Gondoljunk egy pillanatra minden történelemórára, amin valaha részt vettünk. Gondoljunk azokra a változásokra, amelyek a megismert különböző időszakok között történtek. Hol lennénk, ha valaki nem gondolta volna, hogy van jobb módja valaminek, mint a jelenlegi? Még mindig agyagból építenénk házakat és kőszerszámokat használnánk? Valakinek szorgalmaznia kellett a változást, még akkor is, ha kezdetben nem értettek egyet vele. A véleménynyilvánítás a kevés módok egyike – ha nem is az egyetlen módja –, amely által a társadalom fejlődhet. Szinte minden változás a történelem során csak azért következhetett be, mert valaki hangot adott meggyőződéseinek. Ha ezeket a gondolatokat soha nem mondanák ki, ki tudja, megtörtént volna-e valaha a változás. A vélemények nemcsak a változás beindításában fontosak, hanem segítenek meghatározni azt is, hogy milyen emberek vagyunk. A véleménynyilvánítás szenvedélyt, elszántságot és tudást mutat – amennyiben megalapozott. Azt mutatja, hogy képesek vagyunk állást foglalni, és hajlandók vagyunk megvédeni valamit, amiben hiszünk. Milyen lenne a világunk véleménynyilvánítás nélkül? Bár időnként nézőpontunk kinyilvánítása bajba sodorhat minket, a társadalom és az emberek, akárcsak bizonyos fajok fejlődése, sokszor a véleményeken múlik. Valahányszor véleménycikket írtam a gimnázium újságába, anyám mindig aggódott, hogy ez negatív hatással lehet minden másra az életemben. Igaza volt, lehet elég erős negatív hozama a gondolataink kifejtésének. Akkor is és most is hiszem, hogy mindig ragaszkodni kell a saját véleményünkhöz, és soha nem kell félnünk annak hangot adni. Mindegy, hogy mindenki egyetért-e velünk vagy senki sem, egyik sem határozza meg annak érvényességét. Nem számít, mit mondunk, valaki valahol úgyis meg fog sértődni, és fontos észben tartani, hogy lehetetlen mindenkinek megfelelni, tetszeni, de ha megosztjuk, amiben hiszünk, társakra, barátokra és még jobb véleményekre találhatunk. Noha azt se felejtsük el, hogy mások véleményének meghallgatása ugyanolyan fontos, mint a sajátunk kinyilvánítása. Ha nem merjük megmondani egymásnak, amit gondolunk, akkor sok minden a torkunkon akad, és ott kellemetlenkedik hosszú ideig.

Adorján Zsófia