A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) szenátora olvasta fel kedd délután a parlament két házának együttes ülésén A Nordis-kormányfőnek távoznia kell, a románoknak elegük van a megaláztatásokból című bizalmatlansági indítványt, amelyet saját politikai platformja, az AUR, az SOS Románia párt és a Fiatal Emberek Pártja (POT) képviselői és szenátorai nyújtottak be. Az indítvány szövege szerint a kormány „illegitim”, mivel Klaus Iohannis volt államfő akkor kérte fel kormányalakításra Marcel Ciolacu miniszterelnököt, amikor már lejárt az alkotmányos mandátuma. Emellett a miniszterelnök és a kormány több tagja hitelét vesztette azáltal, hogy nevük összekapcsolódik a „rémséges Nordis-botránnyal” – egy olyan több tízmillió eurós ingaltancsalással, amely közel ezer román állampolgárt károsított meg a „korrupt politikusok és alvilági üzletemberek elfogadhatatlan cinkossága révén”.
A bizalmatlansági indítvány beterjesztése nem ritka Romániában, a jelenlegi is az egyre növekvő társadalmi elégedetlenségre adott politikai reakcióként is értelmezhető. Az elmúlt évek gazdasági nehézségei, az infláció, az életszínvonal csökkenése és a kormányzatba vetett bizalom megingása mind hozzájárulhatott ahhoz, hogy az ellenzék megpróbálja aláaknázni a kabinet stabilitását. Az AUR és szövetségesei a megszokottnál radikálisabb retorikát folytatnak, és az elmúlt időszakban igyekeztek az ország problémáit a kormányzat inkompetenciájával azonosítani. Most azonban kérdés, hogy e lépés csupán politikai stratégia része-e a közelgő államelnök-választás előtt, vagy valóban mélyebb válságot jelez a román politikai rendszerben. Ha a parlament többsége támogatja az indítványt, az kormányválsághoz vezethet, amely új erőviszonyokat hozhat létre a román politikai térképen. Amennyiben a kabinet túléli a próbát, megerősítheti pozícióját – legalábbis átmenetileg. 

Egy biztos, Románia politikai élete újabb feszült időszak elé néz, amelynek kimenetele még bizonytalan. Egy ilyen belpolitikai bizonytalanság nem csupán a parlamenti pártok erőviszonyait alakíthatja át, hanem hosszú távon hatással lehet az állampolgárok politikába vetett bizalmára is. Habár már így is nagy a bizalmatlanság az állampolgárok részéről. Legutóbb egy falugyűlésen kaptam fel a fejem az alábbi kijelentésre: „Ha ilyen a polgármester hozzáállása, akkor mit várjunk a bukaresti döntéshozóktól, értelmetlen szavazni menni.” Sajnos sokan gondolkodnak így. A statisztikák is jól mutatják, az elmúlt években a választók egyre inkább kiábrándultak a hagyományos pártokból, ami a populista és radikális erők megerősödéséhez vezetett. Az újabb kormányválság csak tovább fokozhatja ezt a tendenciát, és növelheti az elégedetlenséget az ország vezetésére hivatott politikai elitekkel szemben.
Ráadásul egy elhúzódó belpolitikai válság – a döntéshozatal lassulásával és az államigazgatás bénultságával – közvetlenül befolyásolhatja az ország versenyképességét. Az uniós források hatékony felhasználása, az infrastruktúra-fejlesztési tervek végrehajtása és az
energiafüggetlenség elérése mind olyan stratégiai kérdések, amelyek stabil kormányzást igényelnének. Amennyiben a belpolitikai csatározások dominálnak, ezek a kulcsfontosságú célok háttérbe szorulhatnak.
A hazai politikai osztály előtt tehát komoly döntések állnak. Ha a parlamenti többség a kormány menesztésére szavaz, új koalíciós tárgyalások és politikai alkuk sora következik, amelyek megint csak időt és energiát vesznek el a valódi problémák kezelésétől. Ha viszont a kabinet talpon marad, az ellenzék radikalizálódhat, és további feszültségeket szíthat a társadalomban. 
Állandó bizonytalanságban élni nem egyszerű. Számos példát láttunk arra, milyen felnőtt lesz abból a gyermekből, akit elhanyagolnak, egyik iskolából a másikba íratnak, akit következetlenül nevelnek. Azt is láthatjuk, mi lesz abból a kapcsolatból, házasságból, ahol állandó a bizalmatlanság: a veszekedések, vívódások sorát legtöbbször a zátonyra futás zárja. Kormányaink az elmúlt 35 évben sokszor leszakadtak a part széléről. Szerintem ennek (is) isszuk a levét. Az állandó változás, a csere nem mindig megoldás. S hogy rossz cipőben vagy mezítláb járni jobb - azt mindenki maga döntse el. Románia jelenleg olyan útelágazásnál áll, amely nemcsak a következő hónapok politikai küzdelmeit határozza meg, hanem az ország jövőjét is.