Többnapos rendezvénysorozattal emlékezett meg Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala és a Székelyudvarhelyi Művelődési Központ az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcról annak 70. évfordulóján. Az ünnepségsorozatot egy olyan előadással kezdték csütörtök délután, amelyben a zene és a költészet találkozott Pál apostol leveleinek gondolataival.

A forradalom emléknapján, október 23-án, a székelyudvarhelyi Üldözöttek és Áldozatok emlékművénél kezdődött a megemlékezés, ahol a városvezetés, az egyházközösségek, az intézmények, a vitézi és lovagrendek, valamint Pál László, az Erdélyi 56-os Vitézi Lovagrend és a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetsége nevében helyezett el koszorút. A koszorúzás után fáklyás felvonulással haladt át a megemlékező tömeg az emlékműtől a Márton Áron térig, ahol köszöntőbeszédek következtek.

Szakács-Paál István, Székelyudvarhely polgármestere beszédében kiemelte: azokra a bátor emberekre jöttünk emlékezni, akik nem hajoltak meg a diktatúra előtt, akik a megfélemlítés és a megtorlás árnyékában is kimondták az igazságot, és hűséggel kitartottak mellette. Ilyen ember volt tiszteletreméltó Márton Áron püspök is. Az ő példája arról tanúskodik, mint az 1956-os forradalmároké, arról, hogy egyetlen ember bátor kiállása egy egész közösségnek adhat reményt és mutathat irányt egy nemzet számára. Nekünk, magyaroknak hetven év távlatából is világosan kell látnunk: egy nemzet ereje nem abban mérhető, hogy mekkora hatalom áll mögötte, hanem abban, hogy mennyire képes hű maradni önmagához.

1956 hősei és tiszteletreméltó Márton Áron püspök is ugyanezt az örök igazságot hagyták ránk. A hitből fakadó bátorság képes reményt adni és irányt szabni a történelemnek. Rajtunk múlik, hogy örökségükből csupán emléket vagy példát formálunk – fogalmazott az elöljáró.

Várnai Szabolcs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja megemlékező beszédében elmondta: sokaknak a forradalom ma már a történelemkönyvek lapjain élő fejezet, de nekünk itt a Hargita alján, Székelyudvarhelyen ’56 sohasem pusztán a múlt volt, hanem élő iránytű és örök érvényű mementó.

– Az 1956-os forradalom megmutatta, hogy a tiszta igazság és az emberi méltóság olyan erkölcsi erő, amelyet sem lánctalpak, sem börtönfalak nem tudnak szétzúzni. Ez a hajthatatlan erő a mi legősibb örökségünk. A képesség arra, hogy amikor körülöttünk minden összedől, amikor a történelem viharai elcsendesednek, és csak a romok maradnak, mi akkor is itt maradunk. Megőrizzük hitünket, kultúránkat, és csendben, de tántoríthatatlanul újjáépítjük a mindennapokat – fogalmazott.

A megemlékezést követően az Én népem című, Márton Áron püspök születésének 130. évfordulójára készült folkoperát tekinthette meg a közönség a Márton Áron téri színpadon.