Amint már arról hírt adtunk, a Hivatalos Közlöny május 25-i számában megjelent az Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvény alkalmazásának módszertani normáit jóváhagyó 2016/1-es kormányhatározatot módosító és kiegészítő 2018/358-as kormányhatározat. Sokat váratott magára ez a most hatályba lépett jogszabály, hisz az Adótörvénykönyv hatályba lépését követően igen gyakran módosult és kiegészült, de az újdonságokkal nem tartottak lépést a módszertani normák, s ennek okán nehézkessé vált a törvény alkalmazása, gyakoriak voltak a félreértések, a viszályok, és sokszor maguk az adóhatósági felügyelők is tanácstalannak bizonyultak. Most sikerült napirendre hozni az alkalmazási normákat, s amennyiben újólag nem kerül sor az Adótörvénykönyv módosítására, akkor talán normális kerékvágásba terelődhetnek a dolgok. Semmi túlzás nincs abban az állításban, miszerint az elmúlt több mint két esztendő során, s különösképpen az utóbbi esztendő során túlontúl gyakran módosult az Adótörvénykönyv. Esetenként igen lényeges és az Adótörvénykönyvnek számos előírását módosító és kiegészítő jogszabá­lyokról volt szó. Ilyen értelemben talán a legelokvensebbnek minősíthető a tavaly megjelent 2017/79-es sürgősségi kormányrendelet, amely révén úgymond megreformálták a társadalombiztosítási és egészségbiztosítási hozzájárulások rendszerét. (Amúgy a vonatkozó előírások ez esztendő januárjától váltak hatályossá, s azok kapcsán számos fenntartás fogalmazódott meg, ilyen-olyan problémák merültek fel.) Ugyanakkor azt is megemlíthetjük, hogy az esztendő első öt hónapja során újabb hét olyan jogszabály jelent meg, amelyek révén módosították, illetve kiegészítették az Adótörvénykönyv jó néhány előírását. Legutóbb május 17-én megjelent 2018/111-es törvény révén, azt megelőzően pedig a 2018/2-es kormányhatározat, a 2018/18-as és a 2018/25-ös sürgősségi kormányrendeletek, illetve a 2018/3-as és a 2018/72-es törvények révén. Az ilyen rendszeres törvénymódosítással pedig eleve nehéz lépést tartani, s a dolgokat az is bonyolította, hogy a módszertani normák „felzárkóztatására” nem került sor. Most részben megoldódni látszanak ezek a problémák, s a minap megjelent terjedelmes kormányhatározat úgymond eligazítást, útmutatást jelenthet a szakmabeliek (de nem csak) számára. Vaskos jogszabály Egy igen terjedelmes jogszabályozással állunk szemben, hisz az mintegy 80 A4-es formátumú oldalt tartalmaz, s a 2016/1-es kormányhatározattal jóváhagyott módszertani normáknak szám szerint 135 előírását módosítja, illetve egészíti ki, esetenként pedig azok egyike-másikát hatályon kívül is helyezi. Ezért is állítjuk, hogy van, lesz, amit tanulmányozni, és nem csupán a számviteli szakembereknek, az adótanácsadóknak és az adóhatóság munkatársainak, hanem maguknak az adófizetőknek, pontosabban egyes adófizetői kategóriáknak is. Ilyen összefüggésben pedig mindenekelőtt arra kell utalnunk, hogy a kormányhatározat szövegtartalmának a legjelentősebb részét a jövedelmi adóra vonatkozó előírások tartalmazzák. És talán nem véletlenül, mert az utóbbi esztendőben főleg azzal kapcsolatosan jelentek meg módosító jellegű előírások, s azok nyomán a társadalombiztosítási hozzájárulások esetében is változások következtek be. Amúgy ez a két témakör a kormányhatározatban közel 40 oldalt ölel fel. Jobbára a már említett 2017/79-es sürgősségi kormányrendelet jelentette módosító jellegű előírások gyakorlatba ültetésével kapcsolatosan ad eligazítást a kormányhatározat. Esetenként a tájékozódást, a gyakorlatba ültetés módozatát úgymond elősegítik azok a virtuális példák, amelyeket megtalálhatunk a kormányrendeletben. Mindenképp örvendetes, hogy beépültek a módszertani normákba ilyen virtuális példák, mert azok jó kiindulópontot jelenthetnek a konkrét esetek megvilágítása tekintetében is. Ugyanakkor átolvasva a kormányhatározat szövegét, egy meglepetésben is volt részünk: az egyik szövegrészben utalás van az „egyéni munkaegyezségekre” is, fogalom, amely számunkra ismeretlen, de ez lenne a legkisebb baj, annál nagyobb, hogy ezzel a fogalommal nem operál a munkatörvénykönyv sem. Ilyen körülmények között pedig nehezen értelmezhető, hogy mit is akar az Adótörvénykönyv ezekkel az állítólagos „egyezségekkel”. Az elmúlt időszakok során köztudott, hogy komoly fenntartások és tiltakozások fogalmazódtak meg a 600-as űrlappal kapcsolatosan, s az már a múlté, ugyanis annak helyébe lépett a 2018/25-ös sürgősségi kormányrendelet értelmében az egységes adónyilatkozat. Arra vonatkozóan már hatályba léptek a törvényes előírások, ám a most megjelent kormányhatározat révén azok bizonyos értelemben kiegészülnek, illetve egységes képet alkothatunk arról, hogy miképpen kell alkalmazni az Adótörvénykönyvnek a módosított és kiegészített előírásait a szóban forgó „témakörben”. Ebben a keretben megemlíthető az is, hogy a most megjelent és hatályba lépett kormányhatározat letisztázta a szerzői jogdíjakból származó jövedelmek adója megállapításának módját és azt az eljárást, ami során az visszatartásra kerül a jövedelmet kifizető entitásnál. Tisztázó jellegű előírásokkal szembesülhetünk azon jövedelmek esetében is, amelyeket külföldről realizálnak magánszemélyek, s amelyek esetében az adófizetési kötelezettség Romániában áll fenn, de ugyanakkor tekintettel kell lenni a kettős megadózás elkerülésére vonatkozó egyezményekre is. Az ilyen esetekre vonatkozóan is az eligazítás megkönnyítése végett virtuális példákat mutat be a kormányhatározat. Hasonlóképpen az önmegadózási rendszer alkalmazásával is. A helyi adókra és illetékekre vonatkozóan is módosult a módszertani normák egyike-másika. Így például azok az előírások, amelyek értelmében adómentesség nyújtható a műemlék kategóriába besorolt épületek esetében. Továbbá tisztázódott, hogy mi is értendő az „erdőalap területe” szintagma fogalma alatt. Pontosító jellegű előírások olvashatók a kormányhatározatban, az Adótörvénykönyvnek a beltelkeken található területek megadózására vonatkozó, az Adótörvénykönyv 465-ös szakasza előírásainak az alkalmazásával kapcsolatosan is. Hecser Zoltán