tiszta égbolt
Választási ígéretek
Olimpiai évben vagyunk, Rióban székelyeknek is szurkolhatunk a parasportolók ötkarikás játékán, nyáron labdarúgó-Európa-bajnokságot rendeznek a franciák, és az év közepe felé pedig választások is lesznek. Amíg a fent említett sporteseményekre legalább három évet készülnek a résztvevők, addig a politikai pályára lépők az utolsó három hónapban kezdenek el kampányolni. Bocsánat: ígérgetni.
Az egyik magyar politikai szövetség vasárnap választásokat tart, azaz igazából most lehet a fontos döntést meghozni és kiválasztani, hogy kire is szavazzunk majd valamikor júniusban. Már ha a szövetségre akarunk majd nyár elején is voksolni.
Az előválasztásnak nevezett választási kampány a héten csúcsosodik majd ki, az ügyesebb jelöltek a közösségi oldalakon már néhány napja „hirdetik” magukat szebbnél szebb képekkel, videókkal. És ígérgetnek.
Számomra az egyik legkedvesebb ígéret, amit politikai pályafutásra készülő egyén tehet, az a munkahelyteremtés. Ezen tudok a leghangosabban nevetni, de olykor röhögök is, hangosan. Egy „sóhivatalban” dolgozó, most valamilyen okból kifolyólag jelöltté avanzsált személy pont ezt az ígéretét nem fogja tudni betartani, és ezt már akkor tudja, amikor kijelenti: „munkahelyek teremtése a célom”. Ugyanez érvényes a tanár, iskolaigazgató, könyvelő, tervező, orvos, ügyvéd, jogász jelöltre is, mert ő megválasztása esetén nem munkahelyet teremt majd, hanem foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy az övé megmaradjon. Munkahelyet az iparos, a kereskedő, a valamilyen szolgáltatást nyújtó cég vezetősége vagy egy vállalkozó teremthet, tanácsos csak akkor, ha ő is valamelyik felsorolt kategóriába tartozik. Én még olyat nem hallottam, hogy valaki tanácsosként mandátuma lejártának közeledtével kiállt és azt mondta: emberek, x számú munkahelyet teremtettem az elmúlt négy évben. És ugyanez érvényes a jövedelmek növekedésével kapcsolatosan is.
Kedves jelölt, arra kérlek, ne ígérj olyant a választási kampányodban, amiről úgy is tudod, hogy nem tudod teljesíteni!
Kopacz Gyula
