A tavaszi széllel én is választás előtt állok, és azt tapasztalom, ahogy nőnek a gyermekeim és egyre több közösségnek a tagjai, egyre nehezebb eldöntenem, hogy melyik civil szervezeteknek ajánlom fel a személyi jövedelemadóm 3,5 százalékát. Amíg egyedül voltam, két egyszerű szempont alapján döntöttem: az egyik racionális, ugyanis ragaszkodtam ahhoz, hogy olyan civil szervezetet válasszak, amely nem vagy csak csekély támogatást kap az államtól, hogy biztosan olyan helyre kerüljön a pénzem, ahol nagy szükség van rá; a másik az emocionális, hiszen igyekeztem olyan alapítványt választani, amelynek tevékenységét valóban fontosnak tartottam, amely megérintett valamilyen szempontból, akikkel munkám során kerültem kapcsolatba, vagy amelyikre, úgy láttam, kisebb figyelem jut.

Viszont a szülővé válás ezt is megváltoztatta, hiszen a gyermekeim szocializálódásával egy időben egyre több olyan civil szervezet került a látókörömbe, amelyeknek a támogatását csak nagyon nehezen tudom elvetni, és ilyenkor egyre több 230-as formanyomtatvány gyűl össze az íróasztalomon. Ott van például az óvoda alapítványa. Korábban könnyen kizártam, hiszen Romániában az oktatás ingyenes, feltételeit az állam biztosítja. Csakhogy a gyermekeim olyan intézménybe járhattak, ahol sószobát, Montessori-eszközökkel felszerelt játszószobát, az udvaron mezítlábas szenzoros ösvényt alakítottak ki annak érdekében, hogy az oda járók a legjobb körülmények között fejlődhessenek – és biztos vagyok benne, hogy erre nem az állami apanázsból, hanem a szülők és más támogatók adományaiból volt lehetőségük. Vagy ott van a sportegyesület, őket támogatni az anyamatek szerint tulajdonképpen spórlás, hiszen ha nekik ajánlom fel a személyi jövedelemadóm 3,5 százalékát, csökkenni fog a felszerelésekre vagy a hétvégi kiszállásokra fordítandó szülői hozzájárulás. És akkor ott van még az a közhasznú nonprofit szervezet, ahová logopédushoz jár a fiam. Túl a hálán, hogy akkor segítettek, amikor zsenge kora miatt más szakemberek még nyugalomra intettek, azt is látom, hogy a mindennapokban tanulási nehézségekkel küszködő gyermekek felzárkóztatásán dolgoznak, fogyatékkal élő gyermekek fejlesztésével foglalkoznak, biztosítják a betegek otthoni ápolását és enyhítenek az elfeledett idősek magányán. Abban biztos vagyok, hogy mindenhol jó célra használják majd a támogatást, így csupán csak meg kell határoznom a sorrendet, és a következő években figyelnem kell a rotációra, és arra a nagyon fontos dologra, hogy még a májusi határidő előtt kitöltsem a 230-as formanyomtatványt. Még csak keresnünk sem kell a lehetőségeket, hiszen készen kinyomtatva elénk teszik – amit elfogadhatunk vagy elutasíthatunk. Egy dolgot nem szabad csak, közömbösnek lenni. Az adót így is, úgy is levonták a fizetésünkből, és befizették, de e csekély hányadának mi szabhatjuk meg az irányát. Csak választanunk kell.