havazás
Várakozás
Meggyújtottuk az első gyertyát. Úgy érzem, még soha nem jelentett ennyire sokat a karácsony, és az azt övező adventi időszak, mint ezekben a bizonytalan időkben. Hiszen fogalmunk sincs, mi várható, a haptákban meghozott politikai döntésekre esélyünk sincs felkészülni, és a világon nincs élő ember, aki biztosítani tudna minket arról, hogy egészségesen átvészelhetjük mindazt, ami még ránk vár. Decemberre kicsit mind megrogytunk a vállainkra nehezedő súlyoktól, és nem segít az sem, hogy semmi nem garantálja, hogy a következő év jobb, valamivel könnyebb lesz.
Ebben a szürke, borongós időszakban lobbant fel az a bizonyos gyertyaláng, amely valamiféle érthetetlen bizonyosságot sugároz felénk. Van mibe kapaszkodni, van miért reménykedni. Megnyugtató gondolatok ezek, s még azokat is képesek megérinteni, akik egyébként biztos távolságot tartanak a hitbéli meggyőződésektől. Bizony, az advent, a várakozás időszaka, vallási hovatartozástól, nemtől és kortól függetlenül szólít mindenkit elcsendesedésre, s arra bátorít, hogy a következő pár héten legyünk elfogadóbbak, türelmesebbek egymással és önmagunkkal szemben.
Személy szerint én különösen nagy kihívásként élem meg az utóbbit. Habár közel sem vagyok perfekcionista beállítottságú, és gyakran teljesen az ösztöneimre hagyatkozva cseleksszem, mégis kimondottan rosszul viselem, ha elrontok valamit. Legyen szó saját vagy önhibámon kívüli baklövésekről. Sajnos ez a fajta önostorozás napokig, sőt hetekig is eltarthat. Most viszont az a bizonyos belső hang arra ösztönöz, hogy elgondolkodjak: valóban ennyire szigorú kell legyek önmagammal szemben? Tudom a választ, mégis nehéz máshogy gondolkodni. Valószínű, hogy mindenkinek van valamilyen nem túl egészséges szokása, amely nem feltétlenül nyilvánul meg mások számára is látható módon. Ugyanis a belső vívódásokkal is legalább annyit kell küzdeni, mint a dohányzásról való leszokással, de ezt is fel kell ismerni.
Az adventi idő épp erre jó, ha készek vagyunk válaszokat keresni mindazokra a kérdésekre, amelyeket egész évben gondosan rejtegettünk önmagunk elől. Valahol itt lehet a kulcs, az önmagunk és mások elfogadásának labirintusában. Vajon megtaláljuk karácsonyig?
Fazakas Bea
-min.jpg)
