eddig a nyugat-európai és a lengyel termelők az orosz piacon értékesítettek, az embargó hatására részben most a romániai piacra özönlik. Ráadásul nyomott árakon, a lengyel burgonyatermelők ugyanis az orosz szerződéseik elvesztése miatt uniós kárenyhítési támogatásban részesültek. „Mi viszont nem kaptunk ilyen támogatást, mert mi direkt módon nem szállítottunk az orosz piacra. Az intézkedés mégis minket sújt, mert az Unióban maradt fölösleg miatt nálunk is rendkívül behatároltak és nyomottak maradtak a burgonyaértékesítési árak” – magyarázta a szakember. Megjegyezte, a vetésterületek csökkenése amúgy nemcsak Hargita megyére, hanem más európai, hagyományos burgonyatermelő vidékekre is érvényes, nagy különbség viszont, hogy a termőfelületek apadását Nyugaton, illetve Lengyelországban a hektárhozamok növekedése kísérte. – Összességében ugyanaz a mennyiség kerül a piacra, csak kevesebb hektáron terem meg – foglalja össze a lényeget Török Jenő. Reagálni a fogyasztói igényekre Romániában ugyanakkor az étkezési szokások változása, az étrend változatosabbá válása, ezzel együtt az évi egy főre jutó pityókafogyasztás csökkenése sem a burgonyatermelők malmára hajtja a vizet, amit tovább súlyosbít, hogy a hazai fogyasztók száma 2007 óta – a külföldön munkát vállalók miatt – mintegy 3 millió fővel csökkent. Ezt pedig szintén a burgonya iránti belső kereslet tartós lanyhulását okozza. – A nagyáruházak sem voltak rákényszerítve, hogy a polcaikon romániai pityókát kínáljanak, de emiatt a termelők is hibásak: az országban nem volt meg a termelők képessége ahhoz, hogy az áruházláncoknak mosott, a kívánt méretben csomagolt burgonyát ajánljanak, sokáig ugyanis a beruházásaikkal a termelés modernizálására koncentráltak. Ez a helyzet mára valamennyire változott, de a boltokba kerülő burgonya jó része így is külföldről, előrecsomagolt formában érkezik – jegyzi meg a Hargita megyei mezőgazdasági igazgató. Török Jenő viszont úgy véli, Hargita megyéből a burgonyatermelés bár a következő években is tovább apad, eltűnni mégsem fog: helyettesítő növényként ugyanis a csíki és gyergyói növénytermesztők csak szűk skálából választhatnak. Domján Levente