Köztudott, hogy a munkavállalók a béren és a bér jellegű jövedelmeken kívül jogosultak különböző béren kívüli juttatásokra is, olyanokra, amelyeket különböző jogszabályok tesznek lehetővé, sőt esetenként kötelezővé. Azok tekintetében gyakran tapasztalhatók bizonyos félreértések vagy éppenséggel jogszabályok félreértelmezése. Amúgy azok jellege tekintetében sem egyértelmű a hazai jogszabályozás. Hazai viszonylatban viszonylag megkésve teremtődött meg a béren kívüli juttatások törvényes lehetősége, illetve kerete. A legelső ilyen jellegű jogszabály a közel 22 évvel ezelőtt megjelent 1998/142-es törvény volt, az étkezési jegyek nyújtására vonatkozóan. Azt követte az ajándékutalványokra és a napközis utalványokra vonatkozó 2006/193-as törvény, majd az utazási utalványokra vonatkozó 2009/8-as sürgősségi kormányrendelet (amelyet módosításokkal és kiegészítésekkel a 2014/94-es törvénnyel „szentesítettek”). Mindezen jogszabályokat hatályba lépésüket követően többször is módosították és kiegészítették, majd nem egészen két évvel ezelőtt a 2018/165-ös törvénnyel egységes keretbe foglalták a béren kívüli juttatásokat és leszögezték azok rendszerét, illetve válfajait. Ennek a törvénynek az előírásai 2019. január 1-től váltak hatályossá. (Egyetlen kivétellel: a már említett utólag módosított és kiegészített 2009/8-as sürgősségi kormányrendeletet majd 2021. január 1-jén fogják „felváltani” „a 2018/165-ös törvénynek az utazási utalványokra vonatkozó előírásai.) Egységes keret ide vagy oda, a közszférában foglalkoztatott személyzeti kategóriák esetében kissé másként fest a szóban forgó juttatások helyzete. Azok belekerültek a közszférai egységes bérezésre vonatkozó 2017/153-as kerettörvénybe. Annak 18-as szakasza értelmében a hitelutalványozók kötelesek havonta úgynevezett élelmezési illetmény kifizetésére, amely összege éves viszonylatban a garantált minimális bruttó bér kétszeresének az értékszintjével kell egyenlő legyen. Ez alól kivétel a honvédelmi, a közrendi, a nemzetbiztonsági szektor személyzeti állománya, amelyek esetében az élelmezési jogosultságaikra a 1994/26-os sürgősségi kormányrendelet vonatkozik. Ugyancsak a közszférai személyzet esetében az utazási utalványok „rendje is másabb”, az arra vonatkozó jogosultságot megtestesítő értékjegyek éves viszonylatban 1450 lejre korlátozódtak. Az idei költségvetésben is ez az érték szerepel, de egyelőre nem került sor azok nyújtására. Fiskalitási szempontok A közszféra esetében tulajdonképpen a szóban forgó juttatások már nem tekintendők „béren kívülieknek”. Nem, mert a 2017/153-as kerettörvény 24-es szakasza értelmében azok a bérjövedelmek elemeit képezik. Ugyanakkor a 26-os szakasz értelmében a különböző pótlékok, kompenzációk, prémiumok, illetmények (beleértve az élelmezésit és az utazásit is) együttes összege minden egyes hitelutalványozó szintjén nem haladhatja meg az alapbérek összegének 30%-át. Ilyenképpen pedig a szóban forgó juttatások értékét úgymond összhangba kell hozni az alapbérekre fordított teljes összeg értékével. Az adózás szempontjából is felmerülhetnek és fel is merültek problémák, mert esetenként megtörtént, hogy az ellenőrző szervek „rosszallották” azok adómentessé tételét. Szakértők szerint a jogszabályozás megszövegezése sem eléggé szabatos és világos. Tény, hogy vannak olyan juttatások, amelyek amennyiben meghaladnak egy értékszintet, megadózandók és azok után fizetendők a társadalombiztosítási hozzájárulások is. Az Adótörvénykönyv 142-es szakasza értelmében például azok a pénzbeli vagy természetbeli ajándékok, amelyekben a munkáltatók részesítik az alkalmazottakat húsvét, karácsony, a gyermeknap és más különböző vallási vagy világi ünnepek alkalmából vagy éppenséggel a nőnap alkalmából, amennyiben értékük meghaladja esetenként a 150 lejt, nem „mentesülnek” a társadalombiztosítási hozzájárulás fizetése alól. Ezt úgy kell értelmezni, hogy az egy személyre jutó értékről van szó minden alkalom esetében. Tehát ha egy alkalmazott egy év során háromszor is részesül ilyen jellegű ajándékban, de azok értéke külön-külön nem haladta meg a 150 lejt, nem terhelhető semminemű adóval és más fizetési kötelezettséggel. De ha egyik alkalommal az illető 400 lejes ajándékban részesül, akkor a megadózást nem kerülheti el. (Amúgy voltak olyan periódusok, amikor egyes béren kívüli juttatások bekerültek az adózási körbe, a múlt esztendőben pedig hallani lehet egy olyan jogszabálytervezetről, amely értelmében az ajándékutalványokat átsorolnák a bér jellegű juttatások kategóriájába.) Közel 230 millió lej Arra vonatkozóan, hogy 2019-ben országos viszonylatban hány személy részesült különböző béren kívüli juttatásban, nem áll rendelkezésre hivatalos statisztika. Ami viszont biztos: a közszférában mintegy egymillió személy volt „haszonélvezője” az élelmezési illetménynek, s valamivel kevesebben az utazási utalványoknak. Másabb jellegű béren kívüli juttatás a szóban forgó szektorban már-már fehér holló számba megy. A privát szférában a szóban forgó jellegű juttatások jobbára a munkaadó és a munkavállaló közti megegyezésen „múlnak”, illetve állapítódnak meg. A döntő viszont a munkaadó pénzügyi lehetősége vagy az általa indokoltnak tartott bér- és szociálpolitika. Van, ahol nagyobbak a lehetőségek, van ahol szűkösebbek. Egy felmérés szerint a múlt esztendőben a romániai privát cégek béren kívüli juttatásokra 227 millió lejt költöttek, kétszer annyit, mint a megelőző esztendőben. Ugyanakkor egy február eleji előrejelzés szerint az idén ez az összeg megközelítheti a 350 millió lejt. A béren kívüli juttatásokra fordított teljes költségvetési kiadások 49,6%-át jelentették azok az étkezési jegyek, amelyeket a cégek nyújtottak alkalmazottaiknak. Azaz ez a leggyakoribban „használatos” béren kívüli juttatás. Különben a privát szektorban a béren kívüli juttatások terén az elmúlt esztendőben a legnagyobb növekedést a belföldi turizmus terén (utazási utalványok), az egészségvédelem terén (orvosi bérlet, egészségbiztosítás, fogorvosi bérlet) jegyezték.

Hecser Zoltán