Szerény véleményem szerint a szimbolikus térfoglalás első eleme maga a tér neve. Történelmi események, személyiségek rányomják bélyegüket a kockakövekre. Így függ össze Kolozsvár a Duna jegével, amely múltunk maradandó eseményének jelképes helyszíne. Az igazság keresése régiónkban szélmalomharc. Mátyás már nincs… Ellenben vannak ma is értékes emberek, akik tudással, a valóság ismeretében a hovatartozás biztos tudatában utcai lámpásként megvilágítják a követendőt. Rámutatnak házakra és fontos épületek helyére, ahol most beton, műanyag, biztonságos üveg van, mert bent idegen érdekeknek gyűjtenek pénzt. Csíkszereda egyik lámpás-embere tanárom volt: Nagy Antalnál nagyobb hatással rám nem volt oktató. Mily szerencsések vagyunk, akik részt veszünk a napjainkban is általa tartott ismeretterjesztő előadásokon! A Fodor Sándor emlékét idéző kezdeményezésünkhöz csatlakozott. Ez év elején megtette javaslatát a Márton Áron Főgimnázium igazgatójának, mert a néhai írónk emléktáblájának ott a helye a kápolna falán. Jelen írás címét közös elmélkedésünk sugallta, és a Fodor Sándor egykori hajléka elé elhelyezendő réztábla gondolatát továbbvitte. Jónak látná hasonló jelzések elhelyezését a régi, még mezőváros rangban levő település mintegy tucatnyi épülete helyére is. A közelmúltban Torda főterén sétáltam és végigolvastam a műemlékjelző táblákat, amelyeken az építtetőt, a dátumot, az ott zajlott eseményt és tevékenységet európai módon közlik: az ország hivatalos nyelvén, angolul, végül és az utolsó sorban magyarul. Ez így „fair”. Az utolsókból úgy lettek elsők, hogy e házakat, templomokat magyar emberek építtették. Csak három példát hozok fel. A legjelentősebb az 1568-as tordai országgyűlés helyszíne, a katolikus templom. Érdekes a cipészek olvasó- és önképzőkörének székhelye. Hagymakupolás is van. Azt átépíttették. Az alapjait magyar ember fektette le. A vallásszabadság reményében… Az írás elején említett térfoglalás iskolapéldája a sóbánya fölé emelt város főterén levő szobor. Tán fontos lehetett, mert ugyanazt Kolozsváron villanyoszlop magasságra emelték… Foglalkozzunk a számunkra jelentősekkel, a mi temetőinkben domboruló hantokkal, nagy elődeink nyomdokain ma Csíkszeredának több József Attila-díjas írója, költője van. Időrendileg az első barátságban volt Fodor Sándorral, aki feltette neki a kérdést: „Szerinted rólam elneveznek-e majd utcát?”. Frappáns válasz: „Nem tudom. Én nyugodt vagyok, mert az én esetemben ezt már megtették.” Nem a poén kedvéért, de a viccnek szánt mondatot továbbfűzte: „Fodor úr egykori házával szemben van a Haladás utca. Az senkit nem sértene, ha Fodor Sándorrá keresztelnék.” Csíksom­lyón elfér a Ferencesek utcájának közelében. Ne hulljon porba a költő szava! Szekeres Adorján, Csíkszereda [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]