Tegnap tiltakozó akciót szerveztek egyes faipari érdekképviseletek, s a Victoria-palota előtti tüntetésen mintegy 3000-en vettek részt. A fővárosi megmozdulásra azt követően került sor, hogy 2015 decemberében a Romsilva vezérigazgatója döntött a köztulajdonban lévő lábon álló fa kikiáltási árának megemeléséről, amit a faiparban tevékenykedő cégek többsége indokolatlannak, túlontúl magasnak tartott. A Romsilva illetékesei viszont arra hivatkoztak, hogy a kikiáltási ár megállapítására a köztulajdonban lévő erdőállományban lévő fatömeg értékesítési szabályzatát jóváhagyó 2015/924-es kormányhatározat előírásai alapján került sor. Január 13-án egyébként a Romsilva és az érdekképviseletek illetékesei közti találkozó eredménytelenül zárult, s ugyanaznap a környezetvédelmi, erdészeti és vízügyi miniszter Cristina Pasca Palmer kijelentette, hogy az általa vezetett intézménynek nincs feladatköre az árképzésben. Január 22-én kiadtak viszont egy sajtóközleményt, amelyben utalás van arra, hogy kikérték a Versenytanács véleményét a Romsilva árképzési eljárásával, valamint a 2015/924-es kormányhatározat ármegállapítási előírásainak alkalmazásával kapcsolatosan. Azt megküldték a Romsilva vezetőségének annak érdekében, hogy a helyzetet normalizálni lehessen. Amúgy van egy futólagos utalás arra is a közleményben, hogy a szaktárca elemzése szerint is magasak a Romsilva által alkalmazott kikiáltási árak. Akkor mégis van hatásköre ez ügyben a minisztériumnak? A Versenytanács a maga során nem adhat utasítást, nem is adott, csupán csak ajánlásokat fogalmazott meg. Nagy kérdés viszont az, hogy egyértelmű-e, világos-e a 2015/924-es kormányhatározat szövege, valamint az, hogy a tavalyi odaítélési átlagár miért is nem lehetne az idei indulási ár. Már csak azért is, mert akár így is értelmezhető a jogszabály vonatkozó előírása…