Múltkor megkérdezték tőlem, hogy milyen típusú utazó vagyok. Kicsit el kellett gondolkodnom, aztán rávágtam, hogy nem kipipálós, inkább ráérős turista lennék. Azaz nekem nem fontos, hogy az utazás során minden idegenforgalmi nevezetességet „letudjak”, ami csak van az adott városban, régióban, országban, inkább megérkezni szeretek, ráérősen nézelődni, átengedni magamon az adott hely hangulatát, ízeit, színeit, illatait, hangjait.
Később elkezdtem keresgélni, és kiderült, hogy többféle tipizálás is létezik, sőt az idegenforgalmi szektorban nagyon is fontos figyelemmel követni, hogyan alakul, változik az utazók „törzse”. Az egyik rendszer szerint vannak a kulturális utazók (magamat akár ide is sorolhatnám), a látogatók, az ínyencek (kicsit ez is vagyok), a fáradhatatlan utazók és a vásárló utazók. A listán szerepelnek még a kalandosok, ők azok, akik maguk készítik el az útitervet, és inkább a tömegturizmustól távolabbi, nem annyira ismert helyeket céloznak meg. Az etikus utazók számára fontos, hogy milyen a környezetvédelem és az emberi jogok tisztelete azon a tájon, ahová készülnek. Ez utóbbi két típus egyre közelebb áll hozzám is, és néha tetszik az ún. munkahelyi utazók életmódja is, akik munkájuk miatt vannak gyakran úton. A városi ingázó utazási formát egyre gyakrabban szeretem magam is kipróbálni: amikor csak úgy, egy hosszú hétvégére elruccan az ember egy még ismeretlen városba, és elmerül annak kulturális, történelmi érdekességeiben. Egy másik tipológia kimondottan a társas utazások jellegzetes figuráit listázza. Eszerint majdnem minden csoportban akad egy fontoskodó, egy nyüzsgő, de anyagias, sznob, bunkó és facér, „vadászó” útitárs is kerül elég gyakran, nem beszélve az elkényeztetett mama kedvence típusú embertől. Állítólag egyikkel sem könnyű bánni, bár nem vagyok a társas utazások „művelője”, elképzelni viszont el tudom, hogy milyen lehet egy-egy igazi bunkóval vagy sznobbal órákig összezárva utazni valahová. A legjobb praktika talán az, ha békén hagyják őket, s valahogy majd kialakul. 
A lényeg, utazni jó, utazni érdemes, függetlenül attól, hogy milyen turisták vagyunk. Arra viszont nem árt figyelni, hogy ne engedjük mások által elrontani az élményt, de mi se rontsuk el a másét.