tiszta égbolt
Versenyről versenyre
Kismillió vetélkedő zajlik ilyenkor az iskolákban, a sportpályákon, és még ki tudja, hol. Vannak gyermekek, akik egyik versenyből épp átesnek a másikba, mások pedig napestig izgulnak, hogy vajon az ő rajzuk, versük, daluk, táncuk, meséjük bekerül-e a pakliba, ott lesz-e a legjobbak között, megint mások lázasan készülnek a tantárgyversenyekre. Már az egészen kicsik is, az elemisek is, nem beszélve a nagyokról. És ne felejtsük el azt sem, hogy a tanévnek ebben a szakaszában zajlanak a próbavizsgák, sőt az országos tesztek is, amelyeken a másodikosok, negyedikesek és hatodikosok tudását mérik fel. Óhatatlanul felmerül a kérdés: kinek jó és mire jó ez? Nem vezet-e ez a sok próbatétel versenytúladagoláshoz, versenymérgezéshez?
Mert bizonyára vannak gyerekek, akik többnyire sikerélménnyel zárják a versenyeket, de mindig vannak harmadikok, ötödikek és hátul kullogók is. Az ő kudarcukkal vajon mi lesz? Két verseny közötti hajszában kerül-e valaki, egy pedagógus, egy szülő, aki a sikertelenség okaival, a csalódás enyhítésével foglalkozna? Tudom, vannak, akik azt mondják, hogy a sok kihívás, az éles helyzetekben való helytállás megerősít. Viszont mindig eltöprengek azon, hogy honnan tudjuk, honnan tudják a versenyeztető pedagógusok, edzők, hogy kinél éppen hol van az a stresszmennyiség, ami még előrevisz, és hol bukik át az egész egy képzeletbeli határvonalon, amikor már a sok kihívás, megmérettetés megbetegít, szorongást okoz, pánikba hajszol és gátol a kibontakozásban.
Van még egy fontos kérdés: kiről is szól valójában ez a versenyhajsza? Mert valljuk be, hogy néha a szülőről, aki gyermekén keresztül akarja megvalósítani önmagát, és főleg neki fontos a „sikeres utód”. Néha a pedagógusról is, mert bizony az év végi szakmai értékelésekben nagyon jól mutat a díjazott tanítványok névsora. Nem is lenne mindezzel baj, ha a gyermekről is szólna. Ha tényleg csak az ő kívánságára, a neki megfelelő területeken és a számára még elviselhető mennyiségben adagolnák nekik a versenyek okozta izgalmakat. Mert egy dolog biztos: ellenkező esetben többet veszítünk a vámon, mint amennyit nyerünk a réven.
Asztalos Ágnes
