Hat évvel ezelőtt szervezte meg Csíkszereda Polgármesteri Hivatala az első nagyszabású karácsonyi vásárt a megyeközpontban. A vásár köré épített változatos és színes program ellenére a civilszférából érkező kezdeményezés nem érte meg a következő évet. Aztán ugyanígy egyszeri próbálkozás maradt a Hypollit Events Kft. családias hangulatú vására és rendezvénysorozata is. Az elmúlt pár évben a Majláth Gusztáv Károly téren már csak néhány faházikó jelzi, hogy vannak, akik még nem adták fel, és bíznak benne, hogy kitartással Csíkszeredában is hagyományt lehet teremteni a karácsonyi vásárnak. Van-e a közösség részéről igény az ünnepi szabadtéri sokadalom szervezésére? Hogyan lehet meg­szólítani az embereket, egyáltalán van-e létjogosultsága Székelyföldön a karácsonyi vásárnak? – ezekre a kérdésekre kerestük a választ. [caption id="attachment_18290" align="aligncenter" width="620"] Portékáját összepakoló kézműves. Bár a Csíkszereda központjában tartott vásár nem tudja megfogni a városlakókat, remélik, ez változni fog[/caption] [box type="shadow" ]A karácsonyi vásárok szervezésének szokása feltehetően a 14. században, német városok­ban alakult ki, a 16. század végére pedig az egész német nyelvterületen elterjedt. Ezek a vásárok leginkább arra szolgáltak, hogy az emberek az élelmet beszerezzék maguknak a hideg évszakra, később fokozatosan megjelentek az ajándékok és karácsonyi díszek is a vásári asztalokon. A karácsonyi vásárok a 18–19. században váltak Európa-szerte széles körben ismertté és népszerűvé.[/box] Az Artera Alapítvány kezdeményezésére született meg 2009-ben a csíkszeredai önkormányzat döntése, hogy az akkor frissen felújított Vár tér karácsonyi vásárnak adjon helyet. December utolsó hetében így betlehemi istálló, kézműves- és népművészeti termékeket kínáló árusok, a színpadon pedig helyi és környékbeli betlehemezők, kórusok lakták be a teret és töltötték meg élettel a Mikó-vár környékét. Bár a Karácsony fényei néven megrendezett vásár az Artera Alapítvány elnöke szerint a legszebb téli szabadtéri rendezvény volt a környéken, látogatottsága nem volt akkora, hogy az megelőlegezze a folytatást. – A vásár üresen nem vásár. Ahhoz, hogy igazán éljen és hangulata legyen egy ilyen karácsonyi rendezvénynek, folyamatos látogatókra van szükség, tapasztalataink szerint márpedig a csíki keresztény közösség az adventi időszakban elcsendesedik, magába mélyed. Hozzáteszem, vidékünkön nincs is hagyománya a karácsonyi vásárnak. Meg kell találnunk tehát a mi közösségünk igényeinek megfelelő karácsonyi rendezvényeket – mondta ezzel kapcsolatban lapunknak Antal Attila. Csíkszereda alpolgármestere szerint ilyen például a Négy vasárnap – Négy gyertyaláng elnevezésű rendezvénysorozat, amelyen minden gyertyagyújtás alkalmával közel száz ember állja körül a város karácsonyfáját és az adventi koszorút, hogy közösen imádkozzon. Nem feltétlenül gazdasági kérdés Az Artera Alapítvány tizenhat évvel ezelőtt kezdte el Székelyföldön a szabadtéri vásárok szervezését, főként a kézművestermékekre összpontosítva. – Az volt a célunk, hogy teret adjunk a kézművességnek a helyi piacon, és visszaadjuk a mesterek szakmájuk iránti hitét – állítja Lőrinc Zsuzsanna. Az alapítvány elnöke szerint karácsonyi vásárt először 2002-ben szerveztek, de fedett térben, később a kézművesek kérésének eleget téve szabadtérivé változtatták a rendezvényt. – Fontos szempont a karácsonyi vásár szervezésében – főként, ha Csíkszeredáról beszélünk – az időjárás. Emlékszem, hogy átfagytunk a Karácsony fényei rendezvényen is. Ma már melegíthető faházakkal megoldható, hogy az árusok egész nap kint legyenek, kérdés viszont, hogy mekkora az érdeklődés a rendezvények iránt – vetette fel. Lőrinc Zsuzsanna szerint ugyanis a csíki ember a zord időjárás miatt nem szívesen tölt túl sok időt a szabadban, ehhez igazodva kell a rendezvények időtartamát megszabni, és ehhez ajánlott a szabadtéri vásárok programját is igazítani. Szabó Kata kézműves szerint nem is feltétlenül pénz kérdése a karácsonyi vásár fenntartása, ő tagja volt a Hyppolit Events Kft. által a város karácsonyfája köré szervezett, családias hangulatú karácsonyi vásárnak, ahol a tíz lejes ajándéktól a kétszáz lejes kézművestermékig több árkategóriában választhattak ajándékokat a vásárlók, és bizony a drágább daraboknak is került gazdája. – Szerintem a csíki ember természetében kell keresni a választ. Ha megfigyeljük, a különböző szórakozóhelyek vagy nagyobb aulák falai között most is szerveznek karácsonyi vásárokat, sőt akár egyetlen napon többet is, de mindenki külön gondolkodik, és nem keresi a lehetőséget az együttműködésre – véli Szabó Kata. A kézműves ötlettel is szolgál arra vonatkozóan, hogyan lehetne ünnepi vásári hangulatot teremteni a városközpontban: a Petőfi utcába kellene költöztetni a különböző karácsonyi vásárokat, az itt működő vendéglátó-ipari egységekben helyet kérni az árusoknak, gyermekrendezvényeknek, de kézműves-foglalkozásokkal is ki lehetne egészíteni a kínálatot. – Célszerű lenne az is, ha összehangolnánk más székelyföldi városok karácsonyi kézműves-kiállításaival a programjainkat, hogy ne ugyanazon a napon legyenek a vásárok mindenhol – tette hozzá. Kitartás kell, amíg az emberek megszokják A város karácsonyfája körül idén hét faházikóban kínálják portékáikat a hideggel dacoló árusok, többségük úgy gondolja, hogy kitartásuknak előbb-utóbb meglesz a gyümölcse, és az emberekben kialakul az igény a szabadtéri karácsonyi vásárok iránt. – Hat év még nem elég hosszú idő ahhoz, hogy hagyományt teremtsünk – osztotta meg lapunkkal véleményét Török Csaba. A fafaragómester szerint a Majláth Gusztáv Károly téren magára maradt öt faházikó körül hiányzik a karácsonyi hangulat és az ünnepi rendezvények, az adventi gyertyagyújtásra azonban még így is sokan kijönnek a városközpontba. – Az utcagyermekek zsivaján és randalírozásán kívül elég csendesek itt a napjaink, tavaly én hoztam zenelejátszót, hogy legalább a karácsonyi dalokkal csalogassuk a térre az embereket, idén már ez sincs – állapította meg. A fafaragó osztja Szabó Kata kézműves véleményét, és az adventi időszakban a város különböző pontjain rendezett szociális és más jellegű rendezvények összehangolásában látja a megoldást. – Addig is marad a kitartás és a bizakodás. A minap is kérdezte tőlem az egyik vásárló, hogy meg lehet-e élni ebből a szakmából? – Meg – válaszoltam. – S hát hogyan? Úgy, hogy az ember egész nap dolgozik és a rendőrökkel egy helyen nyaral. – Hol? – A járda szélén – váltott tréfás hangnemre a fafaragó. Pál Bíborka