Honnan indultak, milyen képzelt és valós tájakon barangoltak már? Hol és merre tartanak most? Érdekes kérdések, frappáns válaszok, no meg természetesen versek is elhangzottak a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban, az Útközben című irodalmi esten. [caption id="attachment_31184" align="aligncenter" width="620"] Bálint Tamás, Farkas Wellmann Éva, Elek Tibor, Ármos Lóránd[/caption] Farkas Wellmann Éva, Ármos Lóránd, Bálint Tamás – a három erdélyi származású, fiatal költővel és az őket faggató Elek Tibor irodalomtörténésszel, a Bárka folyóirat főszerkesztőjével találkozhattak június 20-án a kortárs literatúrát kedvelő udvarhelyiek. „Jól összeszokott csapat, akik tudják, hogy mit akarnak egymástól és a közönségtől” – mutatta be a szép számú közönségének a vendégeket Zsidó Ferenc író, az est házigazdája. A Miért együtt ők hárman? kérdésre válaszként a beszélgetést vezető Elek Tibor foglalta össze az alkotók pályájának, életútjának főbb kapcsolódási pontjait. Mindhárman a kolozsvári Előretolt Helyőrség 2. nemzedékének képviselői, akiket harsány hangú úttörőkhöz viszonyítva egy sokkal komolyabb, visszafogottabb, fegyelmezettebb alkotói magatartás, a formakultúra tisztelete, kifinomult (ön)irónia, a verseikben tetten érhető összegzési szándék jellemez. Kevésbé rájuk szabott viszont a röghöz kötöttség, az út, utazás konkrét és jelképes értelemben is megjelenik, sőt, visszatérő motívum költészetükben. Ez a képzelt és valós tájakon való barangolás volt az egyik magyarázat az est címére. A másik, hogy az udvarhelyit megelőzte a „hármasfogat” luxemburgi, nagykárolyi és nemrég írországi (Dublin) bemutatkozása. Az erdélyiséghez való viszonyulásra, az otthon-otthonosság fogalmának meghatározására vonatkozott Elek Tibor első kérdése. A költői hármas legnyugtalanabb tagja, a nagykárolyi születésű, Budapest–Dublin–Budapest tengelyen ingázó Ármos Lóránd úgy válaszolt, partiumiként kérdéses, hogy mennyire vallhatja magát igazán erdélyinek. „Ott kell otthon érezzem magam, ahol vagyok” – mondta, hozzáfűzve, hogy biztos pontot jelent családja, anyanyelve is. „Budapest, Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Kolozsvár, bárhol otthon vagyok, de itthon egy kicsit jobb” – Bálint Tamás röviden, velősen felelt, megindokolva, miért szerette úgy Kolozsvárt, hogy nem feledhette szülővárosát, Székelyudvarhelyt. Fontos, hogy lélekben is elfogadja a helyet, ahol él – vallotta a marosvásárhelyi születésű, Székelyudvarhelyen felnőtt, jelenleg Békéscsabán élő és alkotó főállású irodalmár és költő, Farkas Wellmann Éva. Az est címére reflektálva a „ki honnan indult, hol és merre tart ?” kérdésre is feleltek a vendégek. Ármos úgy fogalmazott: állandó keresésben van, egy kaptafánál nehéz megállnia. Bálint Tamás megnyugtatta a közönséget: marad Udvarhelyen, és készülő kötetében komolyabb témák felé nyit. Farkas Wellmann Éva pedig igazi költői választ adott, mondván, abba a korba ért, amikor kényelmetlen, „szűk ruhát már nem vesz magára”. A beszélgetés végére a direkt az alkalomra írt versek felolvasása tett pontot. A házi feladatot, hogy egymástól kölcsönzött verssorral induljon és végződjön a költemény, szerepeljen benne az „útközben” szó, Elek Tibortól kapták, és igazán bravúrosan megoldották a poéták. Az elhangzott verseket, a fesztelen, családias hangulatú találkozást a közönség azzal köszönte, hogy percek alatt elkapkodta a helyszínen megvásárolható, dedikáltatható versesköteteket. Lázár Emese