Több mint hat éve, hogy országunkban is bevezetésre került béren kívüli juttatásként az úgynevezett üdülési utalvány (voucher de vacanþă). Ez egy amolyan akár szociális jellegűnek is nevezhető juttatás, amely bizonyos szempontból egyaránt előnyös a munkáltató és a munkavállaló számára is. Amúgy, akárcsak szerte a világban, országunkban másabb ilyen jellegű juttatások is léteznek, például az étkezési jegy, az ajándékutalvány stb. Az eltelt hat év során nem következett be az utazási utalvány térhódítása, bár arra sokan számítottak, beleértve a jogalkotókat és a gazdasági elemzőket is. [dropcap]A[/dropcap]z utazási utalvány bevezetésére amúgy a 2009. február 24-én megjelent 2009/8-as sürgősségi kormányrendelet nyomán került sor. Azt utólag többször is módosították, nevezetesen a 2010/58-as sürgősségi kormányrendelet, a 2014/94-es törvény és a 2014/8-as kormányrendelet révén. Idetartozik az is, hogy az alkalmazási normákat a 2009/215-ös kormányhatározattal hagyták jóvá, de annak utólagos módosítására furamód nem került sor, holott az a módosító törvények nyomán indokolt lett volna. Az elmúlt esztendőben például bonyodalmat okozott, hogy a módszertani normák nem tartottak lépést a törvénymódosítással. Elméletileg majd minden munkáltatónak lehetősége van, pontosabban lenne az üdülési utalványok juttatására, és arra ugyancsak elméletileg jogosultak lennének a munkavállalók is. Igen ám, de annak előfeltétele a pénzalapok megteremtése. Mert például nehezen képzelhető el, hogy egy vesztes cég béren kívüli juttatásokban részesítse alkalmazottjait. Ami pedig a közszférai intézményrendszert illeti, ott nem is igen volt „idő” a kormányrendelet előírásainak alkalmazására, ugyanis az jóformán még hatályba sem lépett, s a közszférai bérezésre vonatkozó éves jogszabályokkal rendszerint letiltották a premizálást, a béren kívüli juttatásokat stb. Mindezt összegezve elmondhatjuk, hogy 2009-től errefelé az üdülési utalványok haszonélvezőinek száma az alkalmazottak számához viszonyítva elenyésző volt. Felfrissítve… Július 1-jén jelent meg az üdülési utalványokra vonatkozó 2009/8-as sürgősségi kormányrendeletet módosító 2014/8-as kormányrendeletet jóváhagyó 2015/173-as törvény. Ez a jóváhagyó jellegű törvény néhány módosítást és kiegészítést is tartalmaz. Ezek között említhetjük, hogy átfogalmazták a köz-, illetve az állami szférára vonatkozó rendelkezéseket. Az új megszövegezés szerint a közpénzügyi, a 2002/500-as törvény által meghatározott közintézmények, valamint a helyi közpénzügyi, a 2006/273-as törvény által meghatározott helyi közintézmények függetlenül azok finanszírozási és alárendeltségi rendszerétől, az alkalmazottjaik köztisztviselők vagy közalkalmazottak számára, a törvényfeltételek közepette „szabadságpénzt” kizárólag üdülési utalványok formájában biztosíthatnak. Nem idetartozik, de ebben az összefüggésben utalni kell arra, hogy a munkavállalóknak biztosítható üdülési utalvány formájában nyújtott pénzösszeg felső határa nem haladhatja meg az országos garantált bruttó minimálbér hatszorosát egy esztendő viszonylatában. Ez a júliusi minimálbérrel számolva alkalmazottakként legfeljebb 6300 lej lehet. Lehet, de nem biztos, hogy lesz is… A szövegben utalás van arra, hogy a „törvény feltételei” közepette. Ott nincs pontosítva, hogy melyik törvényről is van szó, de mindenképp van egy kis bökkenő: a közpénzekből fizetett személyzet 2015-ös esztendei bérezésére vonatkozó 2014/83-as sürgősségi kormányrendelet értelmében az idén a központi és helyi közigazgatási intézményrendszerben nem folyósítható „szabadságpénz”. Nos, ha a szabadságpénz ugyanaz, mint az üdülési utalvány, akkor nemigen ez utóbbi sem. Az viszont nem kizárt, hogy menet közben feloldhatják majd ezt a tilalmat. A múlt pénteken hatályba lépett az állami érdekeltségű vagy a területi-közigazgatási egységek többségi tulajdonában lévő kereskedelmi társaságok esetében azok az alkalmazottaiknak a törvény előírásai és a kollektív munkaszerződések értelmében nyújthatnak „szabadságpénzt” vagy utazási utalványt, már amennyiben erre összegeket irányoztak elő a jóváhagyott bevételi és kiadási költségvetéseik révén. Tehát ezek esetében lehetséges a szabadságpénz, és ez azért, mert a megkötött kollektív munkaszerződésekben megtörténhet, hogy arra vonatkozó kitétel szerepel. Elektronikus hordozó Az eddig hatályos jogszabályozás értelmében az üdülési utalvány papír alapú volt, s annak kibocsátására az úgynevezett „kibocsátó egységek” voltak jogosultak, olyan cégek, amelyek a közpénzügyi minisztériumtól ilyen jellegű tevékenységre működési engedélyt kaptak ugyancsak a minisztérium által megállapított kritériumok alapján. Azokat csak belföldön lehetett/lehet felhasználni, egy évig érvényesek, s azok elfogadása a turisztikai, a vendéglátó-ipari cégek által önkéntességi alapon történik. Ezentúl újdonságszámba megy az, hogy az üdülőjegynek lesz elektronikus formátumú hordozója is, ez esetben csak az arra „feltöltött” összeget kell egy éven belül elkölteni, a kártya érvényességi időtartama nem egy évre vonatkozik. A papír alapú üdülési utalványok névleges értéke 10, 20, 30, 40 és 50 lej lehet. Lehet, hogy várni kell Már utaltunk arra, hogy 2009-től errefelé már módosult a jogszabályozás, az üdülési utalványok biztosítására vonatkozó módszertani normákat jóváhagyó 2009/2015-ös kormányhatározat azzal nem tartott lépést. A most hatályba lépett törvény e tekintetben is rendelkezik: legkésőbb augusztus 3-ig az érintett minisztériumoknak ki kell dolgozniuk a módszertani normákat jóváhagyó kormányhatározat módosítására és kiegészítésére vonatkozó tervezetet, és azt be kell terjeszteniük a kormányhoz. Lehet, hogy a majdani kormányrendelet tisztázni fog sok mindent, a magunk részéről, bár nem akarunk pesszimisták lenni, de újólag utalnunk kell arra, hogy a közszférai intézményrendszerben idén csak abban az esetben válhat lehetségessé az üdülési utalványok nyújtása, ha kiigazításra kerülnek az állami, illetve a helyi költségvetések. Hecser Zoltán